Kiszolgáltatva

A nézők számára követhetetlenül és kiszámíthatatlanul vándorolnak a sportközvetítési jogok a televíziós csatornák, és ezzel egy időben a szolgáltatók között. Miközben egy-egy jog megszerzése vagy elvesztése a csatornáknak csupán papírmunka, a néző helyzete ennél sokkal nehezebb. A spanyol futball szerelmeseinek túlnyomó többsége ebben a szezonban nem láthatta az első öt bajnoki forduló mérkőzéseit, mert a jogokat megszerző Spíler 2 ekkor csak Dombóváron és környékén volt elérhető. 
A TV2 Csoport tulajdonában lévő Spílerek napokon belül elérhetők lesznek a Digi hálózatában is. A megállapodás része, hogy a Spíler 1-en látható angol bajnoki meccsek harmada-fele átkerül a DigiSportra. Attól kezdve, hogy a Spíler megjelenik a Digi csatornakínálatában. A brit foci szerelmesei pedig imádkozhatnak, hogy ne az ő kedvenceik mérkőzése szerepeljen a DigiSporton, mert ha más szolgáltatónál van előfizetésük, akkor nem fogják látni a találkozókat.
Aki 2016 nyarán lemondta a Digit - ekkor kerültek át onnan a Premier League mérkőzései a Spíler TV-re –, és átszerződött másik szolgáltatóhoz, amelynél tovább nézhette kedvenceit, mostantól két szolgáltatói szerződést kénytelen kötni, ha biztosra akar menni az angol mérkőzésekkel. Vagy kiszáll a jelenlegi megállapodásából - a hűségidő miatt több tízezres kötbért fizetve -, és átmegy a Digihez. Bízva abban, hogy a szolgáltatói üzleti érdekek nem változnak, és legalább a szezon végéig itt maradnak a mérkőzések. Vagy keres egy internetes oldalt, ahol talán nem fagy le az élő közvetítés.
Az igazán értékes közvetítési jogok megszerzése létfontosságú egy-egy sportcsatorna számára: ez a túlélés záloga. Milliárdos üzlet, amiben mindenki jól akar járni. Akivel senki sem törődik, sem szolgáltató, sem televíziós csatorna, az a tévénéző. Akinek a havi befizetéseiből ez az egész rendszer működik.
2019.01.11 08:56
Frissítve: 2019.01.11 09:02

Felhőben

Közeledik az önkormányzati választás, az állam is szelídebb arcát próbálja mutatni a települési hivatalokkal szemben. Már azt üzente lapunkon keresztül a Kincstár, hogy nem is kap büntetést minden önkormányzat, amelyik nem tudta feltölteni határidőre a zárszámadását a híres-hírhedt ASP rendszerbe, pedig eddig nem volt kegyelem a mulasztóknak. 
Csendben lapozhatnánk is, ha az engedmény nem a folyamatos hibákat akarná elfedni, és a hangos tiltakozásoknak elejét venni. Mert ez a felhő alapú központi adatbázis, amihez idén januártól minden magyar településnek csatlakozni kellett, talán még soha, egyetlen napig sem működött zökkenőmentesen az egész országban: azok a közszolgák, akiknek 2008 óta egy fillér béremelést nem adott a mi adóforintjainkból a kormány, csakis éjszaka és hétvégén tudják normális sebességgel feltölteni az elvárt anyagokat.
Szakszervezeti nyomásra szerencsére azt megengedi az állam, hogy saját iparűzési adóbevételeikből a helyhatóságok valamennyit emeljenek a hivatali dolgozók fizetésén, de ki tudja meddig. Az ASP rálát minden fillér befizetésre és kiadásra, már nincs a települések életének olyan szelete, ahol nem azt mondja a kormány: fizesd saját zsebből, ha tudod. Megnézem a könyvelésed, és azt látom, a költségvetésed 13. során még lehetne kicsit faragni. Oldd meg valahogy, és mindjárt kisebb kiegészítést kell adnom a központi keretből. Senki nem tudja, mikor jön el a pillanat, amikor egy tollvonással harmadolja, megfelezi az állami pénzből fizetett hivatalnoki létszámot a belügyi tárca, s ha nem tetszik, le lehet húzni a rolót. 
Minden polgármester agyában kitörölhetetlen nyomot hagyott a 2016 februári, „Hatékony helyi közigazgatás” címet viselő, szerző nélküli háttértanulmány, amely a kétezer fő alatti kistelepülések hivatalait egyszerűen meg akarta szüntetni. Az ASP rendszer körüli mostani botrány és minden késlekedés alapot is szolgáltathat a döntéshozóknak a lépéshez. S akkor megnyugodva hátradőlhet a Főfőfő Hivatalnok: a csórók nem mehetnek majd panaszra sehová.
2019.03.22 09:00
Frissítve: 2019.03.22 09:23

Hűlt testvériség

Nincs kényelmesebb megoldás, mint közhellyel kezdeni egy írást – a start ugyan lapos, cserébe viszont nem terheli sem az olvasó asszociációs képességeit, sem a szerző szürkeállományát. Csábító lenne azzal nyitni – lengyel témáról lévén szó – miszerint: „Lengyel, magyar, két testvér, együtt iszik, együtt harcol”. (Eredetiben: Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.) Mondom, csábító lenne, de nem lehet. A közhely kimúlt. Legfeljebb protokoll-eseményeken recitálják, vagy vodka-túlnyomás esetén – elismerésképp, ha egy magyar lengyelül szólal meg, a nyelven, amelyben több mint 60 százalék a rendhagyó formulák aránya.
A korábban rongyosra citált mondás sírját Putyin (orosz elnök) ásta meg, és Orbán (magyar miniszterelnök) temette el. A pacalleveses ember a Novy Sviaton, a tar taxis úton a reptér felé, és a galambősz teremőr-néni a zsidó múzeumban elszánt arccal magyarázza, hogy az oroszokkal nem, nem, soha. Mert azok még a második világháború poklában is a legrosszabbak voltak. A felhúzott szemöldökre, illetve az „És a németek?” közbevetésre csak legyintés a válasz, meg a megfoghatatlan mondás, hogy „azok legalább úriemberek voltak”.
A megjegyzésre, hogy azért az orosz-ellenességet felülírja a két jobboldali rezsim közös érdeke, egyaránt kerekedik a pacalos és a taxis szeme (előbbi a lengyel kormánypárt, a PIS szavazója, az utóbbi a „polák Jobbik”, a KORWIN szimpatiánsa). „Jobb-ol-da-li?” – tagolja a személyfuvarozó kisiparos. „Posztkommunista! Állampárti!” – vágja oda dühösen.
„Akkor miért szekundált Orbán Viktornak március 15-én Budapesten a lengyel kormányfő?”. „Az politika, nem barátság” – mosolyognak. És kétségtelen: esti hírműsoraikban a lengyel tévék szót sem vesztegettek arra, hogy Mateusz Morawiecki Orbánnal parolázott a magyarok nemzeti ünnepén.
2019.03.22 09:00
Frissítve: 2019.03.22 09:24