Tempósan sorvadnak a nyugdíjak a fizetésekhez képest

Az időskori járandóság romlásáról a kabinet az egyszeri juttatások fényezésével terelte el a figyelmet.

Az elmúlt években a nyugdíjkiadások területén olyan megszorítást szenvedtek el az idős korúak, amire korábban nem volt példa. Jövőre tovább nyílik a szakadék, az átlagnyugdíj már az átlagbér 60 százalékát sem éri el, ráadásul ez a trend folytatódik a következő években is, írja a zoom.hu.

Erről a folyamatról az egyszeri juttatások kommunikációjával tereli el a kormány a nyugdíjasok figyelmét. Míg 2014-ben a nettó átlagkereset 155,7 ezer forint volt, addig egy átlagos nyugdíjas 118,4 ezer forintot vehetett kézhez havonta – vagyis az átlagnyugdíjas megkapta a nettó átlagbér 76,1 százalékát (ezt hívják helyettesítési rátának.) Jövőre, a januári emelés után ez a mutató 58 százalék alá csökken.

Az elmúlt években ugyanis míg a nettó bérek rég nem látott mértékben emelkedtek, a nyugdíjak épphogy növekedtek – így alakulhatott ki a nagy különbség a bérek és a nyugdíjak között. A változásoknak a nyugdíjemelések inflációhoz rögzítésével ágyazott meg az Orbán-kormány még 2011-ben, amikor megszüntette a nyugdíjak vegyes – bérekhez és inflációhoz egyszerre kötött – emelését.

A nyugdíjemelés inflációhoz való kapcsolásával az állam évente több száz milliárd forintos plusz kiadástól szabadult meg – ami évtizedek alatt több ezer milliárd forintot jelent –, ugyanis csak így fenntartó a magyar nyugdíjrendszer 2040-ig, mivel az aktív adófizetők száma folyamatosan csökken. (A nyugdíjba vonulás és nem utolsósorban az egyre jelentősebb kivándorlás miatt az eltartói réteg egyre vékonyodik.)

Míg 2019-ben egy nyugdíjasra még három adófizető jut, ez az arány 2046-ra 1:2-re módosul.

Így az állam két módon tudja a nyugdíjrendszer kiadásait visszafogni: emeli a nyugdíjkorhatárt és csökkenti a kiadásokat. A nyugdíjkorhatár emelését már a Bajnai-kormány megkezdte, amihez a 2010 utáni Orbán-kormányok sem nyúltak hozzá, sőt a nyugdíjszámítási szabályok miatt még tovább is szigorítottak azon.

Ennek ellenére a mai magyar nyugdíjrendszer – jelen körülmények között – valóban csak 2040-ig lesz fenntartható a járulékbevételekből. Ezt követően a nyugdíjak kifizetése egyre nagyobb terhet ró az államra, és plusz adóbevételeket kell majd erre a célra átcsoportosítania. Hacsak nem áll be egy olyan termelékenységi, versenyképességi fordulat a magyar gazdaságban, amely jelentősen megnöveli a nemzeti jövedelmet – probléma viszont, hogy egy ilyen fordulatnak ma még a csíráit sem lehet látni.