Mindhalálig

Gyenge pillanatában lehetett Orbán Viktor, amikor a 2014-es parlamenti választás előtt megígérte, hogy egyeztetni fog a vitatott emlékezetpolitikai kérdésekről. Az újabb kétharmados siker aztán gyorsan meggyőzte arról, hogy semmi szükség liberális tétovaságról árulkodó gesztusokra.

Az ígéret szép szó, ha nem tartják be, úgy is jó. Két nappal a választás után mindenféle egyeztetés nélkül építeni kezdték a Szabadság téren a német megszállási emlékművet, a birodalmi sassal és Gábriel arkangyallal kombinált szörnyszobrot. Nincs ezzel semmi gond, fideszes fantáziával a szószegés is szépen beilleszthető a kereszténydemokrácia nemes hagyományai közé.

Ha valaki nem tudná: a Szabadság téri emlékmű sajátos fénytörésben szemléli a történelmet, Magyarországot nem a náci Németország szövetségeseként, hanem áldozataként ábrázolja. Hazánk az ártatlanság szimbóluma.

Nincs okunk csodálkozni azon, hogy miniszterelnökünk, amikor nemrég Izraelben járt, közölte: „sosem felejtjük el, hogy annak idején a magyar kormány nem tudta megvédeni a zsidó polgárait”. Mondhatta volna azt is, hogy a magyar kormány a magyar hivatalnoki gépezet közreműködésével szisztematikusan megfosztotta jogaitól, kirabolta, majd a halálba küldte polgárait, de akkor mit keresne Gábriel arkangyal a Szabadság téren?

A kormány nézőpontjából a német megszállási emlékmű egyébként nem éppen sikertörténet. A tiltakozások miatt csak jókora késéssel, az éj leple alatt állították fel. Avatási ünnepséget máig nem tartottak. A kudarc hatására azonban nem állt meg, csak megtorpant a Fidesz. Pár évig tartó türelmi időszak után a kormány most ismét megnyitja a szoborfrontot, megpróbálja még inkább a maga képére formálni a történelmi-emlékezetpolitikai teret.

Károlyi Mihályt már száműzték a Kossuth térről, ahogyan a Forradalom lángját is. Most Nagy Imre van soron. A mártírhalált halt miniszterelnök helyére a Nemzeti Vértanúk emlékműve kerül majd, amit eredetileg az 1919-es „vörösterror” áldozatainak emeltek 1934-ben, és 1945-ben romboltak le. A „fehérterror” áldozatai nyilvánvalóan nem férnek bele a Kossuth tér 1944 előtti képzőművészeti arculatába, amelynek helyreállítása a kormány eltökélt szándéka. Róluk ezért jobb elfeledkezni. Ahogyan azt a rendszerváltást megelőző évtizedekben a másik állampárt tette a túloldal halottaival.

Kétségünk sem volt, hogy a jobboldali kurzus Trianont is magába szippantja. 2020-ra, a százéves évfordulóra a Parlamenttel szemben lévő Alkotmány utcában a kormány létrehozza a Nemzeti Összetartozás Emlékhelyét, amely magában foglalja „a történelmi Magyarország 1913. évi összeírás szerinti helységneveinek feltüntetését”.

Orbán Viktor az igazságtalan világgal szemben a magyar igazság bajnokának szerepében tündököl. Féloldalasan kezelt sérelmekből és traumákból, a múlt stilizált és retusált változatából építi tovább politikai karrierjét. Az örökös üldözöttség érzésének táplálásával erősíti saját hatalmát.

Ne higgyük, hogy egyszer majd megunja, és befejezi. Folytatni fogja. Mindhalálig.