A metszőolló a pince kulcsa

A mintegy 2000 hektáron elterülő szekszárdi borvidék a huszonkét magyar borvidék egyike, amely a regionális besoroláson belül a Pannon borrégió részét képezi. Magyarország egyik legősibb bortermelő területéről van szó.

Már III. századbeli római források is beszámoltak arról, hogy a Szekszárdhoz (római nevén Alisca) bortermelés zajlott. A Pannoniában született Marcus Aurelius császár eleve szívügyékének tekintette a régió felfejlesztését, ezért szőlőt ültetett. Fontos lelet egy a IV. századi szarkofág, amelynek egyik oldalán termő szőlő található. A benne rejlő üvegedényben lévő áldozati üvegedényen ógörögül e szöveg olvasható:

A középkorban az avarok is műveltek itt szőlőt. Korábbi oklevelek bizonyítják az is, hogy a magyar államalapítást követően is virágzott itt a szőlőtermelés. Egy 1267-ből származó feljegyzés az esztergomi káptalan által kiadott I. Béla alapító oklevelét tartalmazó átirat, amely fölsorolja az 1061-es adományokat. Ebben szerepel a ,,vinea Crin’’, ,,vineam Bika et Fövesthelek’’, vagyis három szőlő. Azonban arról, hogy milyen szőlőről van szó, nem szerepelt adat.

A török hódoltság idején megtorpant a termelés, ám miután a rácok átvették az ültetvényeket, meghonosították saját borkészítési eljárásaikat. Ekkor került Magyarországra a kadarka szőlőfajta, illetve a vörösbor készítéséhez szükséges héjon erjesztés technológia. Addig itthon fehérbort ittak. A kadarkát könnyen megművelhető fajtaként ismerték.

A 19. században a német telepesek újították meg a szőlőkultúrát, jelentősen javult ekkoriban a szőlő minősége. Ekkor már siller bort is készítettek. Egy 1828-as feljegyzés 37 fehér és 29 ,,fekete’’ szőlőfajtát említ, köztük hatféle kadarkát. Egy-két évtized múlva azonban már csak néhány uralkodó szőlőfajtát említenek.

A két világháború között a munkaerőhiány és egyéb okok miatt mélypontra került az itteni szőlőtermelés. 1949-ben államosították a pinceszövetkezetet, az ötvenes években a termés háromnegyedének beszolgáltatására kötelezték a termelőket, ami elmélyítette a borvidék válságát, Az 1967-es szőlőrekonstrukciós terv nyomán visszaszorult a kadarka, helyette kékfrankost és cabertnet sauvignont telepítettek. A legjobb termőterületeket az építkezések fenyegetik, ez a veszély a rendszerváltást követően sem szűnt meg. A borvidék területének 70 százalékán kék, 30 százalékán fehér szőlőt termelnek. A Szekszárdi borvidék jellemző szőlőfajtái közül több a világfajták közé tartozik.

Ami a terület adottságait illeti, ezek egységesek, a termőtájból eredő különbségek elsősorban az adott terület fekvéséből, tengerszint feletti magasságából adódnak. A borvidék elsősorban a vörösborokra koncentrál, ezen belül kiemelten kezeli a szekszárdi bikavért, kékfrankost és kadarkát. Az előzetes bírálat után csak ezek a borok kerülhetnek az egységes Szekszárd Palackba. A könnyedebb nyári borok kedvelői előszeretettel fogyasztanak szekszárdi sillert, Fuxlit. A legfontosabb termőterületek: Görögszó, Baranya-völgy, Iván-völgy, Hidaspetre, Gurovica, Faluhely, Porkoláb-völgy és Bodzás.

A régió jellemző fajtája, a kékfrankos a burgundi stílushoz kötődik, a fajta jól közvetíti a dűlőket, a talaj- és a területi adottságokat. A kékfrankosból minden évben nagy biztonsággal készíthető bor. A fajtára jellemző a jó savmegtartó képesség. Forró években veszít egyedi karakteréből.

A borvidék meghatározó pincészete a Vida családé. Vida Péter és családja jelenleg 23 hektáron gazdálkodik. A birtok központja, a Bakta-dűlőben épült fel, ahol a feldolgozó mellett hangulatos teraszt is kialakítottak a vendégeknek.

A csornai születésű Vida Péter 1964-ben került Szekszárdra. Gyermekkora óta vonzódik a földhöz, pedig családjában senki sem foglalkozott földműveléssel. „Nem tudom miért, de gyermekkorom óta a földhöz, a terra-benedicta-hoz vonzódom, pedig a családomban senki sem volt földműves ember. Én lettem ilyenné.” – olvasható a birtok honlapján.

A családi pincészetet 1995-ben alapították, azóta folyamatosan gyarapodott. Komoly hangsúlyt fektetnek Szekszárd kiemelt fajtáira, a kadarkára és a kékfrankosra, ez pedig elegáns, gyümölcsös borokban köszön vissza. Vida Pétert 2011-ben az év Bortermelőjévé választották, azóta is hangsúlyozza, a díj nem csak neki, hanem egész Szekszárdnak szól.

Vida Pétert a nyitottság, az újításra való hajlam jellemzi. Miközben sok borász meg van győződve arról, hogy az övé a legjobb nedű, a szekszárdi borász mindig képes valami újat hozni.

A borászatot manapság a lehető legmodernebb technológia jellemzi. 23 hektáron évi 150 ezer palackot állítanak elő. Vida Péter hitvallása: „A metszőolló a pince kulcsa”. Ez azt is jelenti, nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos, ezért a legjobb adottságú dűlőkön termesztenek szőlőket. Fontosabb dűlőik: Bakta, Lisztesvölgy, Baranyavölgy, Hidaspetre, Virághegy.

A minőségre törekednek például a rozém készítésénél is, így ez a bor telt ízűbb a megszokottnál. Bár már októbertől keresik a vásárlók az új rozét, a teltebb ízűnek még jót is tesz az idő. Jelenleg a birtok borainak ötödét adják el külföldön, de ezt a mennyiséget növelni kívánják.

A pincészet egy sor díjat nyert, az Év Bortermelője mellett egyebek mellett aranyérmet szerzett a 2011-es Sygenta Országos Borversenyen.