labdarúgás;

2018-11-23 11:07:00

Stadionok országa

Fiatalember, ezzel a villamossal juthatok el a stadionhoz? – nézett rám kérdőn néhány hete az egyes vonalán egy idősebb nénike. Mielőtt igenlően bólogattam volna, a komiszabbik énem legbelül feltett egy kérdést: melyikhez is? Zuglóból a Népliget felé ugyanis sorrendben az épülő új Puskás (amely a köznyelvben még mindig Népstadion, azaz „a stadion”), a két éve átadott Új Hidegkuti, majd a jelenlegi formájában 2014 óta tündöklő Fradi-pálya következik. Mindez hét megállón belül.

Persze, ne legyünk igazságtalanok, ezek az arénák évtizedekkel korábban is ugyanott álltak. Ugyanez elmondható a háromévnyi előkészület és mintegy 14 milliárd forint felhasználása után szerdán átadott székesfehérvári stadionról is. 

Ha nagyon szeretnénk, a kormányváltás óta emelt összes futballstadion létjogosultsága megmagyarázható, a Vidi például közel áll hozzá, hogy már a tavasszal nemzetközi mérkőzés(eke)t játsszon Sóstón. Ezzel együtt kétség sem férhet hozzá: a jelenség mindaddig vörös posztó lesz, ameddig sokaknak a megélhetésért folytatott mindennapi harc, a végeláthatatlan kórházi várólista vagy éppen az egyre elpofátlanodó kormánypárti kommunikáció jelenti a valóságot. 

A fizetésből tengődő átlagpolgár szívében újabb tőrdöféssel érhet fel a kedden benyújtott törvénymódosítás, amely szerint a kormány az eredeti sokszorosára, 500 millióra emelné az egyébként is magasról induló alacsony adózású keret felső értékhatárát. Magyarázat erre is van: az, hogy így a jövőben akár 500 milliót is kereshet évente egy játékos, leginkább a legjobb magyar klubok (értsd: a kormányközeli vezetésű Vidi és FTC) nemzetközi versenyképességét segíti. Csak a különbség érzékeltetése végett rögzítsük, hogy a kulturális élet képviselői vagy a tömegtájékoztatás művelői ugyan szintén élhetnek ezen adózási formával, náluk a felső határ évi 60 millió.

Döbbenetesen nagy, szinte felfoghatatlan számok és differenciák ezek az átlagember számára, aki egy újabb arénaavató vagy adótrükk hírére csak legyint. 

Hiszen megszokta már, hogy a stadionok országában a hatalom számára a barátság és a labdarúgás az első.