Strandpapucs is volt a hatkilónyi szemét között egy elpusztult bálna gyomrában

Publikálás dátuma
2018.11.21. 17:09

Fotó: LA ODE M. SALEH HANAN / AFP
Majdnem hat kiló szemetet, egyebek mellett két strandpapucsot és 115 műanyag poharat vettek ki egy partra sodródott bálnatetemből - közölte kedden az indonéziai Wakatobi Nemzeti Park egy szóvivője.
Egy nagy ámbráscet 9,5 méter hosszú tetemét találták meg a Délkelet-Szulavézi tartomány nemzeti parkhoz közeli partszakaszán. Mielőtt a mentőegység odaért, a helyiek már el is kezdték feldarabolni az állatot - írta az Euronews. Az állat gyomrában a WWF természetvédelmi világszervezet kutatói és a nemzeti park szakemberei mintegy 5,9 kilogramm műanyag szemetet találtak, többek között 115 műanyag poharat, négy palackot, 25 zacskót, két strandpapucsot is kiemeltek.
"Noha nem sikerült megállapítani, mi okozta a cet pusztulását, borzalom, amit a gyomrát felnyitva találtunk"

- mondta Dvi Szuprapti, a WWF Indonézia tengeri élővilág-védelmi koordinátora.

Egy, a Science című tudományos lapban megjelent tanulmány szerint a 260 millió lakosú indonéz szigetvilág Kína után a második legnagyobb műanyagszennyező ország. Évente 3,2 millió tonna műanyagszemetet termel, amelyből 1,29 millió kerül az óceánba. 
2025-re az indonéz kormány 70 százalékkal akarja csökkenteni a plasztikszemét mennyiségét, igyekeznek lebeszélni a boltokat a műanyagzacskók használatáról és felhívják az ország lakosainak figyelmét, hogy a műanyag szemét "közös ellenségük" - mondta Luhut Binszár Pandzsaitan tengeri ügyeket koordináló miniszter.
Szerző

A kutyák még okosabbak, mint hinnénk: tudják, mit nem tudnak

Publikálás dátuma
2018.11.21. 10:04
Illusztráció
Fotó: Pixabay
A kutyák is rendelkeznek bizonyos szintű metakognitív képességekkel, ami azt jelenti, hogy tisztában vannak azzal, ha nincs elegendő információjuk egy probléma megoldásához és emiatt igyekeznek több információhoz jutni, hasonlóan a főemlősökhöz - állapították meg a németországi Max Planck Történettudományi Intézet DogStudies laboratóriumának kutatói, akik a Learning & Behavior című folyóiratban publikálták az eredményeiket.
A projektet vezető Juliane Bräuer és kollégája, Julia Belger két különálló, V-alakú védőfalat állított fel, amelyek mögé egyikük egy jutalmat - ételt vagy játékot - rejtett el, miközben a másik fogta a kutyát. Az esetek egy részében az állat látta, hogy melyik fal mögé rejtették a jutalmat, néha viszont nem - írta az MTI az Eurekalert tudományos hírportál alapján.
A kutatók azt vizsgálták, hogy a kutyák milyen gyakran néztek be a falon lévő lyukon az előtt, hogy választottak. A szakemberek arra voltak kíváncsiak, hogy a csimpánzhoz és az emberhez hasonlóan a kutya is végez-e ellenőrzést a lyukon keresztül, ha nem látta, hogy hová helyezték a jutalmat. Ez ugyanis azt mutatná, hogy az állat tisztában van azzal, hogy nem tudja, hol van a jutalom - ami egy metakognitív képesség -, és ezért megpróbál több információhoz jutni választás előtt.
"Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a kutyák hajlamosak elszántan keresni az extra információt, amikor nem látják, hogy hol van elrejtve a jutalom. Az a tény, hogy a kutyák inkább akkor ellenőriztek, amikor nem volt tudomásuk a jutalom hollétéről, metakognitív képességekre utal, mivel teljesül a tudásról rendelkezésre álló tudás egyik feltétele"

- mondta Belger.

Az ellenőrzés ugyanakkor nem járt mindig együtt sikeres választással. Az első típusú tesztnél a kutatók ételt, vagy játékot rejtettek el a falak mögött. Amikor a kutyák úgy választottak, hogy előtte belestek a lyukon, akkor gyakrabban választottak helyesen, mint akkor, amikor nem végeztek előzetes ellenőrzést. Az állatok gyakrabban végeztek ellenőrzést akkor is, amikor a játékot keresték, ami azt sugallja, hogy valamelyest rugalmasak a keresési szokásaikban és nem rutinviselkedésről van szó.
A második tesztben azonban, amikor egy nagyon vagy egy kevésbé finom falatot rejtettek el a kutatók, akkor még az ellenőrzéssel együtt is meglehetősen rosszul teljesítettek a kutyák. A kutatók szerint ennek az lehetett az oka, hogy az állatok annyira izgalomba jöttek a jutalom keresésétől, hogy nem tudták megállni, hogy ne a hozzájuk legközelebbi falat válasszák, még akkor is, ha látták, hogy a jutalom valószínűleg nem ott van.
A teszt harmadik változatában az állatok mindig látták, hogy a kutatók hova tették az ételt, de csak 5 másodperccel, vagy 2 perccel később engedték nekik, hogy begyűjtsék a jutalmat. Érdekes módon az állatok nem ellenőriztek gyakrabban a hosszabb idő eltelte után, még ha ilyenkor kevésbé is voltak sikeresek az étel megtalálásában.
Az eredmények alapján ugyan a kutatók nem tudják egyértelműen kijelenteni, hogy a kutyák rendelkeznek metakognitív képességekkel, de annyi biztos, hogy erre utaló viselkedést észleltek náluk. A szakemberek szerint ebben a tesztben a kutyák a látásukra és a szaglásukra is hagyatkozhattak az információgyűjtés közben.
"A jövőben szeretnénk elvégezni egy olyan tesztet, amelyből kiderül, hogy a kutyákat milyen tényezők befolyásolják annak eldöntésében, hogy a szaglásukra, vagy a látásukra támaszkodjanak-e inkább"

- mondta Bräuer.

Témák
kutya

A macskák is értenek az emberi tekintetből

Publikálás dátuma
2018.11.20. 15:23
Illusztráció
Fotó: Pixabay
Még a macska esetében is rendkívül erős az ember-állat interakciójának hatása - mutatták ki az ELTE Etológia Tanszék kutatói. Az alapvetően nem társas múlttal és őssel rendelkező fajról szóló publikációjuk az Intelligence folyóiratban jelent meg.
Az emberi kommunikációja során jelzésekkel, gesztusokkal, gyűjtőnéven mutatásokkal képes irányítani a figyelmet. "Mutatni" sokféleképpen lehet, leggyakrabban kinyújtott karral és mutatóujjal, de igen sokszor csak fejfordítással és nézéssel, vagy akár csak a szemünk pillantásával. Az összehasonlító pszichológiai és etológiai kutatásokban sokat vizsgálták, hogy az embereknél már babakorban megjelenő mutatáskövető képesség az állatokra is jellemző-e. Az eddigi eredmények szerint a kézzel-karral való mutatás alapján számos állatfaj képes kiválasztani a jutalmat rejtő helyet, viszont a fejfordítás, illetve a szemmel pillantás helyes követése még a főemlősöknek is nehézséget okozhat - olvasható az ELTE honlapján.
Eddig csak a kutyáról bizonyosodott be, hogy utóbbi jelzések láttán is helyesen képes dönteni

A macska kognitív etológiai tanulmányozása eddig sokkal kisebb intenzitással folyt, mint a kutyáké – talán azért is, mert a társállatként tartott macskákat jóval nehezebb együttműködésre bírni az emberi interakciókkal járó kísérleti helyzetekben. Ez a tendencia mostanában változni látszik. Egyrészt, mivel a macska igen sikeresen tölti be a társállat-funkciót, arra következtettek a kutatók, hogy számos szociokognitív képességben hasonló teljesítményt nyújthat, mint a kutya. Másfelől, mivel a macska magányos életmódú őstől származik, kérdéses, mekkora mértékben tehetett szert a domesztikáció során az emberrel való társas együttélést megkönnyítő képességekre. 
Az ELTE Etológia Tanszék kutatói arra a kérdésre keresték a választ, a kedvencként tartott macskák követik-e egy számukra ismeretlen személy fejfordítással küldött jelzéseit egy választós tesztben. Azt is vizsgálták, hogy a feladat megoldását segíti-e az esetükben az, ha az ember verbális figyelemfelhívó jelzéseket hallat a nézéssel történő mutatás előtt: vagyis jellegzetes hanghordozással a nevén szólítja a macskát, és kéri, hogy az figyeljen rá.
A teszteket a macskatartók otthonában végezték; összesen 41 egyed esetében sikerült a macskát és gazdát próbáló 24 „feladványt” végigcsinálni. A feladat egyszerű volt: két edényke egyikébe jutalmat rejtett el a kísérletvezető, majd a földön maga elé helyezett edények közül arra nézett rá, amelyikben a jutalom volt. Ekkor a vele szemben ülő gazda elengedte a macskát, és az választhatott az edények közül. A 24 próba felében a jelzést figyelemfelhívó megszólítás, a másik felében pedig semleges csettegés előzte meg. Azt is vizsgálták a kutatók, a folyamatos bámulás vagy a fej oda-, majd visszafordításával történő tekintés hatékonyabb-e. 
A macskák átlagosan 70 százalékhoz közeli eredményességgel találták meg a jutalmat, ez pedig magasan a véletlen szint fölötti, kiváló teljesítmény – hasonló a korábban a kutyáknál mértekhez.

Ugyanolyan jól teljesítettek a hosszas és a rövid ideig történő nézések, illetve a verbális és nem-verbális figyelemfelhívás esetén. A néven szólítás hatását úgy lehetett kimutatni, hogy ezekben az esetekben gyorsabban lehetett szemkontaktust létesíteni az állattal.
A tanulmány rávilágít az ember mellett élésre történő szelekció hatására egy olyan domesztikált faj esetében, amely bár a kutyához hasonló társállat funkciót tölt be sok esetben, nem rendelkezik társas múlttal (illetve őssel). Ezek az eredmények tehát a domesztikáció és az azt követő tanulási folyamatok általánosítható következményeinek megismerése szempontjából is érdekesek - derül ki a beszámolóból.
Szerző
Témák
macska