paksi atomerőmű;

2018-09-17 08:22:35

Atomtermál

Nem vagyok egy atomfizikus. A bonyolult dolgokat szakértőkre bízom. Létük alapja a bizalmam.

Atomügyben ingadozom. Itt a mérnöki magabiztosság ütközik az érintettek előítéleteivel, félinformációival, tapasztalataival. Utóbbi szerint, legyen bármily okos és elkötelezett is egy szakértő, a természet mindig kicselezi. Ez általában kicsi, leplezhető hibákat okoz. A szerencsétlen körülmények együttállása a legnagyobb pusztítást atomerőművek esetében okozhatja. Bár ez nyilván leginkább a hozzáértőket aggasztja, valahogy mindig arra jutnak: rákészülünk, megoldjuk. Ezt se vonom kétségbe, bár ilyenkor háttérbe szorul ennek növekvő, illetve a többi áramtermelési mód csökkenő költsége. Paks kapcsán eddig munkaórák millióiról, oldalak százezreiről, engedélyek tonnáiról hallhattam. Ezek után ki merné feltételezni, hogy bármi gond jöhet?

De a természet itt is közbeszól. Jelen esetben a zavaros, bölcs és nagy Duna. Környezetvédők már a tervezett blokkok leggyengébb pontjaként is az erőmű hűtésére szolgáló folyót emlegették. A beruházást szakmai érvek özönével védelmező Aszódi Attila államtitkár erre eddig leginkább a vízhozammal lőtt vissza. Eszerint a Dunában mindig lesz a két erőműhöz elegendő víz. A hőmérsékletről már kevesebb szó esett. Pedig maguk vállalták, hogy a folyót soha, semmilyen körülmények között nem fűtik 30 fok fölé. Az idén viszont a Duna csak úgy felmelegedett. Olyannyira, hogy a meglévő blokkok 29,88 fokra fűtötték fel. Kérdés, további két, több mint ugyanekkora blokk nem emelne ezen még legalább 0,12 fokot? Ennek kapcsán Aszódi Attila már kevésbé diadalittas. Ilyen esetre termeléscsökkentést, blokkleállítást, karbantartásokat, a Duna mélyítését emlegeti. Nem növelik a kívülálló bizalmát bizonyos trükkgyanús körülmények sem, így a hőmérő és az egyik blokk időleges meghibásodása, vagy az engedélyekben fellelt furcsaságok.

A mérnökök mintha kissé zavarban lennének. Ami csak azért baj, mert a globális felmelegedés a legkevésbé sem számít váratlan eseménynek.