Boldog Új Nyemápot!

Akár bevalljuk, akár nem, érett felnőttkorunk egyik célja: kiutat találni a függőségből. Bár generációk nőttek fel nálunk a gondoskodó (jóléti) államba vetett hit bűvöletében, a magán-nyugdíjpénztárak vagyonának einstandolása - az egyik vezető amerikai pénzügyi portál minősítését kölcsön véve - stigmaként, fájdalmas sebként ég a NER által nyújtott állami garanciák hitelességén.

Varga Mihály pénzügyminiszter a jövő évre tervezett nyugdíj-előtakarékossági magyar állampapír (nyemáp) kibocsátása kapcsán felmerült esetleges kételyekre válaszolva azzal próbálta megnyugtatni a tengerentúli média tudósítóját, hogy az 1100 éves magyar állam maga a garancia. Ezen a komolynak szánt kijelentésen ugyan el lehet mosolyodni, az azonban tény, hogy a második világháborút követően minden magyar kormány határidőre törlesztette adósságát, és még valóban nehéz időkben sem kért fizetési enyhítéseket, átütemezést.

A lakossági bizalom mégsem állt teljesen helyre a magánpénztári vagyon államosítását követően. Még ma is számosan akadnak olyanok - és nem csak a gazdagok! -, akik külföldre viszik a megtakarításaikat. Tegyük hozzá, ok nélkül, hiszen a bankszektor szilárd, stresszálló. De egy kereskedelmi bank korábbi felméréséből kiderült, hogy 40 százalék körül lehet azoknak a száma, akik nem bíznak az állam garanciájában, és ennél is elgondolkodtatóbb, hogy még a 20 százalékot sem éri el azoknak a száma, akik úgy vélik, biztosan meg tudnak majd élni jövendő nyugdíjukból. A fiatalok között pedig jócskán akadnak olyanok, akik nem bíznak abban, hogy egyáltalán lesz nyugdíjuk. Némi realitást is tükröz, hogy az emberek évről-évre kevésbé számítanak arra: idős korukban a gyermekeikre számíthatnak. Az viszont válaszra vár, hogy a nők miért pesszimistábbak, mint a férfiak.

Azt mondja a miniszter, hogy a nyemáp versenyhelyzetet teremt az önkéntes nyugdíjpénztáraknak és a nyugdíjbiztosítóknak. Fura egy verseny lesz ez, az bizonyos. Az állam a maga portékáját kedvezőbb feltételekkel, magasabb kamattal hozza majd forgalomba, mint a pénzintézetek. Az ilyen helyzetet hívják kiszorításnak. Annak idején a hosszabb futamidejű állampapírok szinte kiürítették a bankok betéti ajánlatait, és minden bizonnyal így lesz ez a nyemáppal is.

A kormányzat büszke arra, hogy az államadósság egyre nagyobb hányadát finanszírozzák az államkötvények. Ebbe a sorba illesztik be az új konstrukciót, hoci-nesze alapon. Az állam azt mondja: "add kölcsön évtizedekre a megtakarításaidat, csökkentsed az államadósságot, mi meg - természetesen az adófizetők pénzéből - kedvező megtakarítási feltételeket teremtünk a számodra."

A kormány biztos abban, hogy a bűvös korszakhatárként meghúzott 2030-as esztendőben már nehézségekbe fog ütközni a nyugdíjak kifizetése, ezért kényszerhelyzetben van. Arra számíthatunk: minden eszközt megragadnak majd, hogy az öngondoskodás nagyszerűségét hirdessék. Így válnak majd a függetlenséget keresők az állam jótékonyságot sugalló foglyává. Szomorú, de a jelenlegi helyzetben más választásunk nincs is.