Európa elveszíti emberi arcát

Európa azzal a nehézséggel áll szemben, hogy miként tudja elősegíteni és fenntartani a harmonikus együttélést állampolgárai és azok között, akik a határokat átlépve keresnek menedéket a kontinensen. A bevándorlók és a menekültek továbbra is próbára teszik az európai országok képességét, hogy mindenki számára biztosítsák az őket megillető alapvető jogokat és szabadságokat.

Ugyanakkor a Palermo és Budapest utcáin a sérelmükre elkövetett fizikai és szóbeli támadások már nem tekinthetők elszigetelt eseteknek. A bevándorlók és menekültek továbbra is szenvednek a megaláztatástól és az emberi mivoltuktól való megfosztástól. Azonban az sem vált ki széles körű felháborodást vagy elítélést, amikor a politikusok és a közvélemény egy része démonizálja a bevándorlókat. Sőt a politikusok inkább erősítik az ilyen támadásokat a szenteskedő és gyűlöletes retorikájukkal. Az ultranacionalista újjáéledés legitimálja a gyűlöletet, a rasszizmust és az erőszakot Európa-szerte.

Miközben a szélsőségesek „populizmusba” burkoltan lázító hangvételű nyelvezetet használnak politikai nyilatkozataikban, egyre gyakoribbá válnak a gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd. A gyűlölet-bűncselekmények pedig a tömeges jogsérelmet okozó bűntettek legegyértelműbb korai előjelének tekinthetők. Ezért nem hagyhatók szó nélkül.

A bevándorlók és a menekültek dehumanizációja, amit Európában sokfelé láthatunk, azt jelenti, hogy megfosztják őket emberi mivoltuktól, amely jogaik egyetemes védelmének alapját határozná meg. Az ultranacionalista vezetők azzal igazolják a támogatóik által elkövetett erőszakot, hogy a bevándorlókat a kultúrájukra és az identitásukra való veszélyforrásként jelenítik meg.

Amit egy ország ésszerű, a “határok” védelmét előtérbe helyező szuverén politikájaként jelenítenek meg, amögött valójában a szándékosan elhallgatott rasszista és nacionalista értelmezések állnak. E vezetők szerint rasszizmusuk csupán a kritikusaik „kitalációja”, a valóságban viszont ezek a támadások a rasszista erőszak megtestesülései.

Az új olasz kormány bevándorlóellenessége összekapcsolható a bevándorlók elleni erőszak jelentős növekedésével. Miután felhívás történt az Olaszországban élő romák népszámlálására, az újságok egy vezető kormánytisztviselőről szóló felvételt tettek közzé, amelyben arra hívott fel: utcáról utcára, szükség esetén akár erőszakkal tisztítsák meg az országot a bevándorlóktól. Németországban neonáci bandák bosszúvágyból bevándorlókat vadásztak le tavaly augusztusban egy tüntetés alatt Chemnitzben. A fő szélsőjobboldali párt egyik vezetője azzal érvelt a támadások mellett, hogy „amikor ilyen gyilkosság történik, akkor az a normális, ha az emberek odacsapnak”. Az Egyesült Királyság volt külügyminiszterének kijelentése, amellyel a burkát viselő nőket postaládákhoz hasonlította, dokumentáltan felerősítette a muszlim nők ellen elkövetett olyan gyűlölet-bűncselekmények számát, amikor az elkövetők közvetlenül a miniszter szavait idézték.

A magyar miniszterelnök szintén közismerten folyamatosan erősíti az etnikai és a faji gyűlöletet. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottság nemrég felhívta Magyarországot, hogy számolja fel a politikusok gyűlöletbeszédét a kisebbségek, beleértve a romák és a muszlimok ellen. Ugyanakkor pozitív lépés, hogy az Európai Parlament döntése folyamán - a szervezet történetében másodikként, Lengyelország után - elindul Magyarország ellen a 7. cikk szerinti eljárás.

Az ultranacionalista vezetők a látszólagos „keresztény értékeken” alapuló úgynevezett „illiberális demokráciát” népszerűsítik. Ugyanakkor nincs olyan vallás, amely politikai intoleranciát hirdetne a kisebbségek ellen. A vallási vezetőknek jelentős szerepet kell játszaniuk a diszkriminációra és az erőszakra való ösztönzés megelőzésében, ahogyan az megjelenik a hivatalom által nekik készített cselekvési tervben az olyan erőszakra való buzdítás megakadályozására, amely tömeges jogsérelmet okozó bűntettekhez vezethet.

Európában az ultranacionalista vezetők durva lejárató kampányokat vittek véghez a civil szervezetek ellen a bevándorlásellenes programjuk részeként. A nemzetközi menekültjogi kötelezettségeiket az államok folyamatosan elutasítják. Mélységesen nyugtalanítóak az alkotmányos reformokon és az igazságszolgáltatás függetlenségének elnyomására tett kísérleteken keresztüli támadások a jogállamiság ellen.

Ezek az események egy olyan tágabb politikai szándékot vetítenek előre, amely Európát visszarántaná a szélsőjobb irányába. A bevándorlók nyílt támadása az emberi jogok és a demokratikus struktúrák gyengítésére tett erőfeszítésekkel párhuzamosan elősegíti a tekintélyelvű rendszer kialakulását. Amikor az állam aktívan megkülönböztet egy kisebbséget, akkor valójában azt sugallja, hogy azt a csoportot másodrangú polgárokként kell kezelni, továbbá hirdeti egy csoport magasabb rendűségét.

Olyan bátor vezetésre van szükségünk, amely fel tud lépni az olyan narratívával szemben, amely a bevándorlókra mutogat, és nemzetbiztonsági fenyegetésnek állítja be őket. Ez olyan hangulatot teremt, amelyben „önvédelemként” jogossá válnak a bevándorlók ellen elkövetett erőszakos cselekedetek. Az európai államok kötelesek megvédeni lakosságukat és a migránsokat is a tömeges jogsérelmet okozó bűntettektől, továbbá felelősséggel tartoznak az uszítás megelőzéséért is. Az EU Alapjogi Ügynöksége fontos szerepet játszik a gyűlölet-bűncselekmények monitorozásának fejlesztésében: a hiteles és aktuális adatok elősegítik a megfelelő reagálást.

Meg kell szüntetni a bevándorlók hibáztatását egy ország belső problémáiért. Ahhoz, hogy teljesen felszámoljuk a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények hatásait, az európai demokráciáknak a probléma gyökereit, a rasszizmust és a megkülönböztetést kell kezelniük. Az ártatlan emberek további sérelmének megelőzése érdekében szükségünk van egy rugalmas Európára, amely megvédi a civil társadalmat és a jogállamot, valamint kiáll az emberi jogok egyetemessége mellett.