Világkép

Éppen ideje volt, hogy a miniszterelnök harcot hirdessen az álszerénység ellen is. Annyi mindent megoldott már, mióta a nép (kisebbségének) akaratából övé a hatalom, hogy most rátérhet az apróbbnak látszó teendőkre. Ezúttal a pécsi Nemzeti - mi más is lenne - Kosárlabda Akadémia avatása adott alkalmat rá, hogy eligazítsa az alattvalókat. És arról beszélt, hogy a sikereknek igenis örülni kell, fölösleges úgy tenni, "mintha kisebbek lennénk". Még azt is hozzátette, legyünk büszkék, ha van mire.

Bár ezek a gondolatok nem előzmény nélküliek, de az nem volt egészen érthető, hogy miért éppen ezt tartotta fontosnak elmondani ott és akkor Orbán Viktor. Ám meghallgatva péntek reggeli szokásos rádiószózatát, közelebb kerülhettünk a megfejtéshez. Újra megtudhattuk - ha már elfelejtettük volna -, hogy a magyar gazdaság milyen csodálatos, nagyszerűek az eredményei. Ez pedig annál is inkább értékelendő, mert kis hazánk lényegében teljesen ellenséges környezetben kénytelen létezni, mindenfelől összeesküvők veszik körül. Soros György irányítja őket, egyértelműen bevándorlás-pártiak, s nem csupán az Európai Uniót, hanem az ENSZ-et is kezükben tartják.

Ilyen helyzetben jó egy szövetséges, közülük most nem Putyint említette, hanem a héten Budapesten járt Erdogant. Hiszen a magyar külpolitika általános alapelve, hogy "barátokat gyűjtsünk, ne pedig ellenségeket". Ami viszont azért kérdésessé tehetné a miniszterelnök állandó kényszerű harcait.

Például az álszerénység elleni új küzdelem sem teszi lehetővé, hogy kíméletesek legyenek a mindannyiunkat körülvevő "nyűgökkel". A magyar ember tehát jól teszi, ha beáll Orbán Viktor mögé, és kételyek nélkül fogadja, bármit csinál vagy mond.

Világképét ugyan lehet különösnek nevezni, de ez nem változtat semmin. Momentán ezt lehet (kell) szeretni. Álszerénység nélkül.