Habselyem és kávéfőző, avagy végy egy szexis nőt!

A Mit vásárolt Jucika? című kiállítás az ismerős-ismeretlen szocialista reklám történetébe enged betekintést, és tart tükröt a mának.

Túl a politikán és a történelmi rémségeken, a szocializmus szó mindnyájunknak mást jelenthet: felidéz emlékeket, ízeket, nagy beszélgetéseket, történelemkönyvek lapjait, vagy családi anekdotákat. Míg néhányunk elevenen tud hozzá kapcsolódni, addig másnak a gyerekkorát jelenti, esetleg még azt sem, csupán egy homályos foltot távoli fogalmakkal. Persze, vannak sejtései egy tizenöt-húszévesnek is: tudjuk ki az a Hofi Géza, a Fabulon naptej sem ismeretlen, és valószínűleg a Tisza vagy a Helia-D termékei sem újak számunkra, talán mi magunk is használjuk őket. Az azonban, hogy Pataki Ági képe hogyan, és miért pompázott a Kálvin téren, valószínűleg sokunknak új információ. Talán azon sem agyalunk már naphosszat, miért is alkalmaznak csinos nőket válogatás nélkül mindenféle hirdetésekben – sokkal inkább kikelünk e módszer ellen. Pedig ez sem volt mindig így – erről, és sok másról is beszámol a Mit vásárolt Jucika? Nők a szocialista reklámban című kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.

A sokszínű, izgalmas, részleteket is felvillantó tárlat a tervutasításos gazdasághoz kapcsolódó kezdetleges reklámtól a sokkal összetettebb, jól megformált üzenetet közvetítő, elsősorban a nőket célzó, nyolcvanas évekbeli márkákig kalauzolja el a látogatót. Az ötvenes évek politikai propagandájának eszközéről, valamint a későbbi luxusról, a nagyvárosi élet „fényűzéseiről” is pillanatképeket tár elénk: a skála a konzervtől a takarékbetétkönyvig, a cipőtisztító krémtől a habselyem és nylon fehérneműig terjed.

A porszívó vagy centrifuga bevezetése, a Kukta gyorsfőző, esetleg a mirelit áruk és konzervek hirdetései némileg elavultnak és abszurdnak tűnhetnek nekünk, ha azonban a jelenlegi hazai családtámogatási projektekre gondolunk, nem is olyan távoli a gondolat. E párhuzam életkortól és tapasztalattól függetlenül is egyértelműnek látszik. Ahogy az is kitűnik a plakátok tömegéből, hogy a nőket szigorúan sémák mentén képzelték el: lehetett valaki sztahanovista a traktoron ülve, háziasszony a tűzhely mellett, szexi, nagyvárosi nő egy újság címlapján, azonban valamilyen szerepbe mindenképp illeszkednie kellett. Ami talán ma sincs nagyon másképp. S érdemes lehet összehasonlítani a korabeli és a jelenlegi reklámokat is: bár már nem Sokol rádiót és Lehel hűtőszekrényt ajánlanak nekünk, a módszer lényegében ugyanaz: „végy egy szexis nőt...”

A kiállítás nem csupán kellemes nosztalgiával tekint vissza a szocialista reklám időszakára, hanem reálisan, mindenfajta értékítélet nélkül mutatja be a korszakot, annak fényesebb és sötétebb pontjaival egyaránt. Így mindenki eldöntheti, hogyan szeretné végignézni a kiállított plakátokat, és tárgyakat: színes, élvezetes történelemóraként, vagy nagyon is élő, a mára is kiható történések lenyomataiként. Ez pedig nem életkorfüggő.