Trükköznek a cégek: több fizetésért több munka

Ha a hazai reálbérek szárnyalásáról szóló hírek mögé nézünk, valójában legfeljebb visszafogott emelkedést látunk, azt is jelentős földrajzi és ágazati különbségekkel. Sokan az átlagbért sem közelítik meg, a kiskeresetűeket pedig az infláció is fokozottabban sújtja.

Bár a munkavállalók nagy részének emelkedett a fizetése az utóbbi időszakban, a tényleges jövedelmük nem lett több, mivel a munkáltatók a kötelező béremelések miatt sok helyen elvették a cafetériajuttatásokat. Mindennek az állam lett a nyertese, mivel az eddigi adómentes juttatásokból adóköteles bér, tehát állami adóbevétel keletkezett. Ezt mondta a bértárgyalásokkal elégedetlen Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke, Kordás László is, aki szerint ahhoz, hogy a visegrádi országokat utolérjük, tartósan legalább évi 11-12 százalékos jövedelemnövekedésre volna szükség, az átlagbérek tekintetében ugyanis hozzájuk képest még mindig 25-30 százalékos lemaradásban vagyunk.

Árnyaltabban látja a képet Vértes András, a Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója. Szerinte a 8-8 százalékos minimálbér- és garantált bérminimum-emelés vállalható kompromisszum, és a gazdaság sem bír el többet. „Az elmúlt évek 8-10 százalékos reálbér-emelkedése mellett a GDP átlagosan 4 százalék körül növekedett, amit nem lehet hosszú távon csinálni. Muszáj volt, hogy ez a folyamat lelassuljon” – mondja a közgazdász. Szerinte a 8 százalék körüli bérnövekedésből a tavalyi 3 százalék körüli és az idén várható 3,5 százalékos infláció mellett legfeljebb 3-4 százalékos éves és országos átlagos reálbér-növekedés maradhat hosszabb távon. Ez nagyjából összhangban lesz a gazdaság teljesítményével is, amely a tavalyi kiugró 4,6 százalék körüli bővülés után a GKI szerint 3,2-3,5 százalékot tud produkálni idén, és hasonló ütemet vár az MNB is, mondja Vértes András. Az elmúlt években sokkal nagyobb mértékben nőtt a magasabb jövedelműek bére, így az olló tovább nyílt. Bár a szegénységi szintek csökkentek, viszont egyre távolodnak tőlük a magasabb jövedelműek.

A minimálbért és szakképzett bérminimumot alkalmazó ágazatok közül kiemelkedik a mezőgazdaság, az építőipar, a vendéglátás és a szociális ellátás, írja a Portfólió. Ezek a szektorok gyakran zsebbe is fizetnek, így mélyen beágyazottak a feketegazdaságba. A területi különbségek is jellemzők: a keleti országrészben sokkal többen dolgoznak minimálbérért, mint a nyugati megyékben vagy Budapesten. Az sem meglepő, hogy a magyar tulajdonú cégeknél a dolgozók közel fele, míg a külföldieknél a munkavállalók negyede dolgozik a legkisebb bérekért.

A minimálbér- és garantált bérminimum-emelés egyébként jellemzően nem a multikat érinti – emeli ki a GKI vezérigazgatója. Ez a kis cégeknek jelent kihívást, és Magyarországon ennek minősül a vállalkozások 90 százaléka. Ők nehezebben vagy egyáltalán nem tudják kigazdálkodni a bérnövekedést. Sokan közülük tönkremennek, ami részben piactisztító folyamat, de ezt nehéz elfogadni azoknak a vállalkozásoknak, amelyekkel megtörténik, mert nem tudnak fejleszteni, minőségi munkaerőt alkalmazni, vagy éppen rossz helyre „születtek”.

Éppen ezért a kisebb cégek különféle praktikákat kénytelenek bevetni: a GKI kutatása szerint tavaly nagyjából minden tizedik cég élt a normák emelésével, vagyis arra törekedett: a munkavállaló dolgozzon is többet a több pénzért. Emellett népszerű volt az időszakos munkavégzésre szerződtetett munkaerő-kölcsönzés (8 százalék) is. A harmadik leggyakoribb „trükközés”, hogy más munkakörbe sorolták a munkavállalóikat (7 százalék), és a vállalatok közel azonos aránya (3-4 százaléka) bocsátott el alkalmazottakat, csökkentett cafetériát vagy munkaidőt. „Természetesen megjelennek a fekete- vagy szürkegazdaság jellegzetességei is: egyes felmérések szerint zsebbe is fizet a cégek 20-30, mások szerint akár 50 százaléka” – mondja a vezérigazgató. Vértes András szerint nagyobb béreket csak hatékonyabb gazdaság tud kitermelni, amihez Magyarországon erősebb teljesítménynövekedésre van szükség. Ehhez gépesíteni kell vagy át kell alakítani a gazdálkodást a versenyképesség érdekében.

„A magyar gazdaságnak égető problémája a még kelet-közép-európai szinten is súlyosan elmaradott oktatás, a leromlott egészségügy, de az állam elmaradt modernizációja, a képzett munkaerő hiánya és a csökkenő külföldi befektetések is. A verseny hiánya is rendkívül hátrányos: az állam mélyen belenyúl a gazdaságba, és a korrupció is nagyon jelentős” – sorolja a jobb bérekhez szükséges teljesítménynövekedés ellen ható tényezőket a közgazdász.

Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet (KFI) igazgatója szerint is aggasztó a nem megfelelő hatékonyság, a hozzáadott érték. A legtöbb iparág méretgazdaságossági problémákkal küzd, vagyis túl sok a kevésbé versenyképes kisvállalat, amely csak trükközéssel tud helytállni egy adott piacon. A közgazdász szerint a béremelés több csapdát is rejthet: a felpörgetett fogyasztás oly mértékben növelheti az importot, ami már rontja a külkereskedelmi mérleget. A növekvő fogyasztás az inflációt is emeli, amihez kamatemelés is társulhat. Romhányi Balázs szerint a világban már elindultak ezek a folyamatok, csoda, hogy a magyar jegybanki alapkamatban ez még nem jelentkezett. A rossz hír az, hogy a növekvő infláció és a várható kamatemelés egyaránt a reálbérnövekmény hatását fogja elemészteni.

Ebben a helyzetben, az évek óta tartó konjunktúra éveiben a magyar költségvetésnek sokkal jobb állapotban kellene lennie, tartalékolnia kellett volna azokra az időkre, amelyek közeledtére egyre több szakértő int: a világgazdaság lassulni fog – figyelmeztet Romhányi Balázs.