Európa nem olyan

A baloldalinak tekintett pártok és közszereplők többnyire kerülik a nemzeti kérdést, sőt olyanok is vannak, akik kifejezetten abból próbálnak meg politikai tőkét kovácsolni, hogy ellenséges attitűdöt mutatnak. Mi pedig az orbáni politikával való szembehelyezkedés és az ebből következő összefogáskényszer miatt nem mindig és nem egységesen határolódtunk el a felelőtlen nemzeti nihilista nézetektől. Meggyőződésem, hogy ezzel nemcsak a határon túli magyar közösségeket sértettük meg indokolatlanul, de komoly veszteségeket könyvelhettünk el a teljes közvélemény előtt. Nemzeti érzelmek és értékek nélkül, érthető és következetes nemzetpolitikai jövőkép nélkül hiába állunk ki a demokratikus értékek védelméért, átengedjük a politikai tér egy jelentős részét a szélsőséges nacionalista, fasiszta nézetek hirdetőinek. 
Európában nem a baloldal van válságban, hanem a szürkeség, vagy még inkább színtelenség. A nemzet, a haza kérdésében nem lehet szürkének lenni. Ez a kiinduló pontja annak, hogy a szélsőjobboldali uszítással érdemben szembe tudjunk szállni. A trianoni igazságtalan és méltatlan döntés okozta sebeket, több millió magyar más országba kerülésének következményeit nem lehet semlegesen szemlélni. A külhoni magyarság jogainak határozott védelmét viszont nem a nemzeti önsajnálat és a sérelmek emlegetése oldja meg. Megoldást a kisebbségben élők jogainak biztosítása jelenthet: a kulturális, a közigazgatási-, önkormányzati és a területi autonómiájuk szavatolása, a regionális autonómiák megteremtése, illetve e formák kombinálása.
A magyar baloldal célul tűzte ki, hogy európai keretek között, az államhatárok tiszteletben tartásával segítse elő a magyar nemzet újraegyesítését.
Nagyra értékeljük mindazt, amit a határon túli közösségeink önszervezéssel, közösségépítéssel, egyházi és magáningatlanok visszaszerzésével elértek. Mindez egy-egy lépcsőfok az autonómia megteremtése, kiterjesztése érdekében. Ugyanakkor nagyon fontos lenne, ha valamennyi szomszédos ország jogi erővel szavatolná: ne lehessen visszarendeződés a kisebbségi jogok terén egy-egy kormányváltáskor, ahogy ma ezt tapasztaljuk. Pont ebben lehet segítségünkre egy erős Európa, erős kisebbségvédelmi politikával. Az ennek megteremtését célzó sikeres európai polgári kezdeményezés most ehhez hozhatja létre a jogi feltételeket. Persze csak akkor, ha lesz erős Európa, és benne a nemzeti kisebbségek jogai iránt elkötelezett politikusok.
Néhányan nehezen tudják összeegyeztetni az Európai Unió melletti kiállást a nemzeti érdekek védelme melletti elkötelezettséggel. Szerintem óriási tévedésben vannak. Orbán ugyan megpróbálja elhitetni a közvéleménnyel, hogy Brüsszel és az európai szocialisták a nemzetállamok feloldásában hisznek, és hagyományos értékeink, kulturális gyökereink feladásával valamilyen új európai olvasztótégelyt akarnak létrehozni. 
A Fidesz elnökének minden hazugságával szemben az igazság azonban az, hogy a szociáldemokrácia legjelesebb alakjai ott voltak az Európai Unió mint a nemzetek-nemzetállamok szövetsége koncepciójának kezdeményezői, kidolgozói és megvalósítói között. Az általunk, európai szocialisták által képviselt európai koncepció meg kívánja tartani a nemzeti nyelvek, hagyományok, értékek és természetesen a nemzeti érdekek képviseletének továbbra is kiemelkedő szerepét, és ugyanolyan fontos értékként tekintünk ezekre, mint mai néppárti kollégáink többsége. Sőt mi európai szocialisták sokkal inkább kiállunk a kisebbségek, különleges hangsúllyal: a nemzeti kisebbségek identitásának, oktatási, kulturális és politikai szerepének növelése mellett, mint Orbánék európai pártcsaládja.
Az ultranacionalista, EU-ellenes új tábor pedig, melyben Orbán vizionál vezető szerepet magának, egyenesen ellentétes érdekek és elvek alapján szerveződik. Érdekesen nézne ki, ahogy Orbán az új keletű idegengyűlölő, a kisebbségek ellen uszító elvbarátaival befenyíti Brüsszelt a hatékony kisebbségvédelmi politika megvalósítása érdekében. 
A saját nemzeti ügyünket az erős, együttműködő Európa szolgálja, amihez szükség van a hazafias szellemű Európát értő és befolyásolni tudó, szerethető szocialista pártra. Mi értjük, hogy vannak olyan értékek, melyeket közösen néha könnyebben, hatékonyabban tudunk megvédeni.
2018.08.09 07:34

Felhőben

Közeledik az önkormányzati választás, az állam is szelídebb arcát próbálja mutatni a települési hivatalokkal szemben. Már azt üzente lapunkon keresztül a Kincstár, hogy nem is kap büntetést minden önkormányzat, amelyik nem tudta feltölteni határidőre a zárszámadását a híres-hírhedt ASP rendszerbe, pedig eddig nem volt kegyelem a mulasztóknak. 
Csendben lapozhatnánk is, ha az engedmény nem a folyamatos hibákat akarná elfedni, és a hangos tiltakozásoknak elejét venni. Mert ez a felhő alapú központi adatbázis, amihez idén januártól minden magyar településnek csatlakozni kellett, talán még soha, egyetlen napig sem működött zökkenőmentesen az egész országban: azok a közszolgák, akiknek 2008 óta egy fillér béremelést nem adott a mi adóforintjainkból a kormány, csakis éjszaka és hétvégén tudják normális sebességgel feltölteni az elvárt anyagokat.
Szakszervezeti nyomásra szerencsére azt megengedi az állam, hogy saját iparűzési adóbevételeikből a helyhatóságok valamennyit emeljenek a hivatali dolgozók fizetésén, de ki tudja meddig. Az ASP rálát minden fillér befizetésre és kiadásra, már nincs a települések életének olyan szelete, ahol nem azt mondja a kormány: fizesd saját zsebből, ha tudod. Megnézem a könyvelésed, és azt látom, a költségvetésed 13. során még lehetne kicsit faragni. Oldd meg valahogy, és mindjárt kisebb kiegészítést kell adnom a központi keretből. Senki nem tudja, mikor jön el a pillanat, amikor egy tollvonással harmadolja, megfelezi az állami pénzből fizetett hivatalnoki létszámot a belügyi tárca, s ha nem tetszik, le lehet húzni a rolót. 
Minden polgármester agyában kitörölhetetlen nyomot hagyott a 2016 februári, „Hatékony helyi közigazgatás” címet viselő, szerző nélküli háttértanulmány, amely a kétezer fő alatti kistelepülések hivatalait egyszerűen meg akarta szüntetni. Az ASP rendszer körüli mostani botrány és minden késlekedés alapot is szolgáltathat a döntéshozóknak a lépéshez. S akkor megnyugodva hátradőlhet a Főfőfő Hivatalnok: a csórók nem mehetnek majd panaszra sehová.
2019.03.22 09:00
Frissítve: 2019.03.22 09:23

Hűlt testvériség

Nincs kényelmesebb megoldás, mint közhellyel kezdeni egy írást – a start ugyan lapos, cserébe viszont nem terheli sem az olvasó asszociációs képességeit, sem a szerző szürkeállományát. Csábító lenne azzal nyitni – lengyel témáról lévén szó – miszerint: „Lengyel, magyar, két testvér, együtt iszik, együtt harcol”. (Eredetiben: Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.) Mondom, csábító lenne, de nem lehet. A közhely kimúlt. Legfeljebb protokoll-eseményeken recitálják, vagy vodka-túlnyomás esetén – elismerésképp, ha egy magyar lengyelül szólal meg, a nyelven, amelyben több mint 60 százalék a rendhagyó formulák aránya.
A korábban rongyosra citált mondás sírját Putyin (orosz elnök) ásta meg, és Orbán (magyar miniszterelnök) temette el. A pacalleveses ember a Novy Sviaton, a tar taxis úton a reptér felé, és a galambősz teremőr-néni a zsidó múzeumban elszánt arccal magyarázza, hogy az oroszokkal nem, nem, soha. Mert azok még a második világháború poklában is a legrosszabbak voltak. A felhúzott szemöldökre, illetve az „És a németek?” közbevetésre csak legyintés a válasz, meg a megfoghatatlan mondás, hogy „azok legalább úriemberek voltak”.
A megjegyzésre, hogy azért az orosz-ellenességet felülírja a két jobboldali rezsim közös érdeke, egyaránt kerekedik a pacalos és a taxis szeme (előbbi a lengyel kormánypárt, a PIS szavazója, az utóbbi a „polák Jobbik”, a KORWIN szimpatiánsa). „Jobb-ol-da-li?” – tagolja a személyfuvarozó kisiparos. „Posztkommunista! Állampárti!” – vágja oda dühösen.
„Akkor miért szekundált Orbán Viktornak március 15-én Budapesten a lengyel kormányfő?”. „Az politika, nem barátság” – mosolyognak. És kétségtelen: esti hírműsoraikban a lengyel tévék szót sem vesztegettek arra, hogy Mateusz Morawiecki Orbánnal parolázott a magyarok nemzeti ünnepén.
2019.03.22 09:00
Frissítve: 2019.03.22 09:24