Hajlék nélkül

Legutóbb Angliában, a XVI. század elején volt példa arra, hogy a földekről elzavarták a parasztokat, majd a fölnélküli „lézengők" – akkori elnevezéssel: csavargók – ellen keményen felléptek. A kiszorított emberek kiverődtek a városok közötti erdőkbe, a városokban (koldulással, tolvajlással, prostitúcióval) megszerezték a legfontosabb élelmiszereket.  
A magyar alaptörvény kinyilvánítja, hogy az ország „törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit [...] mindenki számára biztosítsa." Ezt a törekvést az állam és a helyi önkormányzatok akként igyekeznek teljesíteni, hogy „törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani." Azt nem részletezi az alaptörvény, hogy milyen szervezet keretében, miféle minőségű legyen, lehet a szállás. Mivel az állam és az önkormányzatok igyekezete azzal párosul, hogy a „helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitel-szerűen megvalósuló közterületi tartózkodást," feltételezhető, hogy a jogellenesen mégis ott tartózkodó hajléktalanok ellen a hatóság büntető intézkedésre is kényszerül. Például arra, hogy az ilyen, munkátlan csavargókat a számukra kijelölt szállás elfoglalására késztesse. Ha kell, erővel is. Mert különben eredménytelen marad a törekvés az emberhez méltó lakhatás biztosítására. 
Mióta olvastam a mai, magyarországi hajléktalanságot megtiltó rendelkezésekről, mindegyre az angliai példa jár a fejemben. Jó, tudom, hogy a mai hajléktalan nem feltétlenül tolvaj, többségük nem is erőszakos, inkább elesettek, szerencsétlenek. Azt is érteni vélem, hogy nem akarnak a rendelkezésre álló szállások valamelyikén éjszakázni. Lényegében az a szándék is felfogható és elfogadható, hogy a budapesti aluljárókban ne aludjanak, hiszen az alaposan megágyazott matracok, paplanok mellett néhol alig lehet már elmenni. Akkor mi legyen? 
Ha mindenoldalú az elégedetlenség, valamit tenni kell. Mindenki a magáét. A Hivatal elsőként: rendelkezik. Mi a teendő azonban, ha intézkedése, annak kivitelezése életszerűtlennek, lehetetlennek bizonyul? A történelem és az irodalmi alkotások példái ebben kevéssé segítenek. Angliában akkoriban „találták fel" a dologház intézményét, amely sajátos, mostoha átmenet volt a börtön és a kórház között. Azóta pedig a világ teljesen megváltozott, a hajléktalannak éppen olyan joga, hogy emberi körülmények között éljen, mint bárki embertársának, akinek van lakása. 
Nem tehetünk mást, a hajléktalanok számára elfogadható, élhető, használható és (bizonyos mértékig) önálló, bármilyen kicsi, de lezárható lakást kell teremtenünk. Tudom: ez beláthatatlanul nagy költséggel jár, és sokuk talán nem is "érdemli meg". Csak az ellenségesen ágálók számára megjegyzem: Angliában se hozott annak idején hasznot a csavargók elleni hatósági fellépés és abban a lakosság szerény közreműködése. 
Boldogabb, nyugodtabb időben lesz mód a hajléktalanság okait firtatni, lehet majd elemezni az egyes sorsokat, de ennek most nincs itt az ideje. Most előttünk van egy hatalmas feladat, amely elsőre alig belátható méretű, és valahogyan meg kell oldani. 
Kár, hogy az alaptörvény megfogalmazói és a szöveget elfogadó képviselők nem bíznak a sikerben. Ha az általuk hozott törvénytől szerintük eredmény volna várható, akkor más kifejezéseket találtak volna. Például ilyeneket: az állam köteles emberi módon ellátni elesett polgárait, a helyi önkormányzat az emberhez méltó szállásukról gondoskodik, és csak akkor tilthatja meg a hajléktalanok közterületi jelenlétét, ha már felkínálta a kulturált környezethez méltó lakhatást nekik.
2018.08.09 07:35

Patkányok ideje

Gyermekkorom emlékeit idézik a hírek: egyre többször tűnnek fel patkányok a fővárosban. A ’60-as évek elején a Bajcsy-Zsilinszky úti öreg bérház világítóudvarában kiskölyökként tacskónyinak látott patkányokkal nézhettem farkasszemet, és bevallom, jobban féltem tőlük, mint fordítva. Később már Budán, a Bocskai úton laktunk, és a srácokkal a környező mellékutcákban fociztunk az úttesten. Olykor egy félidőt is lejátszhattunk úgy, hogy egyetlen gépkocsi sem zavarta meg a meccset, csak az időnként elsurranó patkányok miatt tartottunk némi kényszerpihenőt.
Azután a ’70-es évektől ezek az intelligens és némely emberi társdalommal ellentétben kiválóan együttműködő jószágok eltűntek kedvelt élőhelyükről, a csatornahálózatból is. A Bábolna Bio Kft., illetve jogelődje ugyanis 1971-től 2018 nyaráig gyakorlatilag patkánymentes övezetté tette Budapestet. Egy időben közelről ismerhettem a tevékenységüket, és tudom: már akkor rengeteg pénzt, időt és energiát fektettek a kutatásba, fejlesztésbe, amikor ez még nem volt divat. Kiváló szakemberekkel dolgoztak, jó néhány külföldi városban is sikeresen vetettek véget a patkányinváziónak. 
A fővárosi önkormányzat viszont az idén nyáron nem hosszabbította meg a bábolnaiakkal a szerződést. Ehelyett közbeszerzést írt ki a testület, és a nyertessel, az RNBH Konzorcium nevű vállalkozással kötött szerződést. Szóljon, aki már korábban is hallott felőlük! A váltás okáról nem sokat tudni.
Eszembe sem jut feltételezni, hogy esetleg azért kellett lecserélni egy majd’ fél évszázada közmegelégedésre dolgozó céget, mert valamelyik Fidesz-közeli vállalkozói kör rájött, hogy nagy pénz van a rágcsáló irtásban. Is. Mindenesetre tény, hogy jövőre a fővárosi önkormányzat két és félszeres többletpénzt fizet az új patkányfogóknak. 
Ismét eljött a patkányok ideje. És nem csak a csatornákban.
2018.12.13 08:40
Frissítve: 2018.12.13 08:44

Terminátor

Az „Orbán bulldogjaként” is emlegetett Palkovics miniszter elszánt és kitartó ember hírében áll, aki tűzön-vízen keresztülviszi akaratát. A Magyar Tudományos Akadémia finanszírozásának és az akadémiai kutatóhálózat átszervezésének tervével azonban nagy fába vágta a fejszéjét - bár az, hogy végül sikerül-e a rönköt felaprítania, még a jövő kérdései közé tartozik. Mert tény: az akadémikusok részéről nem várt ellenállásba ütközött. 
Egy autoriter rendszerben a tudomány államosítására és a központi akarat szolgálatába állítására tett kísérletek senkit nem érhettek váratlanul. A népet akkor lehet a leghatékonyabban kizsákmányolni, ha a józan ész helyett az ostobaság, a nyitottság helyett a bezárkózottság, a tájékozottság helyett a tudatlanság kerekedik felül. Ez egy jól bevált történelmi recept. A közmédia pártpropagandává silányításával, a független média felszámolásával, az iskolák, egyetemek uniformizálásával, a szabad hangok elfojtásával, a „másként gondolkodók” démonizálásával, a bűnbakkereséssel és nem létező ellenségek üldözésével lehet a legegyszerűbben elérni, hogy szabadságjogaikat önként feladják a derék választópolgárok, s hogy a jogállamiság és a demokrácia a legnagyobb üdvrivalgás közepette múljon ki. 
Miért pont a tudomány működhetne szabadon? A magyar tudományosság fellegvárát, az Akadémiát néhány hónap alatt le akarták darálni. Palkovics terve az volt, hogy már az idei év végére feláll az új rend. Ennek tettek keresztbe a tudósok, és ennek köszönhető, hogy a miniszter most bosszúálló terminátor üzemmódba kapcsolt: az akadémikusok akadékoskodása miatt csúsznak a tervek, az „átmeneti időszakban” ezért csak a felét kapják meg a nekik járó összegnek. A kormányzat számára fontosabb az erőfitogtatás, mint az, hogy közben kutatások állhatnak le, tudományos munkák lehetetlenülnek el. Az állítólagos nemzeti-keresztény kurzus számára Széchenyi örökségének meggyalázása sem jelent gondot. Egy a lényeg: az akarat diadalát semmi nem gátolhatja.
2018.12.13 08:39
Frissítve: 2018.12.13 08:45