Összefogni a Jobbikkal?

Nagy ám a hörgés, és nem csak a kormánypárti sajtóban, mert az utóbbi hetek ellenzéki tüntetésein egymás mellett tűntek fel az ellenzéki politikai pártok, a szakszervezetek és a civilek. (Igen, azok is, amelyek eddig nem láttak szívesen pártzászlókat a soraik között.) A múlt szombaton aztán Tóth Bertalan, az MSZP elnöke kimondta, amit eddig senki: egységbe kell tömörülni a májusi európai választásra. Ami józan ésszel annyit tesz: az ellenzék egy Gyurcsány-Jobbik-Momentum-LMP-MSZP-Párbeszéd listával fut neki a pár hónap múlva esedékes megméretésnek.
A lista nagyjából rendben is volna, csak hát rajta lenne a Jobbik is. Még nagyobb lett a riadalom, amikor Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnökhelyettese, frakcióvezetője az Azonnalinak nyilatkozva azt mondta: ha úgy hozza a helyzet, nemcsak Gyurcsány Ferenccel, hanem az ördög öreganyjával is összefognak. Amire válaszul a Jobbikból kiszakadt Mi Hazánk Mozgalom azonnal sajtótájékoztatót fújt: se Gyurcsány, se Orbán!
Ami a Mi Hazánkat illeti, nem csodálkozunk, markáns marcona arcot kell mutatniuk. A baloldalon hörgőkön már fennakad a tekintet: még ha volt is alapjuk a Heller Ágnest kritizálóknak, amikor április előtt az összefogást szorgalmazta a Jobbikkal, ma már más helyzet van. Nem a Jobbik előélete változott, hanem a világ. Ma egyetlen kérdésre kell felelnie minden összefogásra ítéltetett pártnak: elfogadja-e a parlamentarizmus szabályait, a hatalom megosztásának elvét és gyakorlatát, a független bíróságot, ügyészséget, médiát, a tájékozódás szabadságát – vagy sem. Részese akar-e lenni annak az ellenzéki kerekasztalnak, amelynek – a Parlament lépcsőin elhangzott közös „labdaházi eskü” nyomán - törvényszerűen meg kell alakulnia, s amelynek feladata kellene legyen az alkotmányozás, a szabad választások megszervezése, a IV. Köztársaság megalapozása, az autoriter berendezkedés elutasítása. Sajnálatos vagy sem: ezt, azaz az Orbán-kormány, a NER rendszerének megdöntését jelenleg egyetlen politikai párt sem tudja egyedül elérni, mert kritikus méretű társadalmi támogatása csak az egész ellenzéknek van.
Nem ringatjuk magunkat ábrándokba: a küzdelem a pártok, a baloldal és a Jobbik között nem fog eltűnni, de kellő önuralom és annak belátása kell, hogy a Fidesz csak az ellenzék megosztásával, a rájuk jutó szavazatok szétforgácsolásával, a magára írt választási törvényekkel tudja hatalmát fenntartani. A parlamenti demokráciának már a kulisszái is megkoptak. Az ellenzéknek egyetlen útja maradt, hogy ezt a hatalmat megdöntse: olyan egység, amely belátható ideig fenntartható, és fenn is kell tartani. A céldátum a következő szabad választás, amelyen egyenlő esélyekkel indulhat és szerezhet mandátumokat valamennyi párt. A Fidesz és a Jobbik is. A magyar választók dolga, kit juttatnak be a parlamentbe, az pedig a baloldal nem kis feladata, hogy a jobboldalt – és két pártját – politikai harcban, aztán a szabad parlamenti vitákban legyőzze. 
Ha az ellenzék ezt a felelősséget nem meri vállalni, egy országot, egy nemzetet veszít el évtizedekre.
2019.01.09 09:23
Frissítve: 2019.01.09 16:13

Szerintem

Cafeteria extra  Nem látok csodálkoznivalót a Gundel étteremnek az Orbán-menzán alkalmazott, erősen mérsékelt árain. Ez ugyanaz a vállalkozói magatartás, mint amelyik a TAO pénzekből messze jelentőségén felül juttat milliárdokat a Kedves Vezető felcsúti csapatának. Mindkét esetben a vállalkozó valamilyen előnyre számít a szolgálataiért, a Gundelnél pedig tudjuk is, milyen területen: ez a tendereztetett csomagban szereplő állami fogadások, események cateringje. A Miniszterelnöki Hivatal persze ezt másképp is intézhette volna, például - ha nem tették volna tönkre a cafeteria rendszerét - adhatna étkezési támogatást a dolgozóinak, amivel ők a valós menzaárakat mérsékelhetnék. Akkor persze azon lehetne lamentálni, miért is kell egy miniszterelnöki hivatali dolgozónak, vagy épp egy parlamenti képviselőnek – hiszen az Országház menzáján is hasonló árak vannak - jelentős étkezési hozzájárulást adni. De ez morálisan is egy másik történet, a vállalkozó legalább kimarad belőle. Echter István A remény halála? Az illúziók nélküliség, a Fidesz autokrata stílusa és intézkedései már régen elérték az EU ingerküszöbét. A Sargentini-jelentés a bizonyítéka: a ketrecharcos Orbán érezhetően megroggyant. Akkor mégis, miért ez a beletörődő társadalmi hangulat körülöttünk? Igaz, ennek a farizeus politikának és a Brüsszel-ellenes fellépésnek nem a kormány, hanem a magyar nép láthatja kárát, hiszen az EU-nak vannak elvárásai a pénz felhasználását illetően. Ez azonban mégsem a sötétbe vezető alagút, mert minél rosszabb a nyomás alá helyezett hatalomnak, annál szélesebb út nyílik az ellenzéknek. Én nem forradalmat vizionálok egy kormányváltás érdekében, csak érzem: előbb-utóbb csordultig lesz ama bizonyos pohár. A Vár ura és oligarchái százas szeget vernek a demokratikus jogállam koporsójába, és nem akarnak bikaként elvérezni a torreádorok ellenében. Egy olyan országban, ahol a miniszterelnök semmitmondó sajtótájékoztatójára is csak meghívásos alapon jutnak be médiumok, a kommunikáció legalábbis dadog. Olyan hangosan kell kiáltani, hogy ők is megértsék! Dr. Nagy Zoltán Egy szavazat Sok szó esik mostanában a közelgő EP választásokról, de nagyon hungarocentrikusan. Mint laikus, szeretnék tisztán látni. Az Európai Parlament képviselőit az Európai Unió polgárai választják meg, demokratikusan, one man, one vote alapon – gondolom én, de lehet, hogy tévedek. Elképzelhető, hogy a kettős állampolgárságú „külhoni magyarok” két országban is választhatnak EP képviselőt? Különösen furcsának találnám, ha a titkos (pl. szlovákiai) kettős állampolgárok fontosabbak lennének, mint a jogkövető uniós állampolgárok. Tisztában vannak ezzel Brüsszelben? Wiegandt Richárd
2019.01.19 16:00
Frissítve: 2019.01.19 16:00

Soros Tízparancsolata

Az a tény, hogy az Európai Parlament majdnem kétharmados többséggel szavazta meg a jelentést, amely szerint jogállamisághoz kötnék a 2021-2027-es uniós költségvetési időszakban a támogatások kifizetését, arra mutat rá: hiába veri vissza keményen a külgazdasági és külügyminiszter, a kormányszóvivő, vagy a kormány bármely tagja a magyar kabinetet ért „sorosista támadásokat”, az EU nagy részének elege van ebből a stílusból. A pökhendi, cinikus, lekezelő, bicskanyitogató megnyilatkozások helyett nem ártana ezen elgondolkodni. 
Eddig az uniós pénzek – finoman fogalmazva – sajátos felhasználásával kisbirodalmak épültek. Itthon ezt minden további nélkül meg lehetett tenni, de más országokban szemet szúr, hogy a NER a németek, a franciák és más demokráciák befizetéseiből hozta létre a saját urizáló elitjét. Az EP által elfogadott javaslatból persze nem lesz egyik napról a másikra minden országra érvényes törvény, de az igenek magas aránya után elég valószínű, hogy az Európai Tanácson is átmegy majd. A magyar-lengyel vétó ezúttal kevés lesz. 
Nyilván egyetlen fideszes képviselőtől sem várhatjuk, hogy a nyilvánosság előtt beismerje a lopást. Az azonban sajátos, hogy a csütörtöki döntést még olyan kormánypárti politikusok is Soros ármánykodásának nevezték, akik épp az EP-től veszik fel nem is csekély fizetésüket. Mintha nem volnának tisztában azzal, hogy épül fel az Unió parlamentje, vagy hogy azt pártok tucatjai alkotják, amelyeknek a lehető legcsekélyebb kapcsolatuk sincs az amerikai magyar milliárdossal. 
Két lehetőség van. Vagy hirtelen elbutulás miatt írják a jelentés elfogadását Soros számlájára, vagy simán hazudnak. S mivel kormányunk a kereszténység bástyája, mélyen hívő politikusai pedig az Evangélium szellemisége szerint élnek, marad az első variáció. Az ostobaság persze nem feltétlenül egy államférfi legszerencsésebb tulajdonsága, de ez itthon talán nem is feltétlenül igaz. S hogy a Tízparancsolatban „Ne lopj” is szerepel? Nyilvánvalóan ez is a Soros-terv része.
2019.01.19 09:10
Frissítve: 2019.01.19 09:13