Hajlék nélkül

Legutóbb Angliában, a XVI. század elején volt példa arra, hogy a földekről elzavarták a parasztokat, majd a fölnélküli „lézengők" – akkori elnevezéssel: csavargók – ellen keményen felléptek. A kiszorított emberek kiverődtek a városok közötti erdőkbe, a városokban (koldulással, tolvajlással, prostitúcióval) megszerezték a legfontosabb élelmiszereket.  
A magyar alaptörvény kinyilvánítja, hogy az ország „törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit [...] mindenki számára biztosítsa." Ezt a törekvést az állam és a helyi önkormányzatok akként igyekeznek teljesíteni, hogy „törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani." Azt nem részletezi az alaptörvény, hogy milyen szervezet keretében, miféle minőségű legyen, lehet a szállás. Mivel az állam és az önkormányzatok igyekezete azzal párosul, hogy a „helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitel-szerűen megvalósuló közterületi tartózkodást," feltételezhető, hogy a jogellenesen mégis ott tartózkodó hajléktalanok ellen a hatóság büntető intézkedésre is kényszerül. Például arra, hogy az ilyen, munkátlan csavargókat a számukra kijelölt szállás elfoglalására késztesse. Ha kell, erővel is. Mert különben eredménytelen marad a törekvés az emberhez méltó lakhatás biztosítására. 
Mióta olvastam a mai, magyarországi hajléktalanságot megtiltó rendelkezésekről, mindegyre az angliai példa jár a fejemben. Jó, tudom, hogy a mai hajléktalan nem feltétlenül tolvaj, többségük nem is erőszakos, inkább elesettek, szerencsétlenek. Azt is érteni vélem, hogy nem akarnak a rendelkezésre álló szállások valamelyikén éjszakázni. Lényegében az a szándék is felfogható és elfogadható, hogy a budapesti aluljárókban ne aludjanak, hiszen az alaposan megágyazott matracok, paplanok mellett néhol alig lehet már elmenni. Akkor mi legyen? 
Ha mindenoldalú az elégedetlenség, valamit tenni kell. Mindenki a magáét. A Hivatal elsőként: rendelkezik. Mi a teendő azonban, ha intézkedése, annak kivitelezése életszerűtlennek, lehetetlennek bizonyul? A történelem és az irodalmi alkotások példái ebben kevéssé segítenek. Angliában akkoriban „találták fel" a dologház intézményét, amely sajátos, mostoha átmenet volt a börtön és a kórház között. Azóta pedig a világ teljesen megváltozott, a hajléktalannak éppen olyan joga, hogy emberi körülmények között éljen, mint bárki embertársának, akinek van lakása. 
Nem tehetünk mást, a hajléktalanok számára elfogadható, élhető, használható és (bizonyos mértékig) önálló, bármilyen kicsi, de lezárható lakást kell teremtenünk. Tudom: ez beláthatatlanul nagy költséggel jár, és sokuk talán nem is "érdemli meg". Csak az ellenségesen ágálók számára megjegyzem: Angliában se hozott annak idején hasznot a csavargók elleni hatósági fellépés és abban a lakosság szerény közreműködése. 
Boldogabb, nyugodtabb időben lesz mód a hajléktalanság okait firtatni, lehet majd elemezni az egyes sorsokat, de ennek most nincs itt az ideje. Most előttünk van egy hatalmas feladat, amely elsőre alig belátható méretű, és valahogyan meg kell oldani. 
Kár, hogy az alaptörvény megfogalmazói és a szöveget elfogadó képviselők nem bíznak a sikerben. Ha az általuk hozott törvénytől szerintük eredmény volna várható, akkor más kifejezéseket találtak volna. Például ilyeneket: az állam köteles emberi módon ellátni elesett polgárait, a helyi önkormányzat az emberhez méltó szállásukról gondoskodik, és csak akkor tilthatja meg a hajléktalanok közterületi jelenlétét, ha már felkínálta a kulturált környezethez méltó lakhatást nekik.
2018.08.09 07:35

Szaunával a gyereket…

Az állam adta, az állam elvette. És a magukat az államnak, de legalábbis mindenhatónak képzelő, amúgy a nép szolgálatába szegődött politikusok az Úr mintájára egyre gyakrabban cselekszik ezt. Ők vélhetően naponta azzal a gondolattal ébrednek, hogy szeretett szavazóiknak mivel tehetnének ma kedvükre. Nem tudom, Bánki Erik fideszes honatyának, nem mellesleg a gazdasági bizottság elnökének mi volt a hétfői első gondolata, de valami súlyos álma lehetett, hogy így félresikerült a hét első jótéteménye. De az is lehet, hogy sugallatra cselekedett és már az előző heti kormányülés óta szuggerálta őt a fő pénzügyér, hogy lépni kell a lakáscélú megtakarítások terén. Mert hát a saját szüleményű csok, nok mellett még mindig ott van, ráadásul egyre kedveltebb a nálunk éppen 21. életévét betöltött lakástakarék. Csaknem 800 milliárd forint pihen így a négy pénzintézetben elhelyezett számlákon, amihez amúgy semmi köze az kormánynak, de mert a megtakarítás 30 százalékát támogatásként az állam adja, ez már ok a beavatkozásra. Pontosabban okot csak a kormány, illetve valószínűleg a kormány nevében cselekedő Bánki Erik látott, bár lépését - amellyel egy csapásra megszünteti a támogatásrészt - megmagyarázni nem igazán sikerült. 
Való igaz, a lakástakarékokból nem épült túl sok új lakás, ahogy az is, hogy a 4-8-10 éves megtakarítási periódusok végén a felvehető 3-7 milliós összeg felhasználása sokrétű. A törvénymódosításhoz fűzött indoklásában azt találta írni, hogy uram bocsá’ szaunák és medencék építésére is felhasználható. Kérjük felsorolni hányszor történt ilyen, mert a milliónyi számlatulajdonos kikéri magának, hogy 10 éven át azért rak félre havonta 20 ezer forintot, hogy a felújítás, fűtéskorszerűsítés, netán bútorcsere helyett megépítse régen vágyott medencéjét. Nagyobbrészt valóban egy ingatlan megvásárlásához mérten kis dolgokra használták a lakástakarékok kínálta lehetőséget, és az állami támogatás miatt megérte így takarékoskodni. De az érintett kisbankok további működését szinte ellehetetlenítő döntés mögött az is ott volt, hogy Bánki Erik/kormány elégedetlen volt a javarészt bankok tulajdonában levő pénztárak működésével. Tény, hogy a megtakarításra saját maguk alig, vagy nem is adtak kamatot, ellenben a pénzek forgatásával busás haszonra tettek szert - írja indoklásában az egyéni képviselői indítvány szerzője. Ez sem teljesen így van, de ha annyira aggódnak a választók pénze miatt, akkor tetszettek volna átalakítani a rendszert. Ahhoz is van jogosítványuk. Ám ez munkásabb lett volna, mint egyszerűen elvenni. Emlékezve a magánnyugdíj rendszerének kivégzésére, valahol örülhet is a lakáscéllal megtakarítók hada, hiszen akár visszamenőleg el is vehették volna az állami apanázst tőlük. A kegyet, hogy nem tették, még érvként is felhozták a fideszes honatyák a sürgősséggel bizottság elé utal vitában!
A kormánypárti parlamenti többség kedden elfogadta törvényt és Áder János jóindulatán múlik, hogy néhány óra, vagy néhány nap áll-e még a megdöbbent lakosság rendelkezésére, hogy a ma szinte egyedüli reálkamatot adó megtakarítási lehetőséggel éljen és szerződést kössön valamelyik lakástakarékpénztárral. Mert most nincs jobb, és a kormány alternatívát sem mutatott. A NER-kompatibilis családi otthonteremtési kedvezmény a gyerekeseknek szól, Rogán Antal találmánya, a nemzeti lakáslottó pedig nem a kispénzűek gyűjtőhelye. Ez utóbbi állami támogatása bezzeg megmaradt.
2018.10.16 10:48

Szabad Budapestet, most!

Budapest az ország szellemi és gazdasági központja, az ország motorja, mégsem kapja meg azt a megbecsülést, amit megérdemel. A 2010 óta eltelt időszakban elvették a budapestiek iskoláit, kórházait, a város önállóságát. Ma a kormány mondja meg, hogy mi épülhet és mi nem, mit kell fejleszteni, hogyan és miből. Budapestet gyámság alá helyezték. 
Mi, akik itt élünk, dolgozunk, tanulunk, szabad, önálló és erős Budapestet akarunk, amely a mindenkori kormánytól megkapja azt a tiszteletet, ami megilleti. Budapest ma ott tart, hogy azért is meg kell küzdenie, ami jár neki. Ezt a küzdelmet segítették az elmúlt években a Városért Egyesület kerekasztal-beszélgetései, amelyek során az egyes szakterületek legkiválóbb szakembereivel beszélhettük át Budapest legfontosabb ügyeit – a problémákat és a lehetséges megoldásokat egyaránt. 
E rendkívül fontos beszélgetések tapasztalatait is felhasználtuk, amikor összeállítottuk a Szabad Budapestet, most! című városvíziót. Ez a szöveg részben vádirat: sorra veszi a Fidesz Budapest ellen elkövetett bűneit, de rávilágít arra is, hogy mi, demokraták milyen úton indulnánk el.
Meg kell teremtenünk a szabad Budapestet! Ki kell vívnunk Budapest szabadságát és önállóságát, hiszen az itt élőknek kell dönteniük a saját sorsukról. A fővárosiak naponta 20 milliárd forintnyi adót fizetnek be az ország kasszájába, éppen ezért okkal várják el, hogy minden befizetett 10 forintból 1 forintot visszakapjanak. Ez nem sok, de ahhoz éppen elég, hogy Budapest ne csak vegetáljon, hanem megfelelően tudja szolgálni az itt élőket, és folyamatosan fejlődhessen. A kormánynak is meg kell végre értenie: erős és önálló Budapest nélkül nincs erős és független Magyarország sem.
Budapest fejlődésének kulcsa az itt élők életminőségében rejlik. Olyan várost kell építenünk, amely mindenki számára élhető. Ahol a gyermekeink versenyképes, korszerű tudást kapnak, ahol a kultúra független és nyitott, ahol a dolgozó ember munkáját megbecsülik. Ahol mindenki a legjobb ellátást kapja a kórházakban. Ahol senkit sem hagynak magára. Ahol senkinek nem kell félnie.
Budapesten azonban nemcsak élni kell, hanem lakni is. Olyan ellátórendszert kell kialakítanunk, amelyben senki nem kerülhet utcára pénzügyi okokból. Nem hagyhatjuk és nem is hagyjuk, hogy Budapesten a lakhatás bárkinek bármilyen okból megoldhatatlan problémát okozzon.
A budapestiek megérdemlik, hogy minden nap kulturált környezetben és biztonságosan utazhassanak, 10 éven belül valamennyi budapesti autóbuszt környezetbarát elektromos járműre kell cserélni. Nem tűrhetjük tovább, hogy Budapest legnagyobb légszennyezője az önkormányzat tulajdonában levő közlekedési vállalat legyen! Nem tűrhetjük, hogy Budapesten évente kétezer ember hal meg, százezerek megbetegednek és minden második budapesti szenved a levegőszennyezettség miatt. Ez ma Budapest legégetőbb problémája.
A kormány és városvezetés a láncfűrész jegyében képzeli el a város fejlesztését, pedig Budapesten minden évben legalább 100 ezer négyzetméter parkot kell telepíteni. Minden budapesti gyerek megszületése után el kell ültetni egy fát, ez évente közel 15 ezer új fát jelent. Budapest összes közintézményének legalább az egyharmadát zöld, megújuló energiaforrásra kell átállítani.
Az önálló, erős, fejlődő Budapest nem álom – a mi feladatunk megteremteni. Erre garanciát az a megalkotásra váró Budapest törvény ad, amely hosszú távon rögzíti az állam és a főváros közötti feladatmegosztást és finanszírozást. Ez a törvény garantálja majd, hogy Budapest megszervezze a mindennapjait és olyan fejlődő pályára lépjen, amely Európa legsikeresebb városai közé emeli. 
Amikor a Budapest-víziónkat készítettük, azt is tudtuk, hogy – miként egy családi ház vagy egy város – sosem lesz teljesen kész. Ezért döntöttünk úgy, hogy megmutatjuk öt kiváló szakembernek, akik hozzájárulhatnak ahhoz, hogy e vízióból átfogó, a város problémáira megnyugtató, szakmai szempontból is hiteles válaszokat adó program legyen. Ezúton is köszönöm Beleznay Éva várostervező építész, Budapest volt főépítésze, Bojár Iván András művészettörténész, az építészfórum.hu főszerkesztője, Kajtárné Botár Borbála tanár, oktatáspolitikus, Kincses Gyula szakorvos, egészségpolitikus és Orosz Csaba, a BME egyetemi docense, a MTA Közlekedés- és Járműtudományi Bizottság tagja értékes gondolatait.
Büszke vagyok rá, hogy a város jövőjéről alapvetően nagyon hasonlóan, viszont nem egyformán gondolkodunk. Örülök, hogy Beleznay Éva és Kincses Gyula is fontosnak tartja Budapest fürdőváros jellegének erősítését. Egyetértek Bojár Ivánnal abban, hogy Magyarország egyetlen igazán értékes márkája Budapest, és hogy globálisan kell gondolkodnunk, hiszen a városunknak rendkívül erős versenyben kell helyt állnia. Igaza van Kajtárné Botár Borbálának is, hogy a kormány által az oktatásban elkövetett hibákat évek munkájával lehet csak kijavítani, de ehhez a munkához mielőbb hozzá kell látnunk. Csatlakozom Orosz Csabához, aki kevesebb autót és több innovatív közlekedési módot szorgalmaz. 
Ígérem, hogy minden hasznos javaslatot megfogadunk, és beépítjük a Budapest-víziónkba, hiszen csak így, egymást meghallgatva tudunk megfelelő válaszokat találni Budapest súlyos problémáira. Meggyőződésem, hogy Budapest ereje az itt élők tudásában, kreativitásában és odaadásában rejlik, éppen ezért szükségünk lesz mindenkire, aki szívén viseli Budapest sorsát, fejlődését. Hiszen csak így teremthető meg a szabad, önálló és erős Budapest!
2018.10.16 08:19