Kalákahíd és luxusvilla, avagy a transzparencia dicsérete

A szakma és a laikusok találkozása jegyében zajlott a 14. Média Építészeti Díj átadása csütörtök este a Művészetek Palotájában.

Hogyan lehet a körtét összehasonlítani a szőlővel, a narancsot a naspolyával? Ja, és hogy mi egyáltalán az a naspolya…? És össze lehet-e hasonlítani egy pici gyergyói kalákahidat egy több ezer négyzetméteres újpesti rendezvényközponttal vagy éppen egy családi luxusvillával? És ha igen – és ha nem -, miből jönnek a tanulságok?

A Média Építészeti Díja (MÉD) professzionális eseménye a szakmai közéletnek, amit a legrangosabb magyar online építészeti napilap, az Építészfórum.hu hozott létre. Közelebb hozni az építészetet és a laikusokat: a MÉD ajtót nyitna a sokszor túlságosan is szakmázós építészetre még azon az áron is, hogy mindezt intellektuális showműsorrá alakítjuk. A gálaesten bemutatkozó finalistákat előbb egy nemzetközi szaktekintélyekből álló zsűri válogatta ki 145 jelentkező közül, majd a nyilvános zsűrizés színpadra és közönség elő költözött. A Média Építészeti Díj tehát az építészet mellett már a médiáról is szól, ahogyan az megpróbálja a saját szája ízére is formálni az építészetet. A zsűriben különböző médiumokat képviselő újságírók ülnek, mellettük pedig a háromtagú szakmai zsűri. Külön nagy találmány Dúll Andrea szerepeltetése, aki pszichológusként egészen különleges szempontokat tud felhozni szubjektív érzetekről, kellemességről, személyes aurákról, természet és épített környezet kapcsolatáról.

Felváltva tehát egy terv és egy megvalósult épület szerepelt prezentációkkal és hol szakmai, hol laikus vitával a színpadon - az eseményt pedig két profi színpadmester házigazda, Winkler Nóra és Rózsa Péter segítette kulturális show-vá válni. Lehetne írni ugye, külön – külön a versenyző és a döntőbe került épületekről (a tervek általában kiszorulnak a beszámolókból, mert túl nagy lenne a markolás), de valójában már egy versenyt látunk. Némi Ki mit Tud? fílinget némi Megasztár fílinggel kiegészülve - zsűrizés és izgalmas kulturális esemény látványos és néha félrefutó előadásokkal, fotókkal, filmekkel és fogadással. A zsűriző újságírók közreműködésével apró, észrevétlen léptekkel haladunk közelebb ahhoz, ami néhány éve már trendi is lett: az építészetet bevonni a kulturális közbeszédbe, úgy elemezni és bírálni, hogy közérthető és szórakoztató is legyen.

És közben újra és újra előkerül a körte vagy alma dilemma: mit tart egy laikus újságíró zsűritag a természetbe való túlzott beavatkozásnak vagy szubjektíve alacsony irodai belmagasságnak, amelyekről aztán kiderül, hogy külön megrendelői óhaj volt, vagy egy szabvány kötelező előírása. Mire lehet egy látványterv kapcsán hagyatkozni? Vagy vitatkozni arról, hogy milyen lehet egy tervezett hospice ház, egyik pillanatban igazat adunk a bírálónak, hogy mit keres egy Converse cipő a látványterven, azután amikor tervező válaszol, kiderül, hogy a valóság mindig felülírja az elképzeléseinket. Hol simogatásnak találjuk az elismerő dicséretet, hol túl keménynek és alaptalannak a bírálatot - így zajlik az intellektuális ping-pong, a közönség elé vitt építészet kultúrshow. A beszéd is dramaturgiai szereplővé válik, és rajzok és emelkedett szavak helyett az építészek is egyre inkább sztorikkal és látvánnyal megerősített prezentációkkal tűnnek ki.

A gálán a médiazsűri végül a megvalósult épületek közül egy gönyűi kikötői ipari épületet, egy veresegyházi ökoturisztikai központ tervét, valamint egy parányi gyergyói kaláka fahidat választott 2017 magyar építészeti csúcsteljesítményeinek.

Gönyüi épület afféle „ipar a tájban” a Mosoni-Duna torkolatánál, a szlovák-magyar országhatárnál. Egy ipari park kontrollépületnek hívott épületéről van szó – amit mellesleg csak a zsűri láthatott élőben, mi már öntudatlanul is „hiszünk” az attraktív épületfotóknak. A Duna 1794 km-es szelvényénél ez az épület egyszerre iroda, irányító központ és szervizállás, személyzete innen kommunikál a partfalnál várakozó uszályokkal, de alkalmasnak kell lennie arra is, hogy elvégezhessék az uszályok hulladék- és veszélyes anyag mentesítését. Magában foglal gépkocsi tárolót, vízminőség vizsgálati labort, tárgyalót, sőt még vendégszobát is. Mindezt tehát elsősorban a kikötői infrastruktúra szigorú rendszere határozza meg, az építészeti díjat mégis a formája nyerte, ahogy a földszinti tömböt egy merészen elfordított vízszintes toronnyal tette izgalmassá a tervező Sporaarchitects építésziroda. Értékelésében a zsűri bravúrként értékelte, ahogy az ipari tájat a természeti környezettel játékosan köti össze az épület.

A fiatal Nagy Mercédesz Erika, a terv kategóriában egy Veresegyházon átalakítandó malom tervével győzött győztes alkotója – a szakmai zsűri egyszerre értékelte a hatásos prezentációt, a múltba gondosan beágyazott átalakítás tervét. Végül megkapta megérdemelt díját a Kőzúgó néven futó gyergyói kalákasztori esemény- és érzelemdús történettel és egy apró fahíddal.