Összefogni a Jobbikkal?

Nagy ám a hörgés, és nem csak a kormánypárti sajtóban, mert az utóbbi hetek ellenzéki tüntetésein egymás mellett tűntek fel az ellenzéki politikai pártok, a szakszervezetek és a civilek. (Igen, azok is, amelyek eddig nem láttak szívesen pártzászlókat a soraik között.) A múlt szombaton aztán Tóth Bertalan, az MSZP elnöke kimondta, amit eddig senki: egységbe kell tömörülni a májusi európai választásra. Ami józan ésszel annyit tesz: az ellenzék egy Gyurcsány-Jobbik-Momentum-LMP-MSZP-Párbeszéd listával fut neki a pár hónap múlva esedékes megméretésnek.
A lista nagyjából rendben is volna, csak hát rajta lenne a Jobbik is. Még nagyobb lett a riadalom, amikor Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnökhelyettese, frakcióvezetője az Azonnalinak nyilatkozva azt mondta: ha úgy hozza a helyzet, nemcsak Gyurcsány Ferenccel, hanem az ördög öreganyjával is összefognak. Amire válaszul a Jobbikból kiszakadt Mi Hazánk Mozgalom azonnal sajtótájékoztatót fújt: se Gyurcsány, se Orbán!
Ami a Mi Hazánkat illeti, nem csodálkozunk, markáns marcona arcot kell mutatniuk. A baloldalon hörgőkön már fennakad a tekintet: még ha volt is alapjuk a Heller Ágnest kritizálóknak, amikor április előtt az összefogást szorgalmazta a Jobbikkal, ma már más helyzet van. Nem a Jobbik előélete változott, hanem a világ. Ma egyetlen kérdésre kell felelnie minden összefogásra ítéltetett pártnak: elfogadja-e a parlamentarizmus szabályait, a hatalom megosztásának elvét és gyakorlatát, a független bíróságot, ügyészséget, médiát, a tájékozódás szabadságát – vagy sem. Részese akar-e lenni annak az ellenzéki kerekasztalnak, amelynek – a Parlament lépcsőin elhangzott közös „labdaházi eskü” nyomán - törvényszerűen meg kell alakulnia, s amelynek feladata kellene legyen az alkotmányozás, a szabad választások megszervezése, a IV. Köztársaság megalapozása, az autoriter berendezkedés elutasítása. Sajnálatos vagy sem: ezt, azaz az Orbán-kormány, a NER rendszerének megdöntését jelenleg egyetlen politikai párt sem tudja egyedül elérni, mert kritikus méretű társadalmi támogatása csak az egész ellenzéknek van.
Nem ringatjuk magunkat ábrándokba: a küzdelem a pártok, a baloldal és a Jobbik között nem fog eltűnni, de kellő önuralom és annak belátása kell, hogy a Fidesz csak az ellenzék megosztásával, a rájuk jutó szavazatok szétforgácsolásával, a magára írt választási törvényekkel tudja hatalmát fenntartani. A parlamenti demokráciának már a kulisszái is megkoptak. Az ellenzéknek egyetlen útja maradt, hogy ezt a hatalmat megdöntse: olyan egység, amely belátható ideig fenntartható, és fenn is kell tartani. A céldátum a következő szabad választás, amelyen egyenlő esélyekkel indulhat és szerezhet mandátumokat valamennyi párt. A Fidesz és a Jobbik is. A magyar választók dolga, kit juttatnak be a parlamentbe, az pedig a baloldal nem kis feladata, hogy a jobboldalt – és két pártját – politikai harcban, aztán a szabad parlamenti vitákban legyőzze. 
Ha az ellenzék ezt a felelősséget nem meri vállalni, egy országot, egy nemzetet veszít el évtizedekre.
Szerző
Friss Róbert
Frissítve: 2019.01.09. 16:13

Egy kis jó hír, több rossz

Hónapok óta keresem az alkalmat, hogy valami jót írjak a magyar közéletről. Nos, december közepén Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke egy riporter jelenlétében vitázott Szent-Iványi Istvánnal, egyik elődjével a külügyi bizottság élén. A valaha SZDSZ-es Szent-Iványi új könyvéről volt szó. A két mosolygó szakember nem értett egymással egyet, de elbeszélgettek szitkozódás és átkozódás nélkül.  
Mindkettőt elkötelezett atlantistának ismertem meg a 90-es években. Szent-Iványi maradt, ami volt, Németh, a Fidesz egyik alapító tagja – bár a vitában atlantistának nevezte magát - azóta beállt a sorba: párttársaihoz hasonlóan a „keleti szél” politikáját támogatja. Szent-Iványi továbbra is azt szeretné, hogy Magyarország a Nyugathoz tartozzon. A 90-es években ezt támogatta Göncz Árpád, Antall József, Horn Gyula – és Orbán Viktor.
Szent-Iványi könyve a mai magyar külpolitika szakszerű kritikája. Fejezetei közül leginkább a magyar-amerikai viszony érdekelt. Azt tapasztalom, hogy Orbán és külügyi beosztottjai bizonyos alapvető tényeket sem akarnak elismerni. Például azt, hogy a budapesti amerikai nagykövetség képviseli Amerikát, még akkor is, ha a nagykövet éppenséggel nő vagy zsidó. Szegény Nancy Brinker jól megjárta. Utána a megbízott nagykövet, André Goodfriend is. Ő értesítette a magyar kormányt arról, hogy hat magyar állampolgár nem kívánatos az Egyesült Államokban. A Bem rakpart szerint ez nem lehetett Amerika álláspontja - pedig az volt. Akkoriban még nem volt divatos a sorosozás, de Goodfriendet talán már akkor is Soros zsoldosának tartották.
Amerika budapesti nagykövetsége a Department of State utasításai szerint cselekszik és nyilatkozik. Én csak egy kivételről tudok. Mintegy három évtizeddel ezelőtt Mark Palmer nagykövet március 15-én az akkori ellenzékkel ünnepelt – Haraszti Miklóssal és Orbán Viktorral –, Washington engedélye nélkül. Ki is kapott érte Lawrence Eagleburgertől, egykori támogatójától, az amerikai külügyminiszter első helyettesétől.
Elismerem, hogy Washington külpolitikája gyakran érthetetlen, különösen a mostani adminisztrációé. Miközben Trump elnök többnyire Putyin lakája, A. Wess Mitchell, az Európáért felelős államtitkár a putyini Oroszország ellen biztatja a magyar kormányt. Ki érti például, hogy miért szabad Amerika varsói nagykövetének kiállnia a lengyel sajtó szabadsága mellett, de a budapesti nagykövetség meg se mukkanhat a magyar sajtó decemberi központosítása ellen? A CEU kitiltásának sincs következménye. Mióta Washington magasrangú diplomáciai tárgyalásokat tett lehetővé, a magyar kormány mellébeszéléssel, kifogásokkal, sorosozással válaszol. 
A lecke nyilvánvaló: Washingtonban is, a Szabadság téren is tudni illene, hogy az egyoldalú amerikai engedmények politikája – a Chamberlainhez fűződő „appeasement” – mindig kudarcot vall. És illene tudni a Várban is, a Bem rakparton is, hogy az ország történelmében páratlan lehetőséget mulaszt el a kormány, amikor elutasítja Amerika és a Nyugat baráti kezét.
Szerző
Charles Gati
Frissítve: 2019.01.09. 09:28

A húsosfazék árvái

A maffiaállamok elitjének vagyona soha nincs biztonságban. A mögöttünk hagyott néhány év során bebizonyosodott, hogy az egyértelműen a miniszterelnök kegyéből, az ő jóváhagyásával vagyonossá vált elit egy része a partvonalra kerülhet, sőt némelyikük akár - részben a putyini mintát követve - büntetőeljárásnak is elébe nézhet, a megszerzett sarzsitól függetlenül. Orbán Viktor és köre - legalábbis a maga szempontjából - időben felismerte, hogy az uniós pénzek beáramlásának 2021-től várható lefékeződése után csak úgy tudja a vagyonát tovább gyarapítani, ha saját érdekében leszűkíti azoknak az amúgy sem széles körét, akik az állami közbeszerzések húsosfazekához hozzáférnek.
Intő jel lehetett a Soroksár-Kelebia vasútvonal megvalósítására kiírt közbeszerzési pályázat tavaly decemberi visszavonása, arra hivatkozva, hogy a versenyeztetés nyertesénél úgy megnőttek a költségek, amit a kormány már nem vállal. A hányatott sorsú beruházás kivitelezése idén biztosan nem, legfeljebb jövőre kezdődhet el. A csúszást azonban Orbánék aligha bánják, hiszen ezalatt olyan kegyeltet hozhatnak helyzetbe, aki még közelebb áll hozzájuk.
Az így kiválasztott kegyelt azonban még szorosabb kormányfői kontrollra számíthat, mint a 2010 óta bármikor. Januártól működik ugyanis egy alaposan kistafírozott állami ügynökség, amely a költségvetésből, illetve az uniós pénzekből megvalósuló nagy  fejlesztések pénzügyi és műszaki kontrollját végzi, a döntés előkészítésétől annak megvalósulásáig. A szándékok akár tisztességesek is lehetnének, de sajnos aligha azok. Ez inkább egyfajta szűrőállomásként működik majd. Valódi feladata az lehet, hogy eldöntse, a beruházó tulajdonosi köre, illetve annak alvállalkozói még mindig megfelelnek-e az orbáni alkalmassági mércének. A vazallusi kör látványosan szűkülni fog, az uniós torta zsugorodásának arányában. 
Ezt a gyanút igazolni látszik, hogy a vonatkozó egyéni képviselői indítvány beterjesztője Orbán helyettese, Semjén Zsolt volt: a tisztességes üzleti körök emblematikus figurája.
Szerző
Bonta Miklós
Frissítve: 2019.01.09. 09:27