Európa nem olyan

A baloldalinak tekintett pártok és közszereplők többnyire kerülik a nemzeti kérdést, sőt olyanok is vannak, akik kifejezetten abból próbálnak meg politikai tőkét kovácsolni, hogy ellenséges attitűdöt mutatnak. Mi pedig az orbáni politikával való szembehelyezkedés és az ebből következő összefogáskényszer miatt nem mindig és nem egységesen határolódtunk el a felelőtlen nemzeti nihilista nézetektől. Meggyőződésem, hogy ezzel nemcsak a határon túli magyar közösségeket sértettük meg indokolatlanul, de komoly veszteségeket könyvelhettünk el a teljes közvélemény előtt. Nemzeti érzelmek és értékek nélkül, érthető és következetes nemzetpolitikai jövőkép nélkül hiába állunk ki a demokratikus értékek védelméért, átengedjük a politikai tér egy jelentős részét a szélsőséges nacionalista, fasiszta nézetek hirdetőinek. 
Európában nem a baloldal van válságban, hanem a szürkeség, vagy még inkább színtelenség. A nemzet, a haza kérdésében nem lehet szürkének lenni. Ez a kiinduló pontja annak, hogy a szélsőjobboldali uszítással érdemben szembe tudjunk szállni. A trianoni igazságtalan és méltatlan döntés okozta sebeket, több millió magyar más országba kerülésének következményeit nem lehet semlegesen szemlélni. A külhoni magyarság jogainak határozott védelmét viszont nem a nemzeti önsajnálat és a sérelmek emlegetése oldja meg. Megoldást a kisebbségben élők jogainak biztosítása jelenthet: a kulturális, a közigazgatási-, önkormányzati és a területi autonómiájuk szavatolása, a regionális autonómiák megteremtése, illetve e formák kombinálása.
A magyar baloldal célul tűzte ki, hogy európai keretek között, az államhatárok tiszteletben tartásával segítse elő a magyar nemzet újraegyesítését.
Nagyra értékeljük mindazt, amit a határon túli közösségeink önszervezéssel, közösségépítéssel, egyházi és magáningatlanok visszaszerzésével elértek. Mindez egy-egy lépcsőfok az autonómia megteremtése, kiterjesztése érdekében. Ugyanakkor nagyon fontos lenne, ha valamennyi szomszédos ország jogi erővel szavatolná: ne lehessen visszarendeződés a kisebbségi jogok terén egy-egy kormányváltáskor, ahogy ma ezt tapasztaljuk. Pont ebben lehet segítségünkre egy erős Európa, erős kisebbségvédelmi politikával. Az ennek megteremtését célzó sikeres európai polgári kezdeményezés most ehhez hozhatja létre a jogi feltételeket. Persze csak akkor, ha lesz erős Európa, és benne a nemzeti kisebbségek jogai iránt elkötelezett politikusok.
Néhányan nehezen tudják összeegyeztetni az Európai Unió melletti kiállást a nemzeti érdekek védelme melletti elkötelezettséggel. Szerintem óriási tévedésben vannak. Orbán ugyan megpróbálja elhitetni a közvéleménnyel, hogy Brüsszel és az európai szocialisták a nemzetállamok feloldásában hisznek, és hagyományos értékeink, kulturális gyökereink feladásával valamilyen új európai olvasztótégelyt akarnak létrehozni. 
A Fidesz elnökének minden hazugságával szemben az igazság azonban az, hogy a szociáldemokrácia legjelesebb alakjai ott voltak az Európai Unió mint a nemzetek-nemzetállamok szövetsége koncepciójának kezdeményezői, kidolgozói és megvalósítói között. Az általunk, európai szocialisták által képviselt európai koncepció meg kívánja tartani a nemzeti nyelvek, hagyományok, értékek és természetesen a nemzeti érdekek képviseletének továbbra is kiemelkedő szerepét, és ugyanolyan fontos értékként tekintünk ezekre, mint mai néppárti kollégáink többsége. Sőt mi európai szocialisták sokkal inkább kiállunk a kisebbségek, különleges hangsúllyal: a nemzeti kisebbségek identitásának, oktatási, kulturális és politikai szerepének növelése mellett, mint Orbánék európai pártcsaládja.
Az ultranacionalista, EU-ellenes új tábor pedig, melyben Orbán vizionál vezető szerepet magának, egyenesen ellentétes érdekek és elvek alapján szerveződik. Érdekesen nézne ki, ahogy Orbán az új keletű idegengyűlölő, a kisebbségek ellen uszító elvbarátaival befenyíti Brüsszelt a hatékony kisebbségvédelmi politika megvalósítása érdekében. 
A saját nemzeti ügyünket az erős, együttműködő Európa szolgálja, amihez szükség van a hazafias szellemű Európát értő és befolyásolni tudó, szerethető szocialista pártra. Mi értjük, hogy vannak olyan értékek, melyeket közösen néha könnyebben, hatékonyabban tudunk megvédeni.
2018.08.09 07:34

Grillcsirke

A becsapódó valami maga a holland volt, a káromkodás meg a sátorzsinóroknak szólt.
A sátor tulajdonképpen egészen normálisan fest. Lehetne rosszabb is, ha tekintetbe vesszük, mi történt. Az egyik rögzítőzsinór szakadt csak el, de össze tudtam kötözni, és végül a fém pöcköket is megtaláltuk. A domb eleve nem a legalkalmasabb táborhely, de hát mit tegyünk, a koordinátákat nem mi határoztuk meg: ott vertünk sátrat, ahonnan elérhető távolságban van a napi munkánk helyszíne, és a biztonsági őr is szemmel tudja tartani az értékeinket.
Nem mintha volnának értékeink. A lehető legkopottabb ruháinkat pakoltuk be – nagyon is helyesen –, okulva az előző évi dagonyából, amelyben combig felázott nadrágban cuppogva evickéltünk körbe a Szigeten. Két kispárna, takaró, törölköző, papucs. Ennyi a vagyonunk, meg a két műanyag palack, amivel elzarándokoltunk az ivókúthoz a napi vízadagunkért. A lényeg, hogy a sátor vízálló, és egy, a Sziget egy eldugott szegletében talált jókora kővel viszonylag stabilan sikerült felállítanunk.
Ebbe a komfortos állapotba rondított bele a holland.
Akkor hallottam először holland káromkodást, elég furcsa nyelvnek tűnt, de az események lavinaszerű alakulása miatt nem volt időm mélyebb lingvisztikai megállapításokra, ugyanis a káromkodással egyidőben valami becsapódott a sátrunkba, és már gurultunk is lefelé a domboldalon.
Mint később, a kikászálódásunk után kiderült, a becsapódó valami maga a holland volt, a káromkodás meg a sátorzsinóroknak szólt, amelyek – vélhetően nem függetlenül az éjjel elfogyasztott alkoholmennyiségtől – számára nehezen voltak kivehetőek a kora reggeli fényviszonyok közt. Így aztán a holland elvágódott bennük, egyenesen rá a sátrunkra, amelyben a húgommal az igazak álmát aludtuk. A holland mentségére legyen mondva, hogy a földet érés – mármint, amikor sátrastul megálltunk a dombocska tövében – után azonnal elnézést kért. Csapzott volt és félmeztelen, de valahogy mégsem keltett rossz benyomást, a történtek ellenére sem. Miközben igyekezett kibogozni a lábát a zsinórokból, mindenféle nyelveken bocsánatot kért, és biztosított afelől, hogy segít újra felállítani a sátrunkat.
Így is lett: két barátjával felcipelte a cuccunkat a dombra, és nagy erőfeszítések árán újra sátorformát varázsolt belőle. Mi rezignáltan néztük a műveletet – a nulladik napon, frissen és kipihenten is megizzadtunk a sátorállítással, nemhogy az utolsó napon, a legszebb álmunkból felriasztva. Az építmény végül elkészült, mi pedig most, túlélve az utolsó munkanapunkat, vacsora közben nézzük a végeredményt: vajon kibír-e még egy éjszakát.
Kilencszázkilencven forint volt a fél grillcsirke. Egyetlen fillérünk sem maradt, viszont meleg ételt vacsorázunk. A szigetlakók jelentős hányada már napokkal ezelőtt pénz nélkül maradt, így változatos módokon igyekszik ételhez jutni, eközben mi, a felelős gazdálkodástól megrészegülve, boldogan esszük a csirkét. A csontokat, a maradékot (még maradékot is merünk hagyni!) halomba gyűjtjük, zacskóba tesszük, és éjszakára a sátor elé rakjuk. Reggelre az egész csomag eltűnik.
2018.08.14 09:00
Frissítve: 2018.08.14 09:13

Családok éve

Tán az nem tetszhetett a mostani döntéshozóknak: gyanús, ha egy üzletben mindenki jól jár. Hoztak hát új rendeletet.
Nem ártana néhány ifjú minisztériumi titánt pár napra elküldeni egy zempléni vagy mecseki kis faluba. Nemcsak arra döbbennének rá, hogy a tehén nem lila, a tojáson eredendően nincs sorszám és a csirke sem lefolpackozva jön a világra, hanem arra is, hogy szakadéknyi mélységek vannak az általuk ismert és az igazi valóság között. 
Mert lehet csinos kis rendeleteket hozni az íróasztal mögött arról, hogy a legkisebb településen is legyen bölcsőde, ha ötnél több szülő szeretné azt, de a szomorú valóság szerint erre hiába lenne igény, a gyakorlatban ilyen vidékeken szinte kivitelezhetetlen egy önálló bölcsőde megépítése, fenntartása. Ezt felismerve találta ki még a NER-t megelőző baloldali kormány azt a hibrid megoldást, amivel mindenki jól járt: az úgynevezett egységes óvoda-bölcsődét, ahová már kétéves kortól fel lehetett venni a gyerekeket, a szülők meg nyugodtan elmehettek dolgozni. Közel kétszáz helyen létre is hoztak az országban ilyeneket. Jól jártak az önkormányzatok is, hisz ott, ahol időnként mindössze tíz-tizenöt gyerek van az oviban, nem gond a pár fős plusz létszám, a fejkvóta viszont a bölcsisekkel együtt valamivel több, lehetett egy héten kétszer is sonkát tenni a zsemlére, parizer helyett. 
Igazi win-win pozíció, tán ez nem tetszhetett a mostani döntéshozóknak: gyanús, ha egy üzletben mindenki jól jár. Hoztak hát új rendeletet, megszüntették a bölcsi-ovit szeptember elsejétől, s kötelezték a falvakat önálló bölcsődék létrehozására. Nos, az ifjú titánoknak „nulla pontként” először is kellene találniuk egy négyszáz lelkes faluban plusz két végzett kisgyermekgondozót, elvégre a két meglévő óvónő már „foglalt”. Ha sikerülne a lehetetlen küldetés – nem fog -, jönne az újabb kihívás: alkalmas épületet lelni, meg pályázati pénzt, hogy megfeleljenek a szigorú szabványnak. Aminek egyébként a létező óvoda „ab óvó” megfelelt, de hát mint tudjuk, oda bölcsis gyerekek szeptembertől már nem járhatnak.
Még jó, hogy 2018 a családok éve. Egyébként mi várna szegény bölcsisekre?
2018.08.14 09:00
Frissítve: 2018.08.14 09:15