Fotelforradalmárok, figyelem!

Tüntetésre feliratkozni, kedvelni egy megmozdulást, szívecskés imádom matricákat küldeni a vadidegen szervezőknek az elköteleződés legkönnyebb válfaja. Ez a tiltakozás 1.0.

A 2.0 már komoly dolog, ott már kimegy az illető az utcára, békésen vonul a tömegben a Hősök terétől a Kossuth tér betontömbökkel lezárt széléig, sípol, hújjog, ha kedvére valót kiabál a mikrofonba egy szónok - megmozdult, jelen van. Decemberben már sokan eljutottak idáig, a most szombatra meghirdetett budapesti és a számtalan vidéki demonstráció pedig megmutatja, tart-e a lendület, a sok ezer online érdeklődőből hányan veszik fel tényleg a melegebb csizmájukat, és indulnak újra a fagyos terekre.

De azért lássuk be, a hatalom ezekre csak legyint, méla unalommal hátradől a Falcon bőrfoteljében, szakértői azzal hessegetik el a csinos kis repülő útjába tévedő felhőket, hogy ez is lecseng majd, mint 2010 óta minden ellenzéki és civil tiltakozó akció. Annyiban igazuk is van, hogy felmérések szerint akkor is csak 30 százalékos az utcai tiltakozások eredményessége, ha nagyon konkrét célt határoznak meg a tömeg mozgatói. Erre jó volt a rabszolgatörvény, de mindenki tudja, ennél sokkal nagyobb a tét. Olyan rengeteg ponton alázta meg cinikusan, tolta háttérbe, forgatta ki pénzéből és jogaiból a dolgozók minden csoportját a Fidesz vezette koalíció, hogy a követeléseik sem állhatnak meg egyetlen sérelem orvoslásánál.

Így aztán most lehet, mégis sűrű felhőréteg takarja az Atlanti-óceánt a belbiztonsági és belpolitikai szakértők fő-fő főnökének szeme elől, hazafelé Brazíliából. Mert a közvélemény prése alá került szakszervezeti vezetők némi bizonytalankodás után mégis belevágnak egy országos munkabeszüntetés megszervezésébe, és ilyennel még sem az égből, sem a földről nem kellett szembenéznie Orbán Viktor kormányainak. Itt az idő, jön a Fidesz ellenes megmozdulások következő fázisa, a 3.0.

Az is kiderült, hogy számos eddig csendben lévő érdekvédelmi szerveződés sem zárkózna el a csatlakozástól, csak várták az országos sztrájkkövetelések megfogalmazását. Mindenkinek új ez a helyzet. Egy ilyen akciót megszervezni olyan feladat, amivel még nem néztek szembe az érdekvédők. Tisztában is vannak vele, hogy mekkora a tét: mennybe mennek, vagy pokolra jutnak. De az biztos: ha kivonták volna magukat a feladat alól, soha többé nem álltak volna fel egyenes derékkal.

Nem tudni, hányan csatlakoznak majd, ahogy azt sem, csak a sztrájktárgyalásig jutnak-e, ahol a kormány kénytelen lesz leülni velük, és megalkudni az elhibázott lépések kijavításáról, vagy lesz egy kétórás figyelmeztető munkabeszüntetés, netán eljutunk a hosszabb akcióhoz, egy többnapos sztrájkig is. Ez a magyar dolgozók elszántságán múlik, azon, hogy mutatnak-e olyan erőt, amivel muszáj szembenézni, vagy sem. Meg persze függ a miniszterelnök állítólag híres politikai érzékétől is, amivel eldöntheti, mennyire vegye komolyan a tiltakozókat.

És a végére még maradt egy hatalmas kérdőjel: mit lép akkor, ha az ösztöne bajt sugall?