Ha a kormányzat nem lép, kiszolgáltatottá válik az ország, mert több százezer vállalkozás szorulhat ki a piacról

A gazdasági növekedés érdekében kulcskérdés a hazai mikro-, kis és közepes vállalkozások hatékonyságának, termelékenységének, versenyképességének javítása – véli Tolnay Tibor, a VOSZ új elnöke.

- Milyen stratégiával ül le tárgyalni a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) a jövő évi minimálbér, illetve garantált bérminimum tárgyalásokra, hiszen úgy látszik a kormány hajthatatlan, a szociális hozzájárulási adót csak 2019. közepétől csökkentené 2 százalékponttal?

- Ha valóban csak a jövő év közepétől mérsékeli a kormány a „szochót”, az valójában arra az évre csak 1 százalékos csökkentést jelentene. Ebben az ügyben minket – a közteher megígért és a vállalkozók által megszolgált csökkentésének ütemezésén túl - az is zavar, ha a tárgyaló felek nem a tárgyalóasztalnál fejtik ki a véleményüket, érveiket, hanem a médián keresztül üzengetnek egymásnak. Mi ezt igyekszünk elkerülni és – természetesen a társadalom objektív tájékoztatása mellett - kizárólag szakmai alapon az összes szempontot figyelembe véve megállapodni.

- Mi az, amiben egyébként egyetértenek a kormányzattal?

- Abban egyik fél - sem a kormány, sem a munkavállalók, sem a munkaadók - között sincs vita, hogy szükség van béremelésre. Jó lenne, persze a német bérekhez felzárkózni, vagy legalább a régiós – például a szlovák, vagy a csehországi - fizetésekhez. De a bérek alakulása egy komplex kérdés: rendben van hogy emelni kell, de azt ki is kell termelni. Az az alapvető kérdés, hogy egy adott vállalkozás termelékenysége, és az ebből adódó jövedelemtermelő képessége, eredményessége, lehetővé teszi-e a magasabb bérek kifizetését. Azt is figyelembe kell venni, hogy a béremelés mellett a vállalkozás fejlesztése is alapvető fontosságú, hiszen ha elmaradnak a beruházások, a gazdálkodó szervezet egy idő után már nem lesz képes lépést tartani a fejlődő piaci viszonyokkal.

- Milyen eredményre jutunk, ha ezt végig gondoljuk?

- Arra a sajnálatos tényre, hogy a termelékenység, a versenyképesség tekintetében az Unióban eléggé hátul kullogunk. Ezért az összes érintettnek először is azon kellene közösen elgondolkodnia, hogy mi a teendő, hogy javítsunk ezeken, hogy egyáltalán ki tudjuk fizetni a magasabb béreket. Ugyancsak a komplex csomag része a béreket terhelő adók, járulékok mértéke. Az adóék nagyságát, azaz az elvonások arányát mutató listán még mindig a 6. helyen állunk az OECD-országok rangsorában, s csak olyan gazdag országokban még nagyobbak a bérekre rakódó terhek, mint Belgium, Franciaország, Németország, vagy Ausztria. Vágyakat persze meg lehet fogalmazni, csak ennek megjelenítése gazdaságpolitikai követelésekben nem vall felelős gondolkodásra. Az érintetteknek ezért kellene együtt egy közös és mindenekelőtt reális megoldásról tárgyalni. Egyébként bármilyen meglepő, de a magyar gazdaság gerincét adó autógyártásban és elektronikában a lehetőségekhez képest sokkal kisebb hozzáadott érték van. Az a gond, hogy nincs olyan stabil, versenyképes és tőkeerős magyar beszállítói kör, amely az ország gazdaságának hozzáadott értékét növelni tudná. Pedig Magyarországon is van hagyománya a minőségi termelésnek, vagy a szolgáltatások területén az értékteremtésnek: a gépiparban, az informatikában, a kreatív iparban, vagy éppen a fürdővárosok fejlesztésében – hogy csak néhányat említsek -, értünk is el komoly sikereket, tehát egy célzott (a kitörési pontokra koncentráló) gazdaságpolitikai programmal, kitartó munkával felzárkózhatnánk az értékteremtő gazdaságokhoz.

- Milyen hatása lehet az újabb kötelező béremeléseknek?

- A versenyszféra jelentős részében azért nem gond a minimálbér és a garantált bérminimum emelése, mert már eleve jóval többet fizetnek ezeknél. Az újabb kötelező béremelés hatása ott is bérnyomást okoz, ahol már jelenleg is, még régiós összevetésben is versenyképes béreket fizetnek a vállalkozások. Nagyon sok kistelepülésen viszont a szolgáltatók, termelőüzemek már most is nehezen tudják kigazdálkodni a béreket, hiszen lassú a felzárkózás a fejlettebb technológiákhoz, alacsonyabb a termelékenység, gyenge a vásárlóerő, így a bevételekből szinte lehetetlen az újabb emelések költségeit kitermelni. Márpedig a statisztikai adatok szerint Magyarországon a piac 95 százalékát a mikro- és kisvállalkozások adják. Ezek kilenctizede 5 fő alatt foglalkoztató mikrovállalkozás, és a foglalkoztatottak közel kétharmada is ezeknél a cégeknél dolgozik. Ugyanakkor a hozzáadott értékben jóval alacsonyabb a részarányuk: a GDP alig 52 százaléka származik ebből a szektorból. Ha a kormányzat nem lép érdemben, hogy ezen a helyzeten változtasson, kiszolgáltatottá válik az ország, mert itt van egy önmagában is többszázezres vállalkozói kör, amely összességében óriási munkavállalói létszámot foglalkoztat. Ezek a vállalkozók a kutatások szerint eddig nem gondolkodtak azon, hogy kilépjenek a nemzetközi piacra is, alig fejlesztenek és szakmai továbbképzéseken is alig találkozni velük. Ha nem történik gyökeres változás, ez a szektor kiszorul a piacról. Ezt a veszélyt a kormányzat is felismerte.

- A felismerésen túl is történik valami?

- Megkezdődött egy szakmai együttműködés a Pénzügyminisztériummal és az Innovációs és Technológiai Minisztériummal. Mi a vállalkozók helyzetéről tudunk tájékoztatást adni. Egyebek mellett az adminisztrációs terhekről, konkrét példákkal illusztrálva. Ennek érdekében felmérést készítettünk tagjaink körében, hogy milyen, fölöslegesnek ítélt adminisztratív kötelezettségek nehezítik a mindennapi munkájukat és szerintük hol, mit lehetne egyszerűsíteni. Arra is választ várunk, hogy az adórendszer melyik része, vagyis melyik adónem, vagy adóeljárás akadályozza leginkább azt, hogy sikeres legyen a tevékenységük, illetve milyen szakmai továbbképzésre lenne szüksége. Számos olyan lépést tehetne a kormány, amely nem járna jelentős költségvetési hatással, de nagymértékben könnyítene a vállalkozók terhein és hozzájárulhatna a szektor modernizációjához.

- Hogyan fogadta a kkv szektor, hogy miközben a kormány hivatalosan ezt a szektort támogatja, stratégiai megállapodásokat a multikkal köt, és ezek kapják a jelentős kedvezményeket is?

- A vállalkozók szerint azoknak a magyar hátterű cégeknek, amelyek képesek fejlődni, hatékonyabban termelni, legalább a támogatások egy részét biztosítsa a kormány. Ez a folyamat az építőiparban már elkezdődött: a Pénzügyminisztérium 16 milliárd forint pályázati forrást ad termelőeszköz fejlesztésre, hatékonyság javításra. Ez lehet az első lépés. A kormánynak a munkaadói szervezetekkel közösen kidolgozott szempontok alapján az arra alkalmas cégeket segíteni kellene a növekedésben, hogy piacképesek lehessenek. Támogatni kellene a kkv-kat klaszterek létrehozásában, ösztönözni kellene a kisvállalkozásokat az egyesülésre, hogy nagyobb, erősebb cégként indulhassanak tendereken. A megfelelő üzleti tervvel rendelkező vállalkozókat kamatmentes hitelekkel, szigorú feltételrendszerben, akár vissza nem térítendő támogatásokkal kellene segíteni.

- Hogyan vélekedik a VOSZ a sokak szerint a korrupció melegágyának tekintett irányított tenderekről, amelyek legzsírosabb falatjait egy bizonyos kormány közeli vállalkozói kör nyeri?

- A VOSZ, ahogy korábban is, a korrekt közbeszerzések híve. És azt szeretné elérni, hogy a központi és az önkormányzati közbeszerzéseknél átlátható és tisztességes verseny legyen. Azt várjuk a kormánytól, hogy a hazai kkv-kat fokozatosan helyzetbe hozza és a már elnyert közbeszerzésekben az érdekeit védje. Az építőiparban például sajnos ismét szaporodnak a késve kifizetések. Ha mindez nem valósul meg, a hazai kkv-k ebben a szegmensben is háttérbe szorulnak.

- A munkaerőhiányról rengeteg szó esik, de arról kevésbé, hogy az ipar 4.0, vagyis a digitális ipari forradalom - ha ez a szakképzési rendszer marad -, nélkülünk zajlik. Mit kellene tenni ahhoz, hogy a nyertesekhez tartozzunk?

- A vállalkozói szervezetek egyebek mellett annyit tehetnek, hogy megfogalmazzák, mit várnak el a szakoktatástól, illetve egy végzett szakmunkástól. A piac ismeretében hozzávetőleg meg tudjuk mondani, hogy az elkövetkező időszakban az egyes szakmákból hány fiatalt kellene képezni. Nem kívánunk beleszólni az oktatási szakemberek, illetve a terültért felelősök munkájába, de javasoljuk, hogy a sikeres nyugat-európai oktatási tapasztalatokat, gyakorlatot vegyék figyelembe munkájukban. Svájcban, vagy Németországban a gazdaság szereplőinek az igényeit messzemenően figyelembe véve a legkorszerűbb gépekkel, szerszámokkal, jól fizetett, megbecsült szakoktatókkal, a vállalatoknál képzik az angolul legalább alapfokon beszélő – és motiváló ösztöndíjrendszerben részt vevő - szakmunkásokat. Nálunk a szakoktatásra leginkább az jellemző, hogy - tisztelet a kivételnek - alulfizetett, gyengébb képességű, gyakran közömbös oktatók, olykor korszerűtlen eszközökön, elavult tankönyvekből képzik a fiatalokat. Arról nem is szólva, hogy a szakiskolákba - még mindig -, többnyire a maradék elv alapján, a gyenge tanulmányi eredményt elérő tanulók kerülnek.

- Azért a gazdag országok sok mindent megengedhetnek maguknak a szakoktatásban is, amit mi nem. Ezzel mit lehet kezdeni?

- Például a saját szakoktatási múltunkból is lehetne használható elemeket átvenni. A ’80-as években még senki nem beszélt duális képzésről, de amikor én huszonévesen egy állami építőipari vállalathoz kerültem, ott 350 szakmunkástanuló dolgozott. A harmadévesek brigádokhoz beosztva megismerték a munkafolyamatokat és -módszereket, továbbá a munkafegyelmet. A tehetséges és ambiciózus tanulók többet kerestek azoknál a társaiknál, akikből ezek a képességek hiányoztak, így az ösztönzés is megvolt. Ez a rendszer tehát működött nálunk is, ami Európában ma is virul. De nem csak ezt találták ki már évtizedekkel ezelőtt Magyarországon is: a vállalatok szociális ellátást, étkezést, családi programokat, sportolási lehetőségeket is nyújtottak, amiket ma jellemzően a „multik” kínálnak a munkavállalóiknak.

- Miért tűnt el ez a gyakorlat a rendszerváltás után?

- Szerintem egyebek mellett azért, mert az 1-10 munkavállalót foglalkoztató kkv szektor általában nem tud annyi munkafolyamatot végigvinni, hogy a nála elhelyezkedő fiatal a szakma minden fogását elsajátítsa. De a képzésből ráháruló költségeket sem tudja felvállalni, ahogy a mikro- és kisvállalkozásokat többszörösen sújtó adminisztratív terhelés sem teszi lehetővé a munka elvégzése és a napi feladatteljesítés mellett az utánpótlás képzését. Márpedig jól képzett, rugalmas, kreatív utánpótlás nélkül leszakadunk még a régió országaihoz képest is. Ezért tartjuk stratégiailag fontosnak a valóban kereslet-vezérelt, a hatékony piaci szereplők által kísért és a termelésükbe (az értékteremtési láncba) integrált szakképzési rendszer megvalósítását, a sikeres nyugat-európai modellek átvételével, meghonosításával. Ezeknek a programoknak a megvalósításához a gazdaságpolitika irányítói részére a VOSZ mindenkor segítséget fog nyújtani.