Üldözés helyett segítség kell a hajléktalanoknak

Érdemben nem kommentálta a történelmi felekezetek többsége a hajléktalanokat vegzáló rendeletet. A saját véleményüket tolmácsoló egyházi személyek viszont változást sürgettek.

- Katit még csecsemőként adták állami gondozásba, majd, amikor 12 évesen nevelőszülőkhöz került, a „szülők” prostitúcióra kényszerítették, hogy a saját kisebb gyermekeiknek legyen élelemre. Ma egy fogatlan, huszonéves, drogos prostituált. Jenő „csak egyszerűen” elvesztette a munkáját, mert munkavégzés közben olyan súlyosan károsodott a látása, hogy elbocsájtották munkahelyéről, ahol 30 évig középvezető volt. Most kutyaürüléket szed közparkokban, egyre romló egészségével. Már nem látszik rajta, hogy ki volt ő aktív éveiben. Jancsit állami gondozásba adták a szülei, majd a család, ahová került, évekig az istállóban tartotta őt az állatok között. Az autisztikus, értelmileg sérült Jancsika már elmúlt hatvanéves: hetedik éve a saját fix asztalánál rádiókat szerelget forrasztópákával és este „hazamegy” megszokott éjjeli menedékhelyére, ahol „tartják az ágyát”. Péter, amikor nyolcévesen hazaért az iskolából, az egész családját vérbe fagyva találta, mert nem tudni miért, édesapja megölte az édesanyját, a kisöccsét, majd magával is végzett. Péter sokkos állapotban hetekig bujkált a környező erdőkben, mire megtalálták. Ma felnőtt negyvenes emberként sem találja a helyét, nincs otthona.

Ezeket az emberi sorsokat foglalta össze Székely János a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia társadalmi kérdésekkel foglalkozó bizottságának elnöke abban a nyílt levélben, amely a Magyar Kurírban jelent meg – erről a Népszava is beszámolt korábban. A szombathelyi megyéspüspök az elsők között „kommentálta” a történelmi egyházak részéről nyíltan az Alaptörvény hajléktalanokkal kapcsolatos részének módosítását, hangsúlyozva: egyetért azzal, hogy a magyar állam ennek a helyzetnek a megoldására törekszik, ahhoz azonban, hogy a helyzetet meg lehessen oldani, ismerni kell a reális okokat és a lehetséges kivezető utakat. Egyben azzal a kéréssel fordult a jogalkotókhoz, hogy ha szigorítják a közterületen való életvitelszerű tartózkodásra vonatkozó előírásokat, akkor az Alaptörvény XXII. cikkelyének első két pontját is szigorítsák, amely az állam és az önkormányzatok kötelességét fogalmazza meg. Eszerint „Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa. Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.”

A nagy történelmi egyházak egyébként - a saját véleményüket tolmácsoló egyházi személyeket és a MAZSIHISZT leszámítva - nem háborodtak fel az október 15-én életbe lépett új hajléktalanszabályok miatt, pedig a vallási rendelkezések szerint emberséges módon kellene segíteni a fedél nélkülieken. Lapunk múlthéten elküldött körkérdésére pedig, amelyben az új szabályokról kialakított egyházi álláspontra kérdeztünk rá, a katolikusok és a reformátusok érdemben nem válaszoltak, az evangélikusok pedig későbbre ígértek választ.

- A törvény alapjában véve nem elítélendő, csak ki kellett volna szélesíteni a szociális hálót, mert az egyértelmű, hogy a hajléktalanságot nem elzárással, börtönökkel kell megoldani - felelte megkeresésünkre Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke. Szavai szerint összetett a probléma, mert Budapest egyes részein valóban tarthatatlan volt már a helyzet, viszont túlzónak érzi a politikai reakciót is. - Nem jogcsorbítás, hogy törvény mondja ki, nem lehet az utcán élni, viszont ezt csak akkor lehet számon kérni, ha az ellen-oldalon biztosított a megfelelő szociális háttér. És ez megint egy kényes kérdés: van-e elegendő hely a hajléktalanszállókon, s azok milyen életminőséget tesznek lehetővé. Mert az is beszédes, hogy a fedél nélküliek egy jelentős része inkább az utcán él, mintsem bemenjen valamelyik szállóra. Az viszont szerintem nem működik, hogy valakit kiszakítanak az addigi közegéből, elveszik az életterét, viszont nem biztosítják számára a megfelelő új helyet, s a számára a korábbival megegyező életteret – mondta. Laborczi Géza evangélikus lelkész, a nyíregyházi Oltalom Szeretetszolgálat igazgatója pedig korábban arra hívta fel a figyelmet, hogy sokkal befogadóbb gyülekezeti közösségekre lenne szüksége a mai magyar társadalomnak.

- A MAZSIHISZ egyetért Magyarország Kormányának azon törekvésével, hogy az Örökkévaló képmására teremtett ember a XXI. században ne a szabad ég alatt, a változó időjárásnak kiszolgáltatva éljen.

Ugyanakkor kérjük Magyarország Kormányát, hogy a jelenleg utcán élők befogadására kapacitásában és minőségében is alkalmas intézményrendszer felkészítéséig függessze fel az utcán életvitelszerűen tartózkodók büntetésére vonatkozó törvény alkalmazását – kommentálta a rendelkezést a zsidó hitközség. Közölték: megítélésük szerint átgondolt, minden magyar emberért felelős szociálpolitikára, foglalkoztatáspolitikára, oktatáspolitikára van szükség, hogy hosszú távon is kezelni lehessen ezt a kérdést, ennek előkészítéséhez, megvalósításához pedig felajánlják szakmai támogatásukat, „erejükhöz mérten támogatva a kormány minden ezzel kapcsolatos erőfeszítését”.