Trump, a relativista

Hogy mi számít falnak, az meglehetősen viszonylagos dolog – okoskodik Mick Mulvaney, a fehér házi apparátus vezetője, aki szerint az elnök esetleg hajlandó letenni arról, hogy betonfalat emeljenek végig a mexikói határ mentén. A tétován kompromisszumkereső nyilatkozat szerint az acélkerítés szinte már falnak is tekinthető, szigorúan véve mégsem az.

Néhány hete még turbófokozatba kapcsolt Donald Trump az ellenzéki demokratákkal vívott presztízsharcában, mert úgy érezhette, az előállt helyzetben különös állhatatosságot kell mutatnia. A novemberi választásokon a szenátusban ugyan megszilárdult a republikánus fölény, a képviselőházban azonban a demokraták elhódították a többséget. Trump okkal tarthat attól, hogy képviselőházi előnyüket a demokraták igyekeznek maximálisan kihasználni, esetleg akár elmozdítási eljárást is kezdeményezhetnek ellene, például olyan, máig tisztázatlan gyanúk miatt, hogy a 2016-os elnökválasztás előtt a republikánus kampánycsapat összejátszhatott az oroszokkal.

Trump a keménykedés azon eszközét választotta, hogy decemberben nem volt hajlandó elfogadni a szövetségi költségvetést biztosító törvénytervezetet, mert az nem tartalmazza a határvédő falra követelt több mint 5 milliárd dollárt. Így az új összetételben január 3-án megalakult képviselőház heves büdzséharc kellős közepén találta magát. Az elnök azzal fenyegetőzik, hogy addig semmit nem ír alá, amíg meg nem kapja a pénzt a falépítésre. Ez azzal jár, hogy szövetségi alkalmazottak százezrei nem jutnak hozzá a fizetésükhöz. Nancy Pelosi, a képviselőház új elnöke erre közölte, hogy tárcánként külön-külön törvényben kívánnak gondoskodni a szükséges pénzekről. Így nehezebb lesz Trumpnak minden egyes esetben érvelnie, hogy az adott minisztérium működésének mi köze a határvédő falhoz.

Az elnök gondolkodásmódjáról sokat elárul az a megjegyzése, hogy a kényszerpihenőre küldött alkalmazottak zöme szerinte a demokraták pártján áll, vagyis húzzák ki őket a bajból a demokraták.