Húsos vs. vega - Avagy: van-e ünnep a húson túl?

Publikálás dátuma
2018.12.30. 11:00

Épphogy kimásztunk a karácsonyi gasztroőrületből, lettünk súlyosabbak 2-3 kilóval és tettünk fogadalmat a januári fogyókúrára, nyakunkon a szilveszter az újabb gasztroőrülettel, sült malaccal, pulykával, töltött és rakott káposztákkal és glükózsokkal. Alább kiderül, hogy azért van életképes alternatíva, csak akarni kell.
Miért eszünk sok húst karácsonykor? Miért tartalmaz szinte minden klasszikus karácsonyi ételünk sok húst? A válasz egyszerű, de bonyolítható. A 18-19. századig az európai kereszténység, pontosabban az egyházi dogmák szigorú böjtöt írtak elő húsvétra (innen az elnevezés is) és adventre. Ebben az időszakban hetente leg­alább két, de gyakorta három napon át tilos húst, tojást, tejet, állati zsiradékot fogyasztani. A böjtös időt követően viszont – ahogy húsvétkor is – a népek pótolták az előző hetek sovány kosztját: szinte minden európai náció fő karácsonyi étele tartalmaz húst, ezekről kicsit később részletesebben szólnunk kell.   

Hús a lelke mindennek

Nem mellesleg az év végi nagy hús­zabálás kialakulásának mikéntjére a természet adja a választ. A legtöbb háziállat a korábbi évszázadokban nem folyamatosan, inkább csak egy adott évszakban ivarzott – most a legtöbb fajta szinte folyamatosan fogékony, ezért van egész évben állandósult hús- és hústermékkínálat –, így a legtöbb állat szaporulata a tél elejére érte el a vágókort. Aztán az sem utolsó szempont, hogy ezeket etetni is kellene télen, tavasszal. Ám akkoriban a körülmények miatt nem igazán volt érdemes erre pocsékolni: a drága takarmányból inkább fűtöttek. Azaz inkább vágtak tél elején, mintsem feleslegesen etették a jószágot. Van még indok arra, miért télen volt inkább húsbőség – kivéve persze a nyári, őszi baromfiáldást. Ez pedig a tartós tárolási mód hiánya. Korábban nem volt fagyasztó vagy hűtőszekrény, a legtöbb család ilyentájt vágta állatait és készített belőle lesózott, füstölt, vagy éppen zsírban eltett lesütött terméket. Ezeket – az utóbbi kivételével – szinte nem lehet elkészíteni, csak télen. Így aztán, ha már vágtak állatot, akkor ettek is belőle frissiben. Ne feledjük azt sem, hogy évszázadokkal ezelőtt a hétköznapi emberek konyhája szinte nélkülözte a húst. Inkább a levesek, kásák, főzelékfélék, zöldség és sok gyümölcs került az asztalra. Az olyan nagy ünnep, mint a karácsony viszont megérdemelte, hogy kitegyenek magukért a legszegényebb népek is, azaz kerítettek rá pénzt, hogy legyen valamiféle hús is az ünnepre. Húst egyébként azért eszik sok nép a Földön, s az ünnepeken különösen, mert egyszerűen finom, s bár vega, vegán százmilliók ezt cáfolják, bizony egészséges is az állati eredetű ételsor. Persze nem mindennap degeszre ­tömve, de ünnepek idején mindenképp. Ezek után az már csak részletkérdés, hogy mi is a nevezett húsétel, s miként van elkészítve. A karácsonyi menü szinte minden országban más és más. Nálunk sok hal, disznóhús és még némi víziszárnyas is fogy. A miértekről itthon inkább csak babonák szólnak, úgymint a halpikkely a pénzre hajaz, azaz, aki halat eszik, az nem fog nélkülözni a jövőben. S nem mellékesen a hal előre törve úszik, azaz az energiát, az életerőt és az előrehaladást szimbolizálja. Ahogy a disznó, malac előre túr, előtúrja – felkutatja – a szerencsét, vele ellentétben a baromfiak hátrafelé kaparnak, ami állítólag nem jót jelent… Ezért eszünk kevés baromfit az év végén, bár e szokás kopik, hiszen egyre több család asztalára kerül angolszász mintára itthon is pulyka.

Máshol így csinálják

A skandináv népek többsége nemcsak eszik-iszik és Jézust ünnepli, hanem halottairól is megemlékezik karácsonykor. Ilyenkor általában sok tengeri halat esznek, de az ünnepi asztalon ott a főtt vagy sült füstölt sonka, s a meleg, fűszeres bor is. Közép-Európában az év végi ünnepek ételeiben eddig a disznó és a hal dominált, és ezt hiedelmeink is alátámasztották. Talán a németek nem ismerik a babonáinkat, mert ott sok libát, kacsát esznek, bár igaz, ezek nem kapirgálnak, hanem csak totyogásra, no meg, ha víz van a közelben, úszásra használják a lábukat. Az egyre divatosabb pulyka az amerikai kultúra beszüremkedésének biztos jele, ahogy az onnan átvett Halloween és a Valentin-napozás is az. A franciák a hal, disznó és borjú mellett sokszor libát, annak máját kínálják a díszasztalon, míg az olaszok sült, sonkával ízesített nyulát is itt kell említenünk. Ha az oroszokat, lengyeleket nézzük, akkor ott is sok halat – különleges halleveseket – vagy éppen kaviárt találunk, de gyakori a füstölt húsos étel (szoljanka) és a lengyel húsos káposzta (bigosz) is, ahogy sok krémes, salátás, tojásos fogást is tálalnak.

Pulykakoszorú gyümölccsel, tésztában sült tésztával

 Hozzávalók: 1 kg pulykamell y 1 ananász , 4 narancs, 8 paradicsom  10 dkg füstölt sajt, 2-2 evőkanál édes és csípős paprikakrém  1 citrom, 2 gerezd fokhagyma  1 zacskó spagetti, 2 tojás, 1,5 céklalé, 10 dkg liszt  olaj, só, szegfűszeg, őrölt fűszerpaprika, bazsalikom Szép, finom és nem bonyolult. Az ételt a pulykamell csíkozásával kezdtem, majd bepácoltam az édes és csípős paprikakrém, két kanál őrölt paprika, szétnyomott fokhagyma, fél citrom leve és olaj keverékébe. Fél óra múlva – ezalatt kifőztem a spagettit, megtisztítottam a gyümölcsöket – egy vékonyabb, de azért alakját tartó drótra felfűztem a csíkok végét, majd befontam felük a drótot. Hajlítottam rájuk egy-egy kampót, s készen is volt a környárs, mely mehetett a közepes parázsra. 5-5 perc egyik, majd másik oldalon, s készen is volt a hús! A narancsokat karikára, az ananászt hosszú szeletekre vágtam. Szegfűszeget szurkáltam beléjük, s mehettek is a hús mellé a grillre a félbevágott, bazsalikommal megszórt, majd füstöltsajt-szeletekkel borított paradicsomokkal együtt. A kifőtt spagettit villára tekertem – nem kell sem a vizéhez, sem a leszűrt tésztához olajat adni, mert itt a lényeg az, hogy ragadjon kissé –, s belemártottam a sóból, tojásokból, lisztből és céklaléből álló, sűrű palacsintatésztába. Aztán mehetett a bográcsban fortyogó olajba. Nagyjából két-három perc alatt készre is sül a tésztában a tészta. 

Csakis hús nélkül!

„Nem eszi meg a húst??? Akkor sütök neki bárányt!” Ugye, emlékeznek még a Bazi nagy görög lagzi feledhetetlen nagynénikéjére, aki nem akarta elhinni, hogy van olyan ember a Földön, aki hús nélkül is életben marad. Szerencsére egyre ritkábbak az efféle nagynénikék, és ma már nem nézik teljesen hülyének a vegákat, vegánokat, az organikus és/vagy a nyers táplálkozás híveit. Persze még mindig vannak ellenfelei a húsmentes táplálkozásnak. Amellett, hogy támadják az egyoldalúságát (mondván, hogy csak zöldségekkel és növényi fehérjével nem juttatnak a szervezetbe kellő minőségű tápanyagot), többen a „liberalizmus veszélyes leágazásának” tartják ezt az életformát. A közismerten konzervatív amerikai Fox News összeállításában meg is állapítja, hogy az Egyesült Államokban 2014 és 2017 között 600-szorosára nőtt a számuk, köszönhetően a „keleti parti, liberális véleményvezéreknek”. Mi most ezeken a hasábokon semmiképpen sem szeretnénk politikát csinálni a szilveszteri menüből, úgyhogy megkérdeztük Szatmári Ferencet, alias Főzelékes Ferit, mit főzzenek az ünnepre a vegák, és mi mit főzzünk vega barátainknak, családtagjainknak? „Természetesen lencsét” – mondja a főzelékek és saláták 21. századi újragondolója, a róla elnevezett blog és két kitűnő szakácskönyv szerzője, hozzátéve, hogy a főzéshez mindenképpen szükséges a megfelelő hangulat is. „Két napja már a fűtést is bekapcsoltam, és érzem, hogy kedvem lenne téli álmot aludni, mondjuk március közepéig. Amíg ezen elmélkedem, ránézek az elkészült kajafotóra és rájövök, hogy nem is lenne annyira jó, ha kihagynám ezt a pár hideg hónapot. Talán nem véletlen, hogy nekünk nem adatott meg ez a genetikailag kódolt állapot. Aludni! Na persze! Én meg mondjak le a színes őszi-téli zöldségekről? Azt már nem! Fogom az egyiket, mondjuk a répát, jól megsütöm, majd összehozom a lencsével. Külön-külön is jók, de együtt toronymagasan verik a lécet. Ha jobban belegondolok, akkor a curry és a mustár már csak pofátlan kísérői ennek az amúgy is nyerő párosnak. Ezek a medvék mekkora lúzerek!” 

Currys-sárgarépás lencsefőzelék

Hozzávalók: 30 dkg megmosott lencse, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma  2 cm friss, reszelt gyömbér 1 evőkanál vaj, 3 evőkanál olívaolaj  1 csapott evőkanál currypor, 1 babérlevél, 1 teáskanál római kömény 1 evőkanál mustár, másfél liter alaplé vagy víz A répához: 30 dkg kockázott sárgarépa, 3 evőkanál olaj fél teáskanál só, késhegynyi currypor y csipet csilipor A sütőt előmelegítjük 220-230 fokra. A répát egy kisebb zacskóba tesszük. A 3 evőkanál olajat, a késhegynyi curryt, a sót és a csilit egy kisebb tálban összekeverem és a répára öntöm. Alaposan összerázom és sütőpapírral kibélelt lemezre öntöm. 10-12 percig sütöm. Közben a finomra aprított hagymát a vaj és az olaj összeolvasztott keverékén üvegesre dinsztelem. Ráreszelem a gyömbért, fokhagymát, hozzáadom a curryt és a római köményt és alaposan összeforgatom. Ráborítom a lencsét, átforgatom, majd felöntöm az alaplével. Beledobom a babért, finoman sózom, majd fedő alatt 40-45 perc alatt készre főzöm. Ezután egy merőkanálnyit kiveszek belőle, pürésítem, majd visszaöntöm az alaphoz. Belekeverem a mustárt, sózom, ha kell, és a répával tálalom. Friss petrezselyemmel, pár csepp citromlével frissíthetem. Feri receptjeit megtalálják a https://szatmariferi.blog.hu/ oldalon.

Témák
gasztronómia

Történelmek és a Háry

Történelemhamisítás vagy az események sajátos értelmezése? – az álhírgyártás korában alig vannak szilárd kapaszkodók a tényekhez. Magyarországon milliók hisznek például abban, hogy Soros és a magyar ellenzék egymillió illegális bevándorló betelepítésén ügyködik, ezért arra szavaznak, aki az ördögöt falra festette és aki vaskézzel megvédi őket az „armageddontól”. Történészt és politológust kérdeztünk a „háryjánosságokról”.
„A történelem nem egzakt tudomány, nagyon különböző értelmezésekre lehet jutni vele. Minél közelebbi a múlt, annál élesebbek lehetnek az eltérések. Ha ránézünk az elmúlt évek vitapontjaira, az I. világháború lezárásnak az évfordulójára, a Tanácsköztársaságra vagy Trianonra, akkor azt látjuk, hogy a történelem folyamatosan új értelmezések kereszttüzébe kerül” – állítja Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója, aki szerint semmi rendkívüli nincs abban, ha egy politikus értelmezi a politikai múltat, beleértve a közelmúltat is. Az viszont már Orbán-specifikus a politológus-szociológus szerint, hogy amíg a kormányfő az elmúlt harminc évet egyben szokta kritizálni, most burkoltan kontinuitást vállal egy inkább mérsékelt és inkább konzervatív, de egészen biztosan antipopulista néhai jobboldali politikussal. „Akár személyesen örülnék is annak, ha a magyar miniszterelnök az antalli örökséget próbálná – ha átértelmezve is – folytatni. A kormányzat valódi tartalmi előképe azonban sokkal inkább Tisza István vagy a két világháború közötti kormánypárt működésmódja.” A stratégiai igazgató szerint az antalli örökség orbáni értelmezésére a történelemhamisítás erős kifejezés volna. „Nem hazugság az sem, hogy Orbán Viktor örököse az 1848-as forradalomnak, csak szerintem tévedés és a forradalmárok vitatkoznának a kormányfővel, de ezt sosem fogjuk megtudni.” A politológus szerint kevesen hivatottak arra, hogy eldöntsék, kivel érezne ma közösséget egy ’48-as forradalmár. Mindazonáltal „nem meglepő, hogy Orbán egy magyar toposzt használ a szabadságharcos retorikájához, inkább az a kérdés, a többi párt miért nem tudott eddig saját hősöket, saját történelmeket felépíteni”.
Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója
Lőrinc László, a Történelemtanárok Egyletének alelnöke szerint a kormány a harcias szabadságharcos, radikális, sőt plebejusi imázs üzenetét kívánhatja erősíteni a „pesti srácok” romantikájának erőltetésével is. Ez azonban visszafele is elsülhet, amikor sokemeletes plakáton egy 14. évét még be sem töltött kisfiút reklámoznak óriási puskával, aki különben felnőttkorában magáról azt nyilatkozta, hogy csak balhét kereső csellengő volt, aki örült, hogy szerzett egy fegyvert. A nagy erőlködésben ráadásul a kép szereplőjét bemondásra összekeverik egy másik ’56-os gyerekkel, akiről pedig messziről ordít, hogy egy klasszikus Háry János, de bemondásra mindent elhisznek neki. „No, ezen a ponton szűnik meg a történettudomány, melynek lényege a forrás­kritika. Ebből is látható, ha bárkinek kételyei lettek volna, hogy itt nem a történelem a fontos, ezt különben mutatja az is, ahogy felszámolták az Örökségvédelmi Hivatalt. Érdekes, hogy közben 1956 emlékezetéből, gondolom, napi külpolitikai okokból, egyszerűen kihagyják az oro­szokat.” A történelemtanár szerint a kormányzat és holdudvara meglepően bátran írja át a tényeket. Mint mondja: Schmidt Mária a Le Monde-ban megjelent cikkében azt hazudta, Orbán Viktor volt az, aki „térségünkben először a nyilvánosság előtt kimondta: nemzeti függetlenséget és szabad választásokat követelünk”. Ha nem is megyünk vissza 1956-ig (mi az, hogy először?), és nem foglalkozunk Lengyelországgal, ha csak 1989-et nézzük, akkor is volt korábbi megnyilvánulás, például az ellenzéki pártok közös kiáltványa március 15-én, amelyet egy színész olvasott fel a tévé előtt. Máskor a „Kádárnak mennie kell” mondatot veszik el a régi demokratikus ellenzéktől, és adják egy lakiteleki felszólaló szájába, aki pedig csak a Beszélőt idézte. A történelemtanár szerint mindez a sztálini módszerhez kezd hasonlítani, ahol a fotókról is levarázsolták azokat, akik „ellenségek” lettek. De a régebbi múlt sem menekülhet. „Az IMF-fel és a bankokkal folyó propagandaharc éveiben például ünnepi beszédekben zagyváltak gátlástalanul a régi bankárokról, Kövér László házelnök például 2013-ban azt mondta, hogy Mohácsért a Fugger bankház felelős, Hargitai János fideszes képviselő szerint pedig 2014-ben a Rothschildokat tette felelőssé a szabadságharc leveréséért” – emlékeztet Lőrinc László.
Lőrinc László, a Történelemtanárok Egyletének alelnöke
Tóth Csabát a politikai üzenetekről is kérdeztük: mit jelent, ha a kormány nem határolódik el attól az értelmezéstől, miszerint a több mint húszezer deportált zsidó halálával végződő 1941-es kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás idegenrendészeti eljárás volt? És felvetettük a népirtásban hatékonyan közreműködő Magyarországot a nácik áldozataként feltüntető Szabadság téri emlékmű múltértelmezését is. „Antall József történelemszemlélete messze van attól, amit a Szabadság téren láthatunk, de Orbán megpróbálja a radikálisoktól a mérsékeltekig terjedő gondolatokat egy táborba terelni. Ennek a törekvésnek bizonyos szempontból magas a sikerfoka. És amíg a baloldali-liberális térfél hajlamos arról vitatkozni, kinek van igaza, addig Orbán azt üzeni: az ő politikai táborában megférnek Kossuth és Antall, de Bethlen és Horthy hívei is. Ez politikai értelemben inkluzív-befogadó, bár természetesen torz történelemkép.” Tóth Csaba szerint mindez azokra a politikusokra jellemző, akik szeretnek koherens vagy annak tűnő világmagyarázatokat adni, és Orbán Viktor mindig ilyen volt, a kötcsei beszédektől a nagyszabású tusványosi víziókig. Ezek tudományos értelemben sokszor nem állják meg a helyüket, de politikai funkciókat betöltenek. Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor 1988-as vagy akár 2008-as történelmi önmaga és a „meghamisított mai valósága” között feszülő ellentmondásoknak lehetnek-e politikai következményei, Tóth Csaba eloszlatja a hiú reményeket. „Politikailag hasznos tevékenység, amikor az ellenzék felhasználja Orbán egykori gondolatait, de ő nyilván nem tudathasadásként éli meg ezeket. Azt mondja, a lázadást ma ő képviseli, és azok, akik ellene vannak, ugyanolyan hatalmat szolgálnak, mint ami ellen ő egykor fellázadt.”

Az államférfi és a mikromenedzser

Publikálás dátuma
2018.12.30. 08:00

Fotó: Kovács Attila / MTI
Kezébe temetné az arcát vagy csak a fejét csóválná Antall József, ha látná, mivé lett Magyarország? Orbán Viktor szavaiból arra lehet következtetni, hogy nem, a néhai miniszterelnök büszke lenne rá. Ezt sokan erősen kétlik, a hegyesebben fogalmazók szerint ez nem más, mint történelemhamisítás, mások szimpla értelmezési kérdésnek tartják. És bizony: némely politikus ebbéli képessége előtt nincs akadály.
A politikai hiedelemvilág szerint Antall József 1993 decemberében, a halálos ágyán Orbán Viktorra hagyományozta az ország vezetését. „Ebből szerintem egy szó sem igaz. Arról fogalmam sincs, mikor beszéltek utoljára, de valószínű, hogy Viktor nem volt az utolsók között.” Ungár Klára volt Fidesz-képviselő véleménye nem állhat távol a valóságtól, semmilyen adat nem támasztja alá a legendát, annyit viszont sokan állítanak, hogy Antall látta a hebrencs ifjúban a tehetséget. De aligha arra a tehetségre gondolt, amivel a ma­gyarok számára nem ismeretlen, de ily' mértékben soha nem látott megosztottságot, unortodox és illiberális hatalomtechnikát hozott az országra a korrupció és a propaganda szűnni nem akaró, akarnok valóságával. Emiatt a néhai miniszterelnök halálának évfordulóján tartott hó eleji megemlékezéskor egykori kormányának és a pártvezetésnek több tagja távolmaradásával tüntetett. Nem ment el a parlamentbe Jeszenszky Géza volt külügyminiszter és Herényi Károly sem.  „Orbán Viktor semmilyen értelemben nem tekinthető Antall József politikai örökösének. Az az állítás pedig, hogy Antall rábízta volna az országot, arcátlan hazugság. Aki ismerte, tudja, hogy ízig-vérig demokrata volt, és egy demokrata soha nem tesz ilyet. Annyit üzent neki a betegágyáról telefonon, hogy vigyázzon a pártjára. De Orbán a Fideszt sem tudta megóvni önmagától, távozása után darabjaira fog hullani. Az országnak pedig kifejezetten káros, hogy Orbán Viktor vezeti, aki vissza akar vinni minket a Kádár- vagy inkább a Rákosi-érába. Magyarországon nem azért történt rendszerváltoztatás, hogy harminc év elteltével úgy érezzük magunkat, mint a ’70-es években” – mondja Herényi. 

A felszámoló

Az MDF egykori elnöki tanácsadója, későbbi szóvivője azzal indokolta távolmaradását a megemlékezésről, hogy Orbán Viktor nem tesz egyebet, mint Antall életművét számolja föl. Aminek része a jogállamiság megteremtése, ahogy az európai közösséghez csatlakozás előkészítése is, márpedig ma a jogállamiság, a fékek és ellensúlyok rendszerének megszüntetése történik, és politikai háborúban állunk az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval. Orbán bensőséges viszonyt ápol Putyinnal és gátolja annak az Ukrajnának a NATO-tagság iránti kérelmét, amelynek függetlenségét az Antall-kormány – hogy legyen egy „pufferország” Magyarország és Oroszország között – az elsők között ismerte el.  

Haszonélvezők és a többiek

Bod Péter Ákos, az Antall-kormány ipari és kereskedelmi minisztere politikai értelemben atyjának tekinti a volt kormányfőt, 1989 előtt nem foglalkozott pártpolitikával, és önszántából utána sem. A Corvinus Egyetem közgazdászprofesszora, az MTA doktora úgy véli: 1990-ben gyönyörű pillanatot élt át az ország, ugyanakkor a politikában kezdettől fogva meghasadtan, értelmiségi eredetű, múltban gyökeredző szembenállással. Ez volt a magyar rendszerváltozás természete: nem a munkásosztály, nem a parasztság mozdult meg főként, hanem az értelmiség. A mély megosztottság a korábbi népies-urbánus vitát, az orosz narodnyik-zapadnyik ellentétet, a konzervatívok és a nyugatosok, harmadik utasok közötti szakadékot idézte fel. „A hasítás ma sokkal inkább a haszonélvezők és a többiek között van. A politikai osztály vállalkozássá vált. Akkoriban föl sem merült, hogy valaki azért szavaz, mondjuk, az MDF-re, mert meg akar gazdagodni. Talán ügyetlenek voltunk, talán csak becsületesek, de az anyagi motívum ’90-ben nem volt tényező. A NER-lovagok korában nyilvánvalóan szisztéma lett a politika mint üzletág. Antall József államférfi volt, Orbán Viktor politikus. Az olvasóra bízom az értelmezést.” Bod Péter Ákos emlékeztet: Antallt a Fehér Ház gyepén katonai tiszteletadással fogadták, a mozgékony Orbánt Kazahsztántól Tádzsikisztánig fogadják barátként. („Pont. Pont. Pont.”) Antallt Thatcher brit miniszterelnök látogatta meg, és Putyinnal szemben Jelcin orosz elnök sem üzletelni jött, hanem hogy 1956 tragédiáját a szovjet rendszer lemoshatatlan szégyenfoltjának nevezze. George Bush telefonon is hívta Antallt, hogy a köztiszteletben álló politikus-történésztől kérdezze például azt, elkerülhető-e Jugoszlávia szétesése. „A történészi háttér hátrány lehet folyó kormányzati ügyekben, de az irányok kijelölésekor nem az. A jó szakapparátus elvégzi az adminisztrációt, ami nem a kormányfő dolga. Egy miniszterelnök nem azért van, hogy kijelölje a kastélypályázati nyerteseket, még akkor sem, ha pártatlanul meg tudná tenni” – jegyzi meg az egyetemi tanár.  

Orbán, a rendpárti kisgazda

A két politikus személyes kapcsolatáról érzékletes képet fest Ungár Klára volt fideszes, később a liberális irányt tartó szabad demokrata országgyűlési képviselő. Szerinte Orbán a kezdetektől különválasztotta az MDF-et és Antall Józsefet. Miközben a Fidesz bizonyos kérdésekben keményen bírálta a kabinetet, a kormányfőt általában nem bántották. A fideszeseknek nemigen volt személyes kapcsolatuk Antall-lal, de Orbán időnként „magánbeszélgetett” vele. „Mi egyszerűen csak unalmas embernek tartottuk, Orbán viszont tisztelte. Azt hiszem, tudatában volt annak, milyen nehézséget jelentett egy posztkommunista országot ­átvinni a túlsó oldalra. Ebben egyébként mindannyian elég empati­kusak voltunk. Antall állandóan ­történelemórákat tartott, mi nagyon untuk, de Viktor erre fogékony volt. Egyszer Antall elmagyarázta neki, mi a különbség az olasz és a német fasizmus között. Mi csodálkoztunk, hogy ez miért ekkora újdonság, de ő nagyon lelkes volt” – mondja Ungár. A volt politikus közgazdász szerint Orbán mindig is elítélte a szilárd kormányozhatóság jegyében kötött MDF–SZDSZ-paktumot. A ’90-es választások előtt az SZDSZ félt, hogy a Fidesz is bemegy az MDF-kormányba, ami Orbánnak nem lett volna ellenére. Ezzel azonban egyedül maradt, ahogy később a kárpótlási törvény vitájában is. „Ezt a párt minden komoly szakértője ellenezte, de Viktor mindenképpen szerette volna, ha támogatják. A liberális demokrata mellett mindig ott volt benne a kisgazda is, méghozzá a rendpárti kisgazda. Utóbbi a taxisblokád idején tűnt ki igazán.”  

Elfordulás a liberalizmustól

A nevezetes taxisblokádra 1990. október 23. után ébredt az ország. Az SZDSZ rárepült az akcióra, képviselői kint voltak a barikádokon. „Akkoriban Viktor egy napra eltűnt, nem találtuk sehol. Amikor visszatért, elfogadtatott egy frakciónyilatkozatot, amelyben sem a taxisokat, sem a kormányt nem támogatta, de kiállt a törvényes rend helyreállítása mellett. Azt mondta, nem lehet a demokratikusan megválasztott hatalommal szemben erőszakosan fellépni. Nagyjából innentől lehetett tudni, hogy rendpárti.” A taxisblokád azért is fontos dátum, mert a Fidesz ekkor kezdett el leszakadni a liberálisokról, véli Ungár. Az SZDSZ-szel szemben mindig volt egyfajta ellenérzésük, mert nem tekintették őket egyenrangúnak. Volt akkoriban egy mondás, miszerint a Fidesz az SZDSZ és az MDF elvált szülők gyereke. Ez ugyan nem volt igaz, de a politikai közhangulat így értelmezte. A taxisblokád után a legnagyobb kormánypárt népszerűsége vészesen csökkent, rengeteg Fórum-szimpatizáns maradt párt nélkül. „Tudtuk, hogy két liberális párt nem fog megélni nálunk, és elsősorban Viktor volt az, aki rájött, hogy a korábbi MDF-esek felé kellene nyitnunk. Egyébként ez akkor nem esett nehezére a csapatnak, voltunk ott néhányan konzervatív liberálisok: Wachsler, Rockenbauer, Sasvári és én is. Nem volt nehéz elképzelnünk, hogy a Fidesz elmozdulhat egy kereszténydemokrata irányba.” Az MDF és a Fidesz kapcsolatát írja le a székházügy is, amikor már Simicska Lajos tárgyalt a demokrata fórum pénztárnokával. „Antall tudta nélkül ezt nem lehetett volna végigvinni” – emlékszik Ungár Klára.  

Egy grádiccsal följebb

Bod Péter Ákos szerint alapvető különbség a két politikus között, hogy az egyikük megosztotta a munkát, a másik centralizálja. „Orbán Viktor mikromenedzser, meg kell nézni az íróasztalát. Amikor tanácsadóként utoljára láttam, rengeteg papír volt rajta, közte támogatási pályázatok. Úgy nézett ki, az összeset átnézi és megmondja, ki nyer. Antall József asztalán egy életrajz vagy egy ország háttér-dokumentációja volt, hogy érdemben tudjon tárgyalni. Államférfi karaktere a köznapi megítélésén inkább csak rontott, hiszen a bulvár, majd a realityk világában mindinkább az lett a divat, hogy a politika a saját szintjén szóljon a közemberhez. A korábbi századokban egy grádiccsal efölött kellett őket megszólítani.” A két kormányfő nemzetpolitikai karaktere is eltér egymástól. Az egyetemi tanár emlékeztet: ma nem olyan sokkoló, ha valaki a határon túlia­kat a nemzet részének tekinti. A má­ra megtért és a keresztény nemzeti lelkület letéteményesévé vált Fidesz is felszisszent Tria­non említésekor 1990-ben, amikor még bátorság kellett ehhez. „Antall jogilag tízmillió magyar miniszterelnökének tartotta magát – és persze nem csak azokénak, akik rászavaztak –, de lélekben 15 millióért érzett felelősséget. Ennek van értelme és realitása is, míg a határrevízióról, a tankokkal megindulásról kár beszélni. Antall a világos euroatlanti elkötelezettségével teremtette meg az alapot ahhoz, hogy a magyar kisebbségről szólva ne nyíljon új frontunk a világban. Ezzel szemben a határon túli beavatkozás vádját ma roppant nehéz elhessegetni, hiszen a politika a pénzzel, szóban és gesztusokban is rátapos mások érzékenységére.”  

Misztikus kétharmad

Orbán Viktor azt mondta a decemberi megemlékezésen, hogy ha Antall Józsefnek kétharmada lett volna, megspórolhatott volna Magyarország húsz évet. Ezzel azt is állította, a néhai miniszterelnök ugyanúgy kezelte volna az alkotmányozást, a demokratikus pilléreket és az ellenzéket – lenézve ezzel az ország felét –, ahogy a Fidesz teszi ma. Antallnak ugyanakkor meglehetett volna a kétharmada, ha összeáll az SZDSZ-szel mint a legnagyobb ellenzéki párttal. Herényi szerint azért utasította el ezt, mert 40 év egypárti uralom után nem akarta, hogy újra egy hatalmi tömb határozza meg a politika irányát. „Egy fiatal demokráciában a különböző társadalmi csoportok érdekeinek és értékeinek jól artikulált képviseletére van szükség, amire csak több párt képes. Antall arra törekedett, hogy kormánya döntéseit széles társadalmi és politikai támogatás övezze.” A néhai kormányfő azon az állásponton volt, emeli ki a volt elnökségi tag, hogy alkotmányt módosítani csak nagy társadalmi egyetértés birtokában szabad, ízléses és etikus, ezért ezt tisztességes országokban két egymást követő parlamentnek és/vagy népszavazásnak kell megerősítenie. „Eszébe nem jutott volna, hogy kidobja az alkotmányt, és helyette alaptörvényt fogadjon el, ami egyébként alkotmányellenes volt, mert ehhez bizonyos pontokon négyötödös többséget írt elő a hatályos jog.” A kétharmados felhatalmazás hiányában elvesztegetett húsz évről Bod Péter Ákosnak is más a véleménye. „Ez a mondat Orbánról szól, nem Antallról. Kormányozni lehet egyszerű többséggel is, a minősített többséghez pedig meg kell szerezni az érintettek beleegyezését. Ez a politika művészete. Erőből könnyű dönteni, jól és rosszul is.” Az egyetemi tanár úgy látja: a nemzetnek fontos társadalmi ügyekben elmaradt a túloldal támogatása vagy jószándékú tartózkodása is, ami jobban bántotta Antallt, minthogy az ellenzék, közte a Fidesz, nem válogatta meg a szavait a kormány bírálatakor.  

Nemzeti muszklimutogatás

Bod Péter Ákos nem lát jeleket arra, hogy a konszolidációnak akár csak a gondolata fölmerülne Orbán Viktorban. „Pedig épp a kétharmad adhatná meg a nagyvonalúság alapját. Aki erős, arról ezt tudják, és nem kell hozzá muszklit mutogatnia.” Szerinte már csak emiatt is két nagyon különböző emberről van szó. Antall már ’56-ban beleszagolt a puskaporba, édesapja korábban államtitkár volt, otthonról hozta az érdeklődést, a politikai tudást, 1989-ben egy kormányzásra kész ember állt elő. „A mostani vezetés egy peches generáció, mert sosem volt civil munkahelyük. Túl korán kerültek olyan helyzetbe, amikor másokról dönthetnek, nem tudják, milyen érzés megtermelni a nemzeti jövedelmet. És ami még elszomorítóbb, mintha úgy válogatnák az utánpótlást, hogy legyen lojális, továbbá legyen lojális, valamint legyen lojális: ez az első három minőség, ami alapján hivatalba kerül valaki” – értékel az MTA doktora. Nem tudni, Antall kormányzása hová vezette volna az országot, de egykori bizalmasai szerint semmi sem állt tőle távolabb, mint a mai politikai kultúra. „Orbán rendszere választási diktatúra, Antall éppen a mai állapotoktól féltette legjobban az országot – mondja Herényi Károly. – Ez a wei­mari demokrácia: ezen az úton jutott el Németország a diktatúrához és végül a nácizmushoz. Mi most hasonló úton haladunk.” Szerinte változásra akkor lehet számítani, ha a Fidesz által elültetett szembenállás kultúráját felváltja az együttműködés kultúrája. A decemberi tüntetéssorozat ennek a kezdete, mert nagyon különböző világnézetű emberek tudnak egyetérteni abban, hogy az Orbán-rendszerből végtelenül elege van Magyarországnak.