Röhög az egész közgyűlés

A napóleoni háborúk után Európa helyzetének rendezésére összehívott bécsi kongresszus excellenciás résztvevői 1815 elején, télvíz idején farsangi bálról bálra jártak, így aztán csak lassan készült a záróokmány. „A kongresszus táncol” – szóltak egyes beszámolók a fontos eseményről.

Most nincs báli szezon, inkább Karinthy Frigyes Röhög az egész osztály című munkája juthatott az ENSZ-közgyűlési ülésszakon elhangzott Trump-beszéd közvetítését figyelők eszébe. Amikor az amerikai elnök azt ecsetelte, hogy kormányzata már eddig is több nagyszerű eredményt ért el, mint korábban bárki bármikor, a New York-i palota plenáris üléstermének sokat látott, sok marhaságot hallott falai is elpirultak, a hallgatóságon pedig a derű moraja futott végig, egyesek hahotára fakadtak. Kiröhögték az Egyesült Államok elnökét.

Pedig az ENSZ székhelye nem véletlenül lett New York: a második világháború után a globális kérdések megvitatására és békés rendezésére hivatott intézmény az amerikai hegemónia jegyében fogant. Még Sztálin sem engedhette meg magának, hogy belekössön a székhely kiválasztásába. Miért pont Amerika? Mert Amerika áldozatvállalása nélkül aligha lett volna kikből összeállítani a Biztonsági Tanács állandó tagállamainak a listáját.

Az ENSZ évtizedeken át „hazai pályának” számított az Egyesült Államok számára, olyan fórumnak, ahol a szovjetek újra és újra kénytelenek voltak vétózni, ha el akarták kerülni a nemzetközi jogi megbélyegzést, és így demonstrálni lehetett azt, hogy mennyire elszigetelődött Moszkva a világ közvéleményétől. Aztán idővel egyre gyakrabban fordult elő, hogy az amerikaiak voltak kénytelenek vétózni. Most pedig eljutottunk a gúnykacajig, amely egy minden korábbinál kuszább világ kényszeredett reagálása arra, hogy a Föld még éppen hogy első számú, de Kína által már alaposan megszorított vezető hatalmának az élén egy pozőr tündököl - aki honfitársainak főként azt a vigaszt nyújtja, hogy „Amerika az első”, és ez sokaknak bejön.