Összefogni a Jobbikkal?

Nagy ám a hörgés, és nem csak a kormánypárti sajtóban, mert az utóbbi hetek ellenzéki tüntetésein egymás mellett tűntek fel az ellenzéki politikai pártok, a szakszervezetek és a civilek. (Igen, azok is, amelyek eddig nem láttak szívesen pártzászlókat a soraik között.) A múlt szombaton aztán Tóth Bertalan, az MSZP elnöke kimondta, amit eddig senki: egységbe kell tömörülni a májusi európai választásra. Ami józan ésszel annyit tesz: az ellenzék egy Gyurcsány-Jobbik-Momentum-LMP-MSZP-Párbeszéd listával fut neki a pár hónap múlva esedékes megméretésnek.

A lista nagyjából rendben is volna, csak hát rajta lenne a Jobbik is. Még nagyobb lett a riadalom, amikor Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnökhelyettese, frakcióvezetője az Azonnalinak nyilatkozva azt mondta: ha úgy hozza a helyzet, nemcsak Gyurcsány Ferenccel, hanem az ördög öreganyjával is összefognak. Amire válaszul a Jobbikból kiszakadt Mi Hazánk Mozgalom azonnal sajtótájékoztatót fújt: se Gyurcsány, se Orbán!

Ami a Mi Hazánkat illeti, nem csodálkozunk, markáns marcona arcot kell mutatniuk. A baloldalon hörgőkön már fennakad a tekintet: még ha volt is alapjuk a Heller Ágnest kritizálóknak, amikor április előtt az összefogást szorgalmazta a Jobbikkal, ma már más helyzet van. Nem a Jobbik előélete változott, hanem a világ. Ma egyetlen kérdésre kell felelnie minden összefogásra ítéltetett pártnak: elfogadja-e a parlamentarizmus szabályait, a hatalom megosztásának elvét és gyakorlatát, a független bíróságot, ügyészséget, médiát, a tájékozódás szabadságát – vagy sem. Részese akar-e lenni annak az ellenzéki kerekasztalnak, amelynek – a Parlament lépcsőin elhangzott közös „labdaházi eskü” nyomán - törvényszerűen meg kell alakulnia, s amelynek feladata kellene legyen az alkotmányozás, a szabad választások megszervezése, a IV. Köztársaság megalapozása, az autoriter berendezkedés elutasítása. Sajnálatos vagy sem: ezt, azaz az Orbán-kormány, a NER rendszerének megdöntését jelenleg egyetlen politikai párt sem tudja egyedül elérni, mert kritikus méretű társadalmi támogatása csak az egész ellenzéknek van.

Nem ringatjuk magunkat ábrándokba: a küzdelem a pártok, a baloldal és a Jobbik között nem fog eltűnni, de kellő önuralom és annak belátása kell, hogy a Fidesz csak az ellenzék megosztásával, a rájuk jutó szavazatok szétforgácsolásával, a magára írt választási törvényekkel tudja hatalmát fenntartani. A parlamenti demokráciának már a kulisszái is megkoptak. Az ellenzéknek egyetlen útja maradt, hogy ezt a hatalmat megdöntse: olyan egység, amely belátható ideig fenntartható, és fenn is kell tartani. A céldátum a következő szabad választás, amelyen egyenlő esélyekkel indulhat és szerezhet mandátumokat valamennyi párt. A Fidesz és a Jobbik is. A magyar választók dolga, kit juttatnak be a parlamentbe, az pedig a baloldal nem kis feladata, hogy a jobboldalt – és két pártját – politikai harcban, aztán a szabad parlamenti vitákban legyőzze.

Ha az ellenzék ezt a felelősséget nem meri vállalni, egy országot, egy nemzetet veszít el évtizedekre.