Minden tengeri teknősfajban találtak műanyagot, de nem tudni, mit tesz velük

Publikálás dátuma
2018.12.08. 10:10
Illusztráció
Fotó: Biosphoto / Paulo de Oliveira / AFP
A tengeri teknősök minden fajában találtak mikroműanyagot a kutatók, akik két óceán és egy tenger mind a hét faját, több mint száz egyedet vizsgáltak meg - írta az MTI a Phys.org alapján.
A Global Change Biology című szaklapban megjelent tanulmány készítői az Atlanti- és a Csendes-óceánból, valamint a Földközi-tengerből kifogott minden egyes egyed gyomrában kimutattak mikroműanyag szemcséket. A leggyakoribb a mikroszál volt, ami származhat ruhából, gumiabroncsból, cigarettafilterből vagy hajózási, halászati eszközökből: kötélből, hálóból.
"Nem tudjuk még, hogyan hatnak a teknősökre a műanyagrészecskék. Kis méretük miatt úgy haladnak át a tápcsatornán, hogy nem tömítik el, mint a nagyobb darabok. További kutatásoknak kell kideríteniük, hogy befolyásolják a vízi élőlények szervezetét az apró szemcsék"

- mondta Emily Duncan, az Exeteri Egyetem ökológusa, aki a plymouthi tengerbiológiai laboratóriummal és a Greenpeace kutatólaboratóriumával dolgozott együtt a tanulmányon.

 A mikroszemcsék szennyezettek lehetnek, baktériumokat, vírusokat hordozhatnak a felszínükön, de az is lehet, hogy sejtszinten ártanak az állatoknak. A vizsgált 102 teknősben több mint 800 szintetikus részecskét találtak, azonban csak a tápcsatornájuk egy részét kutatták át, becsléseik alapján akár ennek húszszorosa is lehet az összes mikroszemcse száma.
A kutatók szerint a lenyelt műanyagok valószínűleg a szennyezett tengervízből és az üledékből, a megevett állatokból és növényekből jutottak a teknősök szervezetébe. A vizsgált állatok vagy a partokra vetődve pusztultak el, vagy halászok hálóiba keveredtek. Három helyen gyűjtötték őket össze: az atlanti példányokat Észak-Karolinában, a csendes-óceániakat az ausztráliai Queenslandben, a földközi-tengerieket Ciprus északi részén.

Kihalás szélén egy ausztráliai minikenguru

Publikálás dátuma
2018.12.06. 17:17
Illusztráció
Fotó: AFP
Kihalás fenyegeti Ausztrália egyik apró erszényesét, az északi patkánykengurut (Bettongia tropica), amelynek mára mindössze két populációja maradt a vadonban - figyelmeztettek a Természetvédelmi Világalap (WWF) ausztráliai részlegének munkatársai.
Az északi patkánykenguruk az északkelet-ausztráliai Queensland államban honosak, ám egyedszámuk drasztikusan fogyatkozik az európai gyarmatosítás óta - írta az MTI a The Guardian alapján. Az 1980-as években készített tanulmányok négy területet jelöltek meg az állatok természetes élőhelyeként. Az öt éven át készített populációs tanulmány szerzői csaknem 100 ezer hektárnyi trópusi esőerdőben helyeztek ki kameracsapdákat és érzékelőket, hogy felmérjék a faj elterjedési területét.
A WWF által közzétett eredmények szerint a korábbi négyből ma már csak két területen élnek északi patkánykenguruk, ami azt jelenti, hogy a populációk száma kettőre, az állatok elterjedési területe pedig a korábbi 500 négyzetkilométerről 145 négyzetkilométerre csökkent az elmúlt három évtizedben. A szakemberek becslései szerint legfeljebb 2500 példány élhet még vadon és az állatok mindössze egyetlen populációja mondható stabilnak. A fajpusztulásban egyebek között az éghajlat változása, a mezőgazdasági művelés, a ragadozók jelenléte, a természetes élőhelyük eltűnése és az erdőtüzek gyakorisága is szerepet játszik.
Illusztráció
Fotó: AFP
A WWF munkatársai és a James Cook Egyetem kutatói felszólították az ausztrál szövetségi kormányt, hogy változtassa meg az északi patkánykenguru természetvédelmi besorolását veszélyeztetettről súlyosan veszélyeztetettre, valamint mérlegelje a lehetőségét néhány "biztonsági tartalékot" jelentő populáció létrehozásának.
A szakemberek a még létező populációk fokozottabb védelmét és élőhelyeik helyreállítását is sürgetik. Caitlin Weatherstone, a projektben részt vevő egyik ökológus szerint a faj esetleges kipusztulása jelentős kihatással lehet a környezetre is. A kutatók megállapították ugyanis, hogy az északi patkánykenguru a térség egyik legfőbb szarvasgomba-fogyasztója, meghatározó szerepet játszik a gombaspórák széthordásában, ami azt jelenti, hogy eltűnése hatással lenne a térség gombáinak sokféleségére.

Tizenhét évesen meghalt a Budakeszi Vadaspark mosómedvéje

Publikálás dátuma
2018.12.06. 16:50

Fotó: Budakeszi Vadaspark / Facebook
Stikli hosszas betegeskedés után távozott a vadasparki állatok köréből.
A Budakeszi Vadaspark csütörtökön a honlapján közölte, hogy
„a Stikli névre keresztelt közkedvelt mosómedve múlt hét pénteken örök nyugalomra hajtotta fejét.”

Mint írják, a mosómedvéknél matuzsálemnek számító, 17 éves Stikli hosszas betegeskedés után távozott a vadasparki állatok köréből. Stiklit a látványetetések és állattréningek alkalmával is megfigyelhették a látogatók: a rendkívül tanulékony és okos állat többek között képes volt pacsit adni, hagyta magát simogatni, kézből is tudott enni és ügyesen kutatott az elrejtett jutalomfalatok után. A legutolsó látványelemet, a kukafelborítást másfél hónappal ezelőtt, már gyengélkedve tanulta meg, de kitartásának köszönhetően ezt az akadályt is sikerrel vette. Vadasparki trénere, Jóba Katalin nagyon érdeklődő, aranyos, okos és gyors tanulási képességgel rendelkező állatként jellemezte. Az állat hallgatott a nevére, hívásra jött és tudta, hogy hol van a saját etetős helye, mindig ott várta a délutánt, a közös munkát és szórakozást – tette hozzá.
„Stiklin az öregedés jelei sajnos már tavaly kezdtek megmutatkozni. Ízületi problémái miatt szinte folyamatos állatorvosi kezelés alatt állt. Két és fél hete már annyira levert lett, hogy nem evett, alig mozgott, így átszállíttattuk kivizsgálásra a Fővárosi Állatkertbe. Az ottani kezelések hatására jobban lett, de mikor visszakerült már csak a kifutó belsejében tartózkodott, és egy melegítős infralámpa alatt feküdt. Az állapota múlt hét elejére súlyosbodott, már alig tudott ébren lenni, múlt pénteken pedig örökre lehunyta szemeit”

– közölte Jóba Katalin.

A Budakeszi Vadaspark azt írta, Stikli a „Túl a sövényen” című rajzfilm mosómedvéje után kapta a nevét, összességében nagyon kedves és óvatos állat volt. Vehemens és szertelen lakótársa, Dagi mellett ő volt a nyugalom és a visszafogottság mintapéldája, így jól kiegészítették egymást. Stikli ugyan pótolhatatlan űrt hagyott a szívekben, de a látogatóknak nem kell csüggedniük: a vadaspark szakemberei már keresik az új társat Daginak, aki addig is büszkén képviseli a csíkos farkú, jellegzetes banditamaszkot viselő mindenevők csoportját a vadasparkban.
Szerző