A kormány tovább erőszakolja a fővárosi törvénytervezetet

Publikálás dátuma
2018.10.11 12:00

Fotó: /
Egész Budapest megmozdult az önkormányzatiság letiprása ellen
Budapest népe, de mondhatjuk, az egész ország közvéleménye, a főváros szerdai közgyűlésének hatása alatt áll. Amikor az egész ország jogaiból kivetkőztetve a reakció lábai előtt hever, akkor íme, Budapest demokratikus képviselete, az önkormányzati jogok utolsó vára ebben az országban, félredobja a párttekinteteket és egyedül az önkormányzatnak és a fővárosnak a szeretetétől átitatva, messze hangzó vétót kiált. Ez a hatalmas föltámadás termékenyen hat az egész országnak fölszabadulás után vágyakozó közvéleményére, de nem maradhat hatás nélkül magára a merénylő szándékra sem, miért nem lehet egy milliós városra bilincseket erőszakolni, amikor ez a város öklét emeli a bilincsek ellen.

 Mindezekben nemcsak a főváros önkormányzatvédő pártjainak hangulatát és elhatározását foglaltuk össze, de a főváros népének hangulatát is. Jellemző, hogy amikor oly éles támadások hangzanak el a reakciós merénylettel szemben a főváros törvényhatóságában, egyetlen hang, egyetlen közbeszólás sem támad, a kormánypárti padsorokban, amely a törvénytervezet védelmére kelne. Akármennyire nincs köze ennek a pártnak és vezéreinek a főváros választóihoz, a közvélemény fenyegető arca némaságot parancsolt még azokra is, akik és csak ők, hasznot akarnak húzni Budapest leigázásából.

 Scitovszky belügyminiszter nagy naivitással azt mondotta nyilatkozatában, nem érti a nagy fölzúdulást! Valóban, soha nem akadt még belügyminiszter, aki ennyire tájékozatlanul hozzá mert volna nyúlni döntő jelentőségű kérdésekhez és aki ennyire kevéssé tartott volna fönn kapcsolatot a főváros életével, általában a való élettel. Nem érti a fölzudulást, amikor — mondotta — a tervezetet részleteiben még nem is ismerik. Nos, akik ismerik ezt a tervezetet, megállapították, hogy az még sötétebb, még reakciósabb, mint amennyire azt a közvélemény ismeri. A belügyminiszter egyébként a kérdés tisztázódását a nála megtartandó ankétektől várja.

 A küzdelem a tervezet ellen azonban igazában csak most kezdődik, mert pártunknak hetek óta folyó tömegakcióját a tervezet ellen a többi pártok, tömegakciója követi és juttatja kifejezésre e város népének izzó tiltakozását.

 Népszava 1929. október 11.
Témák
Budapest
2018.10.11 12:00
Frissítve: 2018.10.11 12:00

A pozsonyi cseh vérengzés

Publikálás dátuma
2019.02.15 18:00

Fotó: /
A cseh katonák parancsra, tervszerűen és minden ok nélkül támadták meg a gyűlés résztvevőit
Csütörtökön Zoch Sámuel pozsonyi cseh zsupán, pénteken a prágai csehszlovák sajtóiroda adott ki tendenciózus; hazug jelentést a cseh katonák pozsonyi vérengzéséről, amelynek újabb megállapítása szerint 16 halott és 44 sebesült áldozata van, vagy ennél is több, mert amint Pozsonyból kerülőúton jelentik, a számontartott áldozatokon kívül is voltak halottjai és sebesültjei a gyilkos cseh fegyvereknek.
Úgy a Zoch zsupán előadása, mint a prágai sajtóiroda jelentése tele van hazugságokkal. Meghamisítják a tényeket, hogy a cseh vérengzést szépíthessék és mentséget hozhassanak föl a gyilkos támadás igazolására. Különösen az kellemetlen a cseheknek, hogy Barecca olasz ezredest cseh katona verte fejbe puskájával. Azt akarják elhitetni hamis jelentéseikben, hogy a magyarok részéről érte inzultus az olasz parancsnokot Barecca megtámadtatása annál kínosabban érinti a cseheket, mert Bécsben az a hír terjedt el, hegy Barecca olasz ezredes, akit nemcsak puskatussal ütöttek fejbe, hanem állítólag szuronnyal is megszúrtak, meghalt
Az olasz parancsnok sorsáról egyébként a legkülönbözőbb hírek terjedtek el. Olyan hírek is érkeznek, hogy nincs is már Pozsonyban, a városparancsnokságot pedig a cseh hadosztály parancsnoka vette át.
Szemtanúk vallomása alapján kétségtelen megállapítást nyert, hogy a cseh katonák parancsra, tervszerűen és minden ok nélkül támadták meg a gyűlés résztvevőit és utóbb az utcák járókelőit.

A cseh katonaság előbb a tömegbe lőtt, majd egyszerre minden oldalról megjelentek az erősítések és rajvonalba fejlődve, utcáról-utcára lődözték a sétáló közönséget. Ártatlan embereket, akik éppen házukból léptek ki, két lépésről lőtték le. A halottak és sebesültek számát nem tudni pontosan. Még most is az egész városban láthatók a véres események nyomai.
Népszava 1919. február 15.
Témák
1919
2019.02.15 18:00
Frissítve: 2019.02.15 18:00

Bezárták az Operaházat

Publikálás dátuma
2019.02.14 17:00

Fotó: /
Klebelsberg kultuszminiszter úr a napok óta vajúdó kérdés legkényelmesebb megoldását választotta: kidobta a nagyobb darab kenyeret kívánó zenészeket
Az Operaház közli: A zenekar tagjainak szerződésszegése miatt az Operaház további rendelkezésig nem tart előadást. A hirdetett előadásokra előre váltott jegyek árát a jegypénztárak a rendes nappal pénztári órákban visszafizetik.
Ez a pársoros híradás tehát, tudtunkra adja, hogy Klebelsberg kultuszminiszter úr a napok óta vajúdó kérdés legkényelmesebb megoldását választotta: kidobta a nagyobb darab kenyeret kívánó zenészeket és elrendelte a színház bezárását. Ürügy: a zenekar tagjai szerződésszegést követtek el — amint ez föntebb olvasható.
Nálunk, Magyarországon általában így próbálják az ilyen kérdéseket megoldani. Amint az eset mutatja, a kultuszminiszter úr sem tudta magát a kapitalista mentalitástól függetleníteni és tekintet nélkül a kérdés kulturális vonatkozásaira, a legridegebb tőkés észjárással nyúlt hozzá.
Napok óta foglalkoztunk a kérdéssel és ismételtem hangsúlyoztuk, hogy a zenekar tagjainak követeléseikben igazuk van és így nem szabad őket fenyegetésekkel terrorizálná, hanem mindent meg kell tenni, hogy a kérdés európai módon oldassék meg, meg kell adni a zenészeiknek mindazt, ami megadható és biztosítani az Operaház zavartalan működését. Úgy látszik azonban, hogy ez esetben nem vált be az a közmondás, amely szerint, akinek az isten hivatalt ád, annak észt is ád hozzá.
A miniszteri állás mindenesetre több bölcsességet követel, mint amennyit a kultuszminiszter ez esetben elárult. Így kapitalista vállalkozók szoktak eljárni, akik cselekedeteikért csak önmaguknak felelősek. A kultuszminiszter úr azonban nemcsak önmagának felelős, de felelősséggel tartozik az országnak is, mert az Operaház működése vagy szünetelése mégsem magánügy, de semmiképpen a kultuszminiszter úr privátügye. És éppen ezért akarjuk hinni, hogy a miniszter úr az elkövetett hibát helyrehozza és revideálja elhatározását.
Népszava 1925. február 14.
Témák
operaház
2019.02.14 17:00
Frissítve: 2019.02.14 17:01