A sokféleség diadala

A politikában a választóvonalat a XXI. században nem az értékek jelölik ki! A választóvonal többnyire a pártokon belül húzódik, a szélsőségesek és a megegyezés szándéka által vezérelt politikusok között.
Hogyan legyünk konzervatív-liberális–szocialisták? - tette fel a kérdést még 1978-ban a lassan 10 éve elhunyt lengyel gondolkodó, Leszek Kolakowski. Írása – amelyet másfél évtizede olvastam - ráébresztett: valamennyi politikai irányzat morális alapértéke elfogadható a számomra. Sőt felfedeztem: miközben szocialistának vallottam magam, bizonyos szemszögből konzervatív, más kérdésekben liberális vagyok. Az elmúlt évtizedekben kísérletek sora bizonyította, ezzel nem csak én vagyok így. Minden ember egyidejűleg többféle morális értéket vall, és mindegyik felbukkan a viselkedésében. A morálisan „egydimenziós” - kizárólag konzervatív, csak liberális, egyedül szocialista – ember csak szélsőséges kivétel. Az éles politikai ellentétek oka nem az egyének kibékíthetetlen morális különbözősége, hanem a saját politikai „törzs” elvárásainak való engedelmeskedés.   
Mégis, miközben az emberek hajlandók elfogadni mások értékeit, felvetődik bennük a kérdés: melyik az igazi? Ugyanezt a kérdést - „melyik hitet, melyik törvényt tudod a legjobbnak, legigazabbnak?”- teszi fel Szaladin, a muzulmán uralkodó Lessig A bölcs Náthán drámája zsidó főhősének. Náthán egy különös példabeszéddel – a három gyűrű meséjével - válaszolt. Egy ember – mesélte - varázshatalmú, viselőjét Isten és az emberek előtt kedvessé tevő gyűrűt örökölt. A gyűrű az apákról a fiúkra szállt, míg végül egy olyan apához került, akinek három egyként kedves fia volt. Mivel úgy érezte, nem tud választani közülük, halála közeledvén az aranyművessel csináltatott két pontos másolatot. Azóta folyik a fiúk között a vita, kié az igazi – de hiába. „Bocsáss meg, szultán – fejezte be a történetet a bölcs Náthán - hogyha nem merek a három gyűrű közt választani: hisz úgy rendelte épp Atyánk csinálni, hogy meg ne különböztethessük őket”.
A világban lezajlott változásokat követve ma meggyőződésem: a politika morális értékekei nem zárják ki egymást. A XXI. század problémái csak valamennyi érték szemüvegén keresztül szemlélve érthetők meg, így a globális problémák terápiájához mindegyik nélkülözhetetlen. Túljutottam tehát azon a - gondolatokat gúzsba kötő - állapoton, amit a humoralista, Sándor György évtizedekkel ezelőtt egy sokkoló hasonlattal fejezett ki: „Azt álmodtam, hogy Magyarország akkora, mint a talpam, és minden lépésemmel hazaárulást követek el.” Ebből a szemszögből meghökkentő számomra az ellenzéki pártok és mozgalmak újraszerveződést kísérő szélsőséges érték-tisztogatás, amely gyakran személyi tisztogatásba csap át.  
A baloldali barátaim által követelt és egyedüli iránymutatóként a világ számára előírt morális értékeket, és a belőlük levezetett politikai stratégiát ma más szemszögből látom, mint negyed százada. Ez az eltérő nézőpont a sheffieldi technikai múzeumban - unokáim társaságában - tudatosodott bennem. A látogatás során került elénk egy ember nagyságú tábla, benne több kisebb-nagyobb, egymásba kapcsolódó fogaskerék. A gyermekeknek azt kellett kitalálni: ha elforgatják az egyiket, merre fog fordulni a hozzá kapcsolódó másik? Csak a fogaskerekek sorát végigkövetve lehetett kiötleni, merre fordul az utolsó. 
Nos, az elmúlt évszázad során a nemzetközi gazdaság létrejöttével, a vasút- és a telefonhálózat kiépülésével a közösségek fogaskerekei egyre szorosabban érintkeztek. A XX. század végén pedig az internet, a világgazdaság, a globális kommunikáció és a migráció eredményeként a világ fogaskerekei elválaszthatatlanul egybekapcsolódtak. Hiába is akarná valaki - saját értékei és vágyai alapján - erre vagy arra forgatni a keze ügyébe eső kerekeket, azok egészen másfelé fordulnának. Egyre gyakrabban szembesülünk nem-szándékolt következményekkel: ezt a helyzetet részben az idézte elő, hogy a különböző tudományterületek sokáig egymástól független törvényei kibogozhatatlanul egymásba akaszkodtak, és csak nehezen fejthető meg, milyen lesz az összehatásukként kialakuló valóságos változás.
Még nehezebbé teszi azonban a helyzetet, hogy a korábban szemben álló morális értékek is fogaskerék-szerűen összekapcsolódtak. Régebben a konzervatív, a liberális és a szociáldemokrata értékek alapján szerveződő pártok a maguk morális szemszögéből javasoltak terápiát a világ problémáira. Volt, aki sebészi beavatkozást, a másik gyógyszeres kezelést, és volt, aki pszichológust ajánlott. A választásokon azután a polgár a különböző értékekből levezetett terápiák alapján döntötte el, kinek ad felhatalmazást. Így hol a konzervatív, hol a liberális, hol pedig a szociáldemokrata pártok kaptak lehetőséget. A XXI. század problémái azonban inkább egy áttételes rákhoz hasonlítanak: a gyógyításánál valamennyi terápia nélkülözhetetlen, de tekintettel kell lenni egymásra gyakorolt hatásukra is.
S ha valakiben felvetődne a kérdés, vajon közülük melyik érték vezérelje a terápiát, arra sokan azt a válasz adnák: az attól függ, mi fő veszély. Az anekdota szerint Sztálin egykor erre így válaszolt: „mindig az a fő veszély, ami ellen beszüntetjük a harcot”. Nos, napjaink globális problémáival küszködve a fő veszély az, ha valamelyik tudományterület tanácsát nem vesszük tekintetbe, és még inkább, ha bármelyik értéktől megtagadjuk a hozzájárulást, ha egy érték hirdetőjét eltanácsoljuk a döntéstől. 
A politikában ugyanis a választóvonalat a XXI. században nem az értékek jelölik ki! A választóvonal – bármilyen furcsa legyen is – többnyire a pártokon belül húzódik, a szélsőségesek és a megegyezés szándéka által vezérelt politikusok között. A különbség a kizárólagos érték érvényesítésére törők és a más értékkel harmonizálni törekvők között van. Amiként félelmet kelt a világpolitikában a „tegyük országunkat az első helyre” jelszó, épp így kudarcot szül a „tegyük a - konzervatív vagy liberális vagy szocialista vagy fenntarthatósági – értékeinket az első helyre” politikai követelés. 
A XXI. században nem egyedi értékek, szuverén országok és autonóm mozgalmak vetélkednek. A dobogó legfelső fokán sem egyetlen versenyző, hanem csapatok állnak majd.
2018.08.10 09:00
Frissítve: 2018.08.10 09:10

Szaunával a gyereket…

Az állam adta, az állam elvette. És a magukat az államnak, de legalábbis mindenhatónak képzelő, amúgy a nép szolgálatába szegődött politikusok az Úr mintájára egyre gyakrabban cselekszik ezt. Ők vélhetően naponta azzal a gondolattal ébrednek, hogy szeretett szavazóiknak mivel tehetnének ma kedvükre. Nem tudom, Bánki Erik fideszes honatyának, nem mellesleg a gazdasági bizottság elnökének mi volt a hétfői első gondolata, de valami súlyos álma lehetett, hogy így félresikerült a hét első jótéteménye. De az is lehet, hogy sugallatra cselekedett és már az előző heti kormányülés óta szuggerálta őt a fő pénzügyér, hogy lépni kell a lakáscélú megtakarítások terén. Mert hát a saját szüleményű csok, nok mellett még mindig ott van, ráadásul egyre kedveltebb a nálunk éppen 21. életévét betöltött lakástakarék. Csaknem 800 milliárd forint pihen így a négy pénzintézetben elhelyezett számlákon, amihez amúgy semmi köze az kormánynak, de mert a megtakarítás 30 százalékát támogatásként az állam adja, ez már ok a beavatkozásra. Pontosabban okot csak a kormány, illetve valószínűleg a kormány nevében cselekedő Bánki Erik látott, bár lépését - amellyel egy csapásra megszünteti a támogatásrészt - megmagyarázni nem igazán sikerült. 
Való igaz, a lakástakarékokból nem épült túl sok új lakás, ahogy az is, hogy a 4-8-10 éves megtakarítási periódusok végén a felvehető 3-7 milliós összeg felhasználása sokrétű. A törvénymódosításhoz fűzött indoklásában azt találta írni, hogy uram bocsá’ szaunák és medencék építésére is felhasználható. Kérjük felsorolni hányszor történt ilyen, mert a milliónyi számlatulajdonos kikéri magának, hogy 10 éven át azért rak félre havonta 20 ezer forintot, hogy a felújítás, fűtéskorszerűsítés, netán bútorcsere helyett megépítse régen vágyott medencéjét. Nagyobbrészt valóban egy ingatlan megvásárlásához mérten kis dolgokra használták a lakástakarékok kínálta lehetőséget, és az állami támogatás miatt megérte így takarékoskodni. De az érintett kisbankok további működését szinte ellehetetlenítő döntés mögött az is ott volt, hogy Bánki Erik/kormány elégedetlen volt a javarészt bankok tulajdonában levő pénztárak működésével. Tény, hogy a megtakarításra saját maguk alig, vagy nem is adtak kamatot, ellenben a pénzek forgatásával busás haszonra tettek szert - írja indoklásában az egyéni képviselői indítvány szerzője. Ez sem teljesen így van, de ha annyira aggódnak a választók pénze miatt, akkor tetszettek volna átalakítani a rendszert. Ahhoz is van jogosítványuk. Ám ez munkásabb lett volna, mint egyszerűen elvenni. Emlékezve a magánnyugdíj rendszerének kivégzésére, valahol örülhet is a lakáscéllal megtakarítók hada, hiszen akár visszamenőleg el is vehették volna az állami apanázst tőlük. A kegyet, hogy nem tették, még érvként is felhozták a fideszes honatyák a sürgősséggel bizottság elé utal vitában!
A kormánypárti parlamenti többség kedden elfogadta törvényt és Áder János jóindulatán múlik, hogy néhány óra, vagy néhány nap áll-e még a megdöbbent lakosság rendelkezésére, hogy a ma szinte egyedüli reálkamatot adó megtakarítási lehetőséggel éljen és szerződést kössön valamelyik lakástakarékpénztárral. Mert most nincs jobb, és a kormány alternatívát sem mutatott. A NER-kompatibilis családi otthonteremtési kedvezmény a gyerekeseknek szól, Rogán Antal találmánya, a nemzeti lakáslottó pedig nem a kispénzűek gyűjtőhelye. Ez utóbbi állami támogatása bezzeg megmaradt.
2018.10.16 10:48

Szabad Budapestet, most!

Budapest az ország szellemi és gazdasági központja, az ország motorja, mégsem kapja meg azt a megbecsülést, amit megérdemel. A 2010 óta eltelt időszakban elvették a budapestiek iskoláit, kórházait, a város önállóságát. Ma a kormány mondja meg, hogy mi épülhet és mi nem, mit kell fejleszteni, hogyan és miből. Budapestet gyámság alá helyezték. 
Mi, akik itt élünk, dolgozunk, tanulunk, szabad, önálló és erős Budapestet akarunk, amely a mindenkori kormánytól megkapja azt a tiszteletet, ami megilleti. Budapest ma ott tart, hogy azért is meg kell küzdenie, ami jár neki. Ezt a küzdelmet segítették az elmúlt években a Városért Egyesület kerekasztal-beszélgetései, amelyek során az egyes szakterületek legkiválóbb szakembereivel beszélhettük át Budapest legfontosabb ügyeit – a problémákat és a lehetséges megoldásokat egyaránt. 
E rendkívül fontos beszélgetések tapasztalatait is felhasználtuk, amikor összeállítottuk a Szabad Budapestet, most! című városvíziót. Ez a szöveg részben vádirat: sorra veszi a Fidesz Budapest ellen elkövetett bűneit, de rávilágít arra is, hogy mi, demokraták milyen úton indulnánk el.
Meg kell teremtenünk a szabad Budapestet! Ki kell vívnunk Budapest szabadságát és önállóságát, hiszen az itt élőknek kell dönteniük a saját sorsukról. A fővárosiak naponta 20 milliárd forintnyi adót fizetnek be az ország kasszájába, éppen ezért okkal várják el, hogy minden befizetett 10 forintból 1 forintot visszakapjanak. Ez nem sok, de ahhoz éppen elég, hogy Budapest ne csak vegetáljon, hanem megfelelően tudja szolgálni az itt élőket, és folyamatosan fejlődhessen. A kormánynak is meg kell végre értenie: erős és önálló Budapest nélkül nincs erős és független Magyarország sem.
Budapest fejlődésének kulcsa az itt élők életminőségében rejlik. Olyan várost kell építenünk, amely mindenki számára élhető. Ahol a gyermekeink versenyképes, korszerű tudást kapnak, ahol a kultúra független és nyitott, ahol a dolgozó ember munkáját megbecsülik. Ahol mindenki a legjobb ellátást kapja a kórházakban. Ahol senkit sem hagynak magára. Ahol senkinek nem kell félnie.
Budapesten azonban nemcsak élni kell, hanem lakni is. Olyan ellátórendszert kell kialakítanunk, amelyben senki nem kerülhet utcára pénzügyi okokból. Nem hagyhatjuk és nem is hagyjuk, hogy Budapesten a lakhatás bárkinek bármilyen okból megoldhatatlan problémát okozzon.
A budapestiek megérdemlik, hogy minden nap kulturált környezetben és biztonságosan utazhassanak, 10 éven belül valamennyi budapesti autóbuszt környezetbarát elektromos járműre kell cserélni. Nem tűrhetjük tovább, hogy Budapest legnagyobb légszennyezője az önkormányzat tulajdonában levő közlekedési vállalat legyen! Nem tűrhetjük, hogy Budapesten évente kétezer ember hal meg, százezerek megbetegednek és minden második budapesti szenved a levegőszennyezettség miatt. Ez ma Budapest legégetőbb problémája.
A kormány és városvezetés a láncfűrész jegyében képzeli el a város fejlesztését, pedig Budapesten minden évben legalább 100 ezer négyzetméter parkot kell telepíteni. Minden budapesti gyerek megszületése után el kell ültetni egy fát, ez évente közel 15 ezer új fát jelent. Budapest összes közintézményének legalább az egyharmadát zöld, megújuló energiaforrásra kell átállítani.
Az önálló, erős, fejlődő Budapest nem álom – a mi feladatunk megteremteni. Erre garanciát az a megalkotásra váró Budapest törvény ad, amely hosszú távon rögzíti az állam és a főváros közötti feladatmegosztást és finanszírozást. Ez a törvény garantálja majd, hogy Budapest megszervezze a mindennapjait és olyan fejlődő pályára lépjen, amely Európa legsikeresebb városai közé emeli. 
Amikor a Budapest-víziónkat készítettük, azt is tudtuk, hogy – miként egy családi ház vagy egy város – sosem lesz teljesen kész. Ezért döntöttünk úgy, hogy megmutatjuk öt kiváló szakembernek, akik hozzájárulhatnak ahhoz, hogy e vízióból átfogó, a város problémáira megnyugtató, szakmai szempontból is hiteles válaszokat adó program legyen. Ezúton is köszönöm Beleznay Éva várostervező építész, Budapest volt főépítésze, Bojár Iván András művészettörténész, az építészfórum.hu főszerkesztője, Kajtárné Botár Borbála tanár, oktatáspolitikus, Kincses Gyula szakorvos, egészségpolitikus és Orosz Csaba, a BME egyetemi docense, a MTA Közlekedés- és Járműtudományi Bizottság tagja értékes gondolatait.
Büszke vagyok rá, hogy a város jövőjéről alapvetően nagyon hasonlóan, viszont nem egyformán gondolkodunk. Örülök, hogy Beleznay Éva és Kincses Gyula is fontosnak tartja Budapest fürdőváros jellegének erősítését. Egyetértek Bojár Ivánnal abban, hogy Magyarország egyetlen igazán értékes márkája Budapest, és hogy globálisan kell gondolkodnunk, hiszen a városunknak rendkívül erős versenyben kell helyt állnia. Igaza van Kajtárné Botár Borbálának is, hogy a kormány által az oktatásban elkövetett hibákat évek munkájával lehet csak kijavítani, de ehhez a munkához mielőbb hozzá kell látnunk. Csatlakozom Orosz Csabához, aki kevesebb autót és több innovatív közlekedési módot szorgalmaz. 
Ígérem, hogy minden hasznos javaslatot megfogadunk, és beépítjük a Budapest-víziónkba, hiszen csak így, egymást meghallgatva tudunk megfelelő válaszokat találni Budapest súlyos problémáira. Meggyőződésem, hogy Budapest ereje az itt élők tudásában, kreativitásában és odaadásában rejlik, éppen ezért szükségünk lesz mindenkire, aki szívén viseli Budapest sorsát, fejlődését. Hiszen csak így teremthető meg a szabad, önálló és erős Budapest!
2018.10.16 08:19