Bárka, nem bárka

Diplomáciai anekdota, hogy amikor Örményország címerébe felvette az Ararát-hegyet, a tetejére pedig rárajzolta Noé bárkáját, a törökök tiltakozásukat fejezték ki, mondván, a hegy Törökországhoz tartozik.

Erre az örmények azt felelték, hogy a törökök pedig a Hold szimbólumát használják zászlajukon.

Az Ararát-hegy, ha geográfiailag nézzük, az Örmény-magasföld nyugati területén magasodik a tengerszint felett 5137 méterre, ma valóban török területen. Két kúp alkotja, a 3896 méter magas Kis-Ararát, illetve a másik, a szimbólumként is ismert Nagy-Ararát, és a rétegvulkánok közé tartozik. A területet mintegy 1,7 millió évvel ezelőttig meglehetősen aktív vulkanizmus jellemezte, akkor alakult ki mai formája. Az Ararát a mélyben azonban ma is aktív, csak most éppen álmát alussza, legutoljára 1840 nyarán rázta meg magát.

A hegy valóban impozáns, de amitől ma már szentként is emlegetik: állítólag itt feneklett meg egykor Noé bárkája. Ez ugyan csak szóbeszéd, de a mai napig lázban tart hívőket és nem hívőket egyaránt. Pedig nem történt más, mint hogy 1876-ban James Bryce brit történész megmászta a sokáig megmászhatatlannak hitt hegyet, és odafent olyan gerendákat látott, amelyek szerinte Noé bárkájából származhatnak. Azt nem tudni, hogy az oxigénhiány vagy a történészi fantázia lendített-e az Ararát hírnevének növelésében; netán a bibliai utalások alapján vélte ezt gondolni; de az Ószövetségben leírtak nagyjából az Örmény-magasföld területére utalhatnak.

A hegyet azóta többen is megmászták, ám Noé bárkáját senki nem találta. Csupán fadarabokat. Azokat vizsgálva pedig akadnak tudósok, akik állítják: mintegy 5 ezer évesek. Más tudósok meg azon tűnődnek, hogyha egykor valóban ekkora áradás hömpölygött a Földön, akkor hogyan lehet, hogy a víz nem pusztította el Mezopotámiát, vagy a Nílus-völgyi civilizációt.