alapkamat;

2018-08-23 08:42:00

Kamatjátszma

Több mint két esztendeje történt, 2016 májusát írtuk, amikor a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szokásos havi gyorsjelentésében arról adott hírt, hogy az élet az azt megelőző egy esztendőben mindössze 0,2 százalékkal drágult. A Monetáris Tanács jegybankárai úgy is mint az inflációs folyamatok figyelemmel kísérésének felkent - egytől egyig a Fidesz által delegált - papjai és papnői, élükön Matolcsy György elnökkel a szokásos kamatdöntő ülésükön úgy határoztak, hogy a forint alapkamata legyen 0,9 százalékos. 

Most 2018 augusztusának utolsó harmadát mutatják a naptárak, és a mi párt- és kormányhű jegybankárainknak már rendelkezésükre állnak a júliusi adatok, amelyekben a KSH arról adott számot, hogy a fogyasztói árindex 2017 hetedik hónapja óta 3,4 százalékkal lett magasabb. Ezt látva a Monetáris Tanács helyben hagyta a túlkorosság minden jegyét magánviselő alapkamatot, amely - nem fogják kitalálni! - ezúttal is 0,9 százalék lett. Aligha szükséges számológépes segítségért folyamodni: 2016 késő tavaszán a pénzromlás ütemének - legyünk nagyvonalúak - ötszöröse volt ugyanaz az irányadó ráta, ami 2018 késő nyarán - kis rátartással - csupán az egynegyede. 

A 0,9 százalékhoz való makacs ragaszkodást magyarázni lehet ugyan, de józan ésszel megérteni már aligha. A kulcs nem is lehet más, mint a 3,4 százalékos inflációról jegybanki észjárással bebizonyítani, hogy hónapról hónapra rendületlenül növekszik ugyan, de egyszer majd csak abbahagyja, és aki nem akar a tények csapdájába kerülni, így idő előtt hozzáfogna a szégyenletesen alacsony kamat felemeléséhez, az bizony könnyen pórul járhat. 

Félreértés ne essék, nem a jegybanki elnökre, alelnökeire, vagy az államtitkári fizetést húzó, havonta kétszer ülésező külső tagokra gondolunk, amikor az esetleges felelősségre vonást emlegetjük: egy magát függetlennek tartó nemzeti banknál ez érthető okokból elképzelhetetlen. Hanem a gazdaság szereplőire, a kereskedelmi bankokra és azok minden rendű és rangú ügyfeleire, akik aligha azért fohászkodnak, hogy "jaj, csak nehogy már kamatot emeljenek Matolcsyék". Ők azok, akik megadóan kénytelenek tudomásul venni, hogy ilyen nevetségesen alacsony kamatok mellett - a tranzakciós illetéket, a bankadót és a számlavezetési díjat is figyelembe véve - nem érdemes megtakarítani. De mégis megteszik, mert az otthon tartott pénz veszélyeire már kisiskolás korukban megtanították őket. 

Így alakult ki az a paradox helyzetet, hogy az állampapírokban landoló megtakarítások nagyságrendje soha nem ismert - bár lankadó - magasságokat ért el, és ezzel egyidejűleg a "párnacihában melengetett" pénzek nagyságrendje is csúcsokat dönt. De ezeknek tekintélyes részét valójában féltve őrzött dobozkákban tartják, és a beltartalmuk nem más, mint a külföldön dolgozó magyarok által hazautalt, átváltásra váró deviza.

A jegybankárok előszeretettel nyugtatgatják magukat azzal, hogy azért sem fog a forint értéke az általuk jósoltnál nagyobb mértékben romlani, mert a lakosság körében nincs inflációs várakozás. Ezúton tudatom: van!