Szinte a nappalinál is jobb lesz szilveszterkor Budapest éjszakai közlekedése

Publikálás dátuma
2018.12.31. 09:05

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Nem csak a szokásos éjszakai járatok fognak közlekedni, de metrók, HÉV-ek, villamosok és számos busz is.
A sűrített felszíni járatok mellett egész éjjel közlekedik majd a 2-es, a 3-as és a 4-es metró, valamint a HÉV-ek. A Nagykörúton egész éjjel jár a 6-os mellett a 4-es villamos, egész éjszaka lehet utazni a belvárost átszelő 5-ös, 7-es, 8E és 9-es buszon, amelyek fél óránként fognak járni. A kisföldalatti utolsó szerelvényei éjjel 1 órakor indulnak a végállomásokról.
A metrószerelvények éjjel 1 óráig 10, ezt követően hajnalig 15 percenként közlekednek, és a BKK ígéri a csatlakozás biztosítását is az éjszakai buszokra. A szentendrei HÉV a budapesti szakaszán félóránként, Békásmegyertől Szentendréig óránként indul. A csepeli HÉV félóránként, a ráckevei kétóránként, a gödöllői pedig óránként közlekedik.
A szokásos éjszakai járatok szilveszter éjjelén is közlekednek, a megszokott rendben.
Frissítve: 2018.12.31. 11:45

Leválik az orosz technikáról a magyar haderő

Publikálás dátuma
2018.12.31. 08:10

Fotó: Christof Stache / AFP
Sok pénzt költ a kormány helikopterekre, repülőgépekre, tankokra, de ugrásszerű harcképesség-növekedés nem várható, csak a lemaradás csökken.
Több százmilliárd forintot költött hadieszközökre a Magyar Honvédség az utóbbi hónapokban: döntöttek 36 harci helikopter vásárlásáról, 44 új, valamint 12 használt német harckocsi, egy tucat önjáró löveg beszerzéséről, továbbá újabb csapatszállító- meg gyakorló repülőgépek állnak majd csatasorba. Ami közös a vételekben: a beszerzések kivétel nélkül olyannyira átláthatatlanok voltak, hogy információink szerint még az országgyűlés honvédelmi bizottságában sem hangzott el az, miből, mennyit, pontosan mennyiért vesz a Honvédelmi Minisztérium (HM), és a tárca jellemzően a német, kisebb részben a francia hadiiparnak adott le komoly megrendelést. Ez utóbbi – ahogy több forrásunk is fogalmazott – annyit jelent: „Egy huszárvágással leválasztják a magyar honvédséget a rendszerváltás előtti időszakból átörökölt és a magyar hadsereget eddig meghatározó orosz haditechnikáról.” Az átláthatatlan vásárlás nem meglepő az Orbán-kormánynál, és a nyugati technika beszerzése se teljesen váratlan. Mint arról már korábban írtunk, az Airbus-helikopterek vásárlását például sokan afféle törlesztésként értékelik, amiért az EU rábólintott a paksi bővítésre. Másfelől – hívták fel a figyelmet forrásaink – az orosz helikopterek beszerzését is könnyen indokolhatta volna a kabinet. Jelenleg is hadrendben állnak a nemrég sokadjára felújított Mi17-es orosz helikopterek, s ezt a típust számos más ország használja, ráadásul viszonylag olcsó0. Igaz, komoly ellenérv lett volna – és ezt a HM többször szóvá is tette – hogy az ukrán-orosz konfliktus, illetve a fegyverembargók miatt bizonytalanná válna az alkatrész utánpótlás. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő szerint a mostani beszerzések azt is mutatják, hogy a magyar haderő már egyértelműen az európai hadiiparra támaszkodik. A szakember hozzátette: természetes, hogy a kormány gazdasági jellegű kapcsolatot tart fenn Oroszországgal, míg a hadiipari beszerzéseink zöme a NATO-hoz és az EU-hoz kötődik. Az utóbbi fél évben bejelentett beszerzések ugyanakkor a szakértő szerint nemzetközi értelemben nem jelentenek ugrásszerű harcképesség-növekedést. Bár kormány szerint a tavaly bejelentett Zrínyi 2026-os haderőfejlesztési programmal a „térség legerősebb haderejévé” válik a magyar honvédség, a valóság más. A hadseregét szintén modernizáló Szlovákiához és Romániához hasonló mértékben lesz modernizált és harcképes a haza sereg. Tálas Péter szerint a mostani beszerzésekkel inkább a rendszerváltás óta elmaradt fejlesztéseket törleszti a kormány: 1990 óta bő 1000-1200 milliárd forintnyi alulfinanszírozottság halmozódott fel a honvédségnél, elsősorban a mára elöregedett eszközállomány miatt. Így a magyar páncélos haderő zömét az 1972-ben hadrendbe állított, kifutóban lévő T72-esek alkotják. Ráadásul a korábbi magyar hadsereget a nagy, államközi konfliktusokra „építették fel”, és még olyan csatákra, amelyekben páncélos páncélossal, vadászgép vadászgéppel vív meg. Ma azonban a NATO katonái jobbára olyan konfliktusokban vesznek részt, amelyekben például terrorszervezetekkel nem pedig klasszikus hadseregekkel kell felvenni a harcot. Ennek megfelelően a most megvásárolt német harckocsik is inkább a városi hadviselésre alkalmasabbak, olyan páncélzattal rendelkeznek, amelyek kifejezetten ellenállóbbak az „improvizált”, azaz nem reguláris robbanószerekkel szemben. Kérdéses, hogy pontosan milyen jellege lesz a jövő magyar haderejének? Egy forrásunk – aki korábban a hadügyben dolgozott – úgy fogalmazott: az alapprobléma az, hogy soha nem volt társadalmi, szakmai vita arról, voltaképpen milyen szerepe legyen a honvédségnek. Így többféle szerepfelfogás létezik: a szocialista-liberális éra kormányai inkább a NATO-kötelezettségvállalásból adódó „rendfenntartó”-típusú hadsereget képzelték el. Ez a szemlélet abból indult ki, hogy az ország szövetségesek gyűrűjében van, ráadásul túlnyomórészt síkság, így egy önálló, a teljes területet megvédeni képes méretű hadsereg fenntarthatatlan. Ezért az ország területvédelmét inkább a NATO feladatául hagynák. A jobboldalnál – politikai-ideológiai okokból is – sokkal inkább a nemzet szuverenitását és a területét védő funkció kerül előtérbe. Mindez a fegyverzet tekintetében annyit jelent, hogy a rendfenntartó haderőnek inkább könnyen mozgatható technikát kell vásárolnia, míg a területvédő seregnek a békeidőben nehezen használható lánctalpasokra van szüksége. Ugyanakkor a nehezebb lánctalpas haditechnika beszerzése mellett szóló érv az: noha jelenleg nincs háborús forgatókönyv a térségre, 15-20 év múlva megváltozhat a biztonsági helyzet, így magyar honvédségnél is fenn kell tartani az ilyen eszközök üzemeltetésének gyakorlatát. Tálas Péter szerint a haderőfejlesztés jellege egyáltalán nem politikai beállítódás kérdése. Sokkal inkább arról van szó, hogy más-más helyzetre kell reagálni. Magyarország például eddig olyan missziókban vett részt – Irakban és Afganisztánban – amelyek nem az ötös cikkely alapján indultak, vagyis nem NATO-tagállamot ért külső támadás ellen kellett fellépni. Az utóbbi években ugyanakkor felerősödött a NATO-n belül az ötös cikkely szerinti kollektív védelem erősítésének igénye, egyebek mellett az ukrán helyzet, az orosz birodalmi törekvések miatt.

Menekülnek az országból a képzett vidéki fiatalok - és nem jönnek vissza

Publikálás dátuma
2018.12.31. 07:30

Fotó: Shutterstock
Nem várható a hazai munkaerőhiány csökkenése, a majdnem 600 ezer külföldön dolgozó magyarból csak az iskolázatlan, korábban munkanélküli idősebbek jönnek haza.
Azt találta mondani a rabszolgatörvény elleni tiltakozási hullám kezdetén a magyar miniszterelnök, hogy a kormány gazdaságpolitikája, a dinamikus fejlődés miatt van az országban munkaerőhiány. Elemzők sora azonban épp az utóbbi hónapokban megjelent tanulmányokban bizonyította be, hogy a hazai munkahelyekről hiányzó dolgozók legnagyobb tömege a Fidesz kormányzása alatt ment el az országból az alacsony bérek miatt és azért, mert nem látta biztosnak hosszú távon a normális élet esélyét. A Tárki Társadalmi riport című, kétévente megjelenő sorozatának 2018-as őszi kötete és a KSH Demográfiai Kutatóintézetének háromévente kiadott Demográfiai portré című tanulmánygyűjteménye is kiemelt helyen foglalkozik a kivándorlás kérdésével. Abban minden kutató egyetért, hogy 2010 után gyorsult az aktív korú lakosság elvándorlása az országból. Ennek munkaerőpiaci hatásait elemezve Hárs Ágnes a Társadalmi riport egyik tanulmányában kijelenti, hogy az utóbbi nyolc évben 240 ezer fővel nőtt az Egyesült Királyságban, Németországban és Ausztriában dolgozó magyarok száma. A Kopint-Tárki Zrt. vezető kutatója hangsúlyozza, az időszak elején dinamikusabb volt az elvándorlás, aztán kissé visszafogottabb ütemben, de a mai napig tart ez a folyamat. A 2011-2016 közötti időszakban évente 1 százalékkal csökkent a kivándorlás miatt a hazai foglalkoztatotti létszám. Hárs Ágnes összegzése szerint az Egyesült Királyságot főleg a fiatalok és a képzettebbek választják, míg Németországban több szakképzetlen, netán korábban munkanélküli és idősebb magyar próbálkozik, ez megmagyarázza azt is, hogy ők jönnek haza leginkább a kudarcos kísérlet után. Gödri Irén a nemzetközi vándorlásról írt tanulmányában ennél is durvább számokat közöl. A Demográfiai Kutatóintézet főmunkatársa ismerteti, hogy a fogadó országok adatait is figyelembe vevő „tükörstatisztikák” alapján 2017 elején az európai gazdasági térségben – az EU országokban, továbbá Izlandon, Liechtensteinben és Norvégiában – továbbá Svájcban több mint 461 ezer magyar élt, 2014 óta 130 ezerrel nőtt a számuk. Ha a világ más országait is figyelembe vesszük, a kivándorlók száma felmegy 550-580 ezerre. Ehhez azonban még azokat is hozzá kell számítani, akik olyan régóta élnek külföldön, hogy már megszerezték a befogadó ország állampolgárságát is. A KSH tanulmányában az szerepel, hogy az ENSZ nyilvántartásai szerint a világ 67 országában élnek Magyarországon született, de már ottani állampolgárok, összesen 637 ezren. Ha a nyilvánvalóan korábbi adatokat összeadjuk a friss gazdasági kivándorlók számával, kiderül, hogy 1,2 millió magyar ember él szétszórtan a világban, ami hatalmas szám. A kivándorlás okozta munkaerőhiányon csak jelentős béremelés javíthatna, de az Orbán-kormány csak késve és keveset növelt egyes ágazatok, például az egészségügyi dolgozók keresetein – derül ki a tanulmányokból. Most a legfejlettebb uniós országok jövedelmi szintjének felét kapják a magyar dolgozók, ezért a társadalomkutatók nem várják, hogy csökken az elvándorlás az országból. Ráadásul a remélt külföldi munkaerő is elkerüli hazánkat, abból az egyszerű megfontolásból, hogy az az ország vonzó, amelyik képes megtartani a saját dolgozóit –márpedig Magyarország nem ilyen. Összességében tehát nem várható, hogy csökken az elvándorlás intenzitása, s ez azt vetíti előre, hogy az Orbán-kormány próbálkozása a meglévő munkaerő még nagyobb kizsákmányolására akkor sem ér véget, ha a Kósa Lajos-féle túlórakeret növelésről végül egyetlen munkahelyen, egyetlen dolgozóval sem születik megállapodás. Majd kitalálnak valami mást.

Sok átutazó, kevés letelepedő

Hazánk uniós csatlakozása óta több mint száz országból érkeztek főként fiatalok. Míg hosszú ideig a határon túli magyarok lakta területekről jöttek tömegesen, 2008 óta már a távolabbról – Ázsiából, elsősorban Kínából és Afrikából – érkezők többen vannak. A környező államok polgárai, köztük az ukránok is ma már egyenesen Nyugat-Európába tartanak. A huzamosabb ideig nálunk élő külföldiek száma 2018 elején 162 ezer volt, de állampolgárságot az Európán túlról érkezők nehezen remélhetnek. 1993 és 2017 között mindössze 5700 ilyen távoli bevándorló szerezte meg nálunk az állampolgársági papírokat. Gödri Irén, a KSH Demográfiai Kutatóintézetének főmunkatársa azonban arra is rámutat, hogy a bevándorlók egy része hagyományosan önfoglalkoztató, a kínai, a vietnami, vagy a török származású férfiak többsége vállalkozásba kezd.

Menekülés a kilátástalanságból

A 2016-os magyar ifjúságkutatásról a közelmúltban jelent meg az állami értelmezéseken túlmutató Excenter Kutatóközpont tanulmánykötete Nagy Ádám szerkesztésében. A Margón kívül című könyv kiemeli például, hogy a jövőjüket legalább egy ideig külföldön elképzelő magyar fiatalok egyharmada a távozás okai között a kilátástalanságot, a lehetőségek hiányát említette, 12 százalékuk kifejezetten politikai okokra hivatkozott. Meglepő, de a megyeszékhelyeken élő, valamilyen képzettséggel már rendelkező fiúkban a legnagyobb az elmozdulás vágya, míg budapesti társaik inkább itthon képzelik el a jövőt, a fővárosnak tehát van egy erős megtartó ereje.