Enyhülés Koszovóban: felfüggeszthetik a Szerbiának naponta millió eurós kárt okozó vámot

Publikálás dátuma
2019.01.23. 16:14
Ramush Haradinaj kormányfő
Fotó: AFP
Véglegesen viszont csak akkor vonják vissza 100 százalékos vámot, ha Belgrád elismeri függetlenségüket.
Bizonyos időtartamra visszavonhatja a szerbiai árukra kivetett 100 százalékos vámot Koszovó - közölte szerdán Avni Arifi, a koszovói miniszterelnök kabinetfőnöke. A koszovói KTV-nek nyilatkozva a kabinetfőnök leszögezte, hogy mindenképpen csak ideiglenes intézkedésről lenne szó, a kormány ezzel időt adna Belgrádnak arra, hogy rendezze a kapcsolatát Pristinával. Mint fogalmazott:
"létezik egy korábban már említett mód a megoldásra, vagyis ha felgyorsítjuk a tárgyalásokat, akkor felfüggeszthetjük a vámokat".

Avni Arifi felhívta a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a koszovói kormány továbbra is tartja magát a korábban megfogalmazott feltételekhez, vagyis csak akkor vonják vissza a 100 százalékos vámot, ha Szerbia elismeri Koszovó 2008-ban kikiáltott függetlenségét.
Naponta egymillió eurós kárt szenved a szerb gazdaság az intézkedés miatt, állítja a belgrádi sajtó.

A koszovói kormány november 21-én vetett ki 100 százalékos vámot a Szerbiából és Bosznia-Hercegovinából érkező árura, miután Belgrád sikeres lobbizásának következményeként Koszovót novemberben nem vették fel az Interpol nemzetközi rendőri szervezetbe. Bosznia-Hercegovina Belgrádhoz hasonlóan nem ismeri el Koszovó függetlenségét, így a vámnövekedést rá is kiterjesztette Pristina.
A koszovói kormányfő sem Brüsszel, sem Washington kérésére nem volt eddig hajlandó visszavonni az intézkedést. Ramush Haradinaj kormányfő egyelőre nem erősítette meg kabinetfőnökének kijelentéseit.
Témák
Koszovó Szerbia

„Meg akartam változtatni a világot. Sikerült. Rosszabbá tettem.”

Publikálás dátuma
2019.01.23. 12:35

Fotó: Draskovics Ádám
Arthur J. Finkelstein tanácsadóként már Reagant és Netanjáhut is győzelemre vitte. Élete főművének azonban a Soros György elleni kampány nevezhető. Erről legközelebbi munkatársa, George Birnbaum most először beszélt a nyilvánosságnak.
Erről írt Hannes Grassegger a svájci Das Magazinban, a cikket magyarul az Euronews publikálta. (Az ott megjelent szöveg rövidebb, szerkesztett változatát közöljük.) Minden 23 évvel ezelőtt, a Jichák Rabin izraeli miniszterelnök elleni merénylettel kezdődött. A gyilkosság után gyorsan új választásokat írtak ki. A jelöltek: Simon Peresz, az alapító generációhoz tartozó szociáldemokrata, aki Rabin békefolyamatát kívánta folytatni, és Benjámín Netanjáhu, akkoriban vállalkozási tanácsadó, újonc, jobboldali. Sokan kinevették Netanjáhu ambícióit. A közvélemény-kutatásokban Pereszhez képest húsz százalékos lemaradása volt. Ám Netanjáhu pártja, a Likud hirtelen komor választási hirdetésekkel kezdte bombázni az országot: „Peresz ketté fogja osztani Jeruzsálemet” – állt a plakátokon. Ez nagyon sok választót elbizonytalanított, pedig a kijelentés teljes mértékben légből kapott volt, Simón Peresznek nem voltak ilyen tervei. A választás napján a verseny Peresz és Netanjáhu között rendkívül szorossá vált. Este 10 körül a televízióállomások az első előrejelzések alapján bejelentik Peresz szűk győzelmét. Netanjáhu a telefont kéri, és felhívja „Arthurt” – titkos kampánytanácsadóját. Arthur Finkelstein New Yorkban van, de azonnal elérhető. Megnyugtatja Netanjáhut, hogy ne aggódjon. „A szoros versenyeket mindig én nyerem meg.” Az eredmény: 50,5% és 49,5% Netanjáhu javára.
George Birnbaum
A félelem volt a fegyvere   „Arthur Finkelstein zseni volt”, mondja Birnbaum. Finkelstein a számok embere, közvélemény-kutató volt. Az interneten csak két beszéde található meg. Soha senki számára nem volt elérhető, még az ügyfeleinek sem. A helyszínre repült, tanácsokat adott, majd újból eltűnt. A helyszínen az emberei dolgoztak, akik csak „Arthur-kölyköknek” nevezték magukat. Finkelstein az összekötő szál a republikánusok újabb történetében Ayn Randtól Richard Nixonon át Donald Trumpig. Túlélte a Watergate-botrányt, része volt Ronald Reagan 1980-as választási sikerében, dolgozott az idősebb George Bushnak és egy Donald Trump nevű vállalkozónak is. Trump kampánycsapata is „Arthur-kölykökből” állt. Amikor Ronald Reagan kampánycsapatát vezette, az alábbi szlogent használta: Let’s make America great again (magyarul: Tegyük újra naggyá Amerikát). Finkelstein egy általa folyamatosan finomított képletet alkalmazott: a negatív kampányolást. Ez a módszer az ellenfél kampányát támadja ahelyett, hogy a jelölt saját programját mutatná be. Finkelstein alapvetése szerint a választók közül a legtöbben már kezdettől fogva tudják, hogy kire akarnak szavazni. Rendkívül nehéz őket ennek az ellenkezőjéről meggyőzni - sokkal könnyebb demotiválni az embereket. Így jelentős szavazatveszteséget lehet okozni az ellenfélnek. Brand Parscale, Trump digitális kampányának vezetője ezt a 2016-os választás egyik legfontosabb eszközeként írta le. Finkelstein eredetileg a pénzügyi ágazatban dolgozott, és olyan lakossági adatokhoz fért hozzá, mint az életkor, lakóhely, előnyben részesített jelölt, politikai hovatartozás vagy a templombajárás gyakorisága. Tehetsége abban rejlett, hogy képes volt trendek felismerésére. Például: melyek azok a témák, amelyek a legtöbb embert érdeklik? „Drogok, bűnözés és bőrszín”. Ez mindent meghatároz, írta egy Richard Nixonnak címzett feljegyzésében 1972-ben. Finkelstein célja az volt, hogy a választókat maximálisan polarizálja, egymás ellen fordítsa. És ebben a félelem volt a segítségére. „Úgy kell tenni, mintha a veszély a baloldalról érkezne”, tanácsolta Nixonnak.
Része volt Ronald Reagan 1980-as választási sikerében, dolgozott az idősebb George Bushnak
Fotó: ARNOLD SACHS / AFP
Ő tette a "liberálist" szitokszóvá  Támadni kötelező. Aki nem elsőként üt, azt a másik fogja ütni. Semmiféle érzékeny pontra nem volt tekintettel. Úgy végezte a munkát, mint amikor egy ügyvéd véd egy gyilkost. A módszer utolsó lépésében Finkelstein csapdát állított az ellenfélnek: elterjesztett egy állítást, és számított arra, hogy az ellenfél cáfolni próbálja azt. Amint az ellenfél reagál a vádakra, a személye összekapcsolódik velük. Ha viszont figyelmen kívül hagyja őket, megválaszolatlanok maradnak. Ideális esetben már a feltételezés olyan furcsa vagy sokkoló, hogy a média felkapja és világgá kürtöli. Finkelstein azzal vált híressé, hogy a „liberális” szót szitokszóvá változtatta. Az ellenfeleket „ultraliberálisnak”, „őrülten liberálisnak” vagy „szégyenletesen liberálisnak” nevezte. Mark Mellman, a demokraták kampányguruja „Finkel-thinknek” nevezi ezt: „valakit liberálisként megbélyegezni, rágalmazni, majd ezt a végtelenségig ismételgetni.” Finkelstein Izraelben jött rá, hogy módszere máshol is működik. Ekkor kezdett együttműködni George Eli Birnbaummal, a maratonfutó alkatú férfival. Ez a két ember hozta létre később Finkelstein maradandó hagyatékát – a szörnyet. Birnbaum is „Arthur-kölyök”. Birnbaum elmeséli, hogy a republikánusok titkos sztárját Washingtonban ismerte meg a kilencvenes évek közepén. „Arthur minden tette a számokon alapult” – emlékszik vissza Birnbaum – „de senki sem volt képes úgy olvasni a számokból, ahogy Arthur”. Barátságos, szellemes, zseniális és mégis szerény férfi, tele a hatalom legbelsőbb köreiből származó anekdotákkal. Mindig laza nyakkendőt hordott, és zokniban járkált az irodában. Bármit megengedhetett magának, mert ő volt a jobboldal jobb oldali agyféltekéje. A választási kampány volt a szenvedélye. Szeretetét és szerelmét azonban két lányának – és férjének tartotta fenn. Arthur Finkelstein, aki radikális republikánus homofóboknak segített hivatalba jutni, homoszexuális volt. Donald volt élete szerelme.
Arthur J. Finkelstein
Orbán Viktor választást akar nyerni 2006-ban Birnbaum megalapítja a GEB International céget, amelyben Finkelstein a partnere. A terv Kelet-Európa meghódítása. Birnbaum ügyfeleket keres, és Finkelstein módszerét használja. Romániában Călin Popescu-Tăriceanut segítik hatalomra, Bulgáriában Szergej Sztaniscsevet. 2008-ban Magyarországon Orbán Viktor volt miniszterelnök újból hatalomra akar kerülni. Ebben régi barátja, „Bibi” (Benjámín Netanjáhu) segít neki. A két férfit évek óta tartó barátság köti össze. A Hárec napilap szerint Netanjáhu mindkét kampányvezetőjét „kiközvetítette” Orbán Viktornak. Birnbaum úgy emlékszik vissza, hogy 2008-ban kezdték el a munkát, és meg is nyertek egy népszavazást, amellyel Orbán és a konzervatív Fidesz sikeresen pozicionálta magát a 2010-es választásokra. Kezdetben egy évre szerződtették őket Magyarországra, meséli Birnbaum. Hivatalosan a Fidesz-közeli Századvég Alapítvány kötött velük szerződést. A 2010-es választások során Finkelstein receptjét vetették be. Birnbaum a mai napig hitetlenkedve meséli, milyen egyszerűen ment minden: „2010-ben a szocialistákat a választás előtt lesöpörtük az asztalról.” Magyarország akkoriban a pénzügyi válság következményeitől szenvedett, és hitelre volt szüksége. A hitelezők – a Világbank, az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – megszorító intézkedéseket írtak elő. A tanácsadók azt javasolták Orbánnak, hogy „a bürokratákat” és a külföldi „nagytőkét” nevezze meg ellenségekként. Birnbaum és Finkelstein azonban a kétharmados győzelem után új problémával szembesült: eltűnt az ellenség. „Megszűnt az ellenzék”, mondja Birnbaum. „De a választói bázist nyomás alatt kell tartani. Motiválni kell arra, hogy a következő választáskor megint elmenjen szavazni.” Ehhez erőteljes szlogenre volt szükség, mint például manapság Trump esetében a „Build the Wall!” (Építsük meg a falat!).
2008-ban Orbán Viktor újból hatalomra akar kerülni
Fotó: Kállai Márton
Ki legyen a mumus? Soros György! Finkelstein módszeréhez szükséges, hogy minden sikeres kampányhoz legyen egy ellenfél. „Arthur mindig azt, mondta, hogy nem a nácik ellen harcoltunk, hanem Hitler ellen. Nem az al-Kaida, hanem Oszama bin Láden ellen.” De kiből lehetne Magyarországon ilyen ellenfelet faragni? Ki lehetne az a tűzokádó sárkány, akit Orbánnak a nép segítségével kell legyőznie? A narratívát Orbán barátja, a történész Schmidt Mária szállította, akit az első Orbán-kormány idején, 2002-ben a Terror Háza Múzeum igazgatójává neveztek ki. A Hitlerrel lepaktáló Magyarországot ártatlan áldozatként mutatja be, akit ellenségek vesznek körül, és aki állhatatosan és bátran ragaszkodott ősi identitásához. Az ő szemszögéből nézve Magyarországot folyamatos ostromolják. Először a törökök, aztán a nácik, majd a kommunisták. Magyarország küldetése, hogy elhárítsa a külső befolyást és védelmezze a kereszténységet. Ehhez a háttérhez kapcsolódik Finkelstein ötlete. Tulajdonképpen a külföldi „nagytőkéről” szóló történet folytatásáról van szó, de van benne egy drámai csavar: mi történne, ha a nagytőkések összeesküvéséről hirtelen lehullna a lepel, és megjelenne egy figura, aki mindent kézben tart? Egy valódi személy; olyan, aki Magyarországon született. Idegen, mégis ismerős. Birnbaum azonnal felismerte az ötlet zsenialitását: „Soros tökéletes ellenfél volt.” Ebben a pillanatban született meg Soros György, a szörny. Ő az a hatalmas és világszerte kapcsolatokkal rendelkező multimilliárdos, akit Orbán csak úgy tud legyőzni, ha az egész nemzet mögé áll. Magyarországon hozták létre azt a gyűlölt alakot, akit hamarosan a világ számos politikusa tekint majd ellenségének. Eleinte Finkelstein javaslata homályosnak tűnt: választási kampány egy politikával nem foglalkozó ember ellen. Egy olyan ember ellen, aki még csak nem is él Magyarországon. Egy idős férfi ellen, akire az egész ország mecénásként és segítőként tekintett. Aki a fordulat előtt az ellenzéket támogatta a kommunistákkal szemben. Még Orbán is kapott pénzt Sorostól: amikor ellenzékben volt, a Századvég Alapítvány kritikus lapjait a Soros pénzéből vásárolt fénymásolón sokszorosították. Orbán Viktor a Nyílt Társadalom Alapítványok 15 ezer ösztöndíjasának egyike volt. Kizárólag Sorosnak köszönheti, hogy Oxfordban filozófiát hallgathatott. A két férfi személyesen csak egyszer találkozott: amikor 2010-ben Soros György a vörösiszap-katasztrófa után Magyarországra jött, hogy egymillió dollár sürgősségi segéllyel támogassa a károsultakat. Finkelstein és Birnbaum azonban teljesen mást látott Soros Györgyben. Soros mindent támogatott, amit a jobboldal ellenzett: az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, az újraelosztást, Clintonékat. 2003-ban felszólalt a második iraki háború ellen, George W. Bush elnököt a nácikhoz hasonlította, és általában a demokraták jelentős anyagi támogatójává vált. Így vált a republikánusok ellenségévé. Finkelstein és Birnbaum pontosan azokban az országokban terjeszkedett, amelyekben a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok különösen intenzíven próbálták kialakítani a helyi liberális elitet és a polgárjogi mozgalmakat: Magyarországon, Romániában, Csehországban, Macedóniában és Albániában.  
Soros legyen a mumus!
Fotó: FABRICE COFFRINI / AFP
Célkeresztben a civilek és a menekültek Birnbaumék egy sor telefonos felmérést végeztek annak megállapítása érdekében, hogy Soros György Magyarországon valóban eléggé ismert-e - meséli egy ebben részt vevő forrás, és egyúttal egyéb lehetséges ellenfelek neveit is tesztelték. (Birnbaum nem erősíti meg a telefonos felmérés tényét Soros esetében.) Már csak Orbánt kellett meggyőzni. Birnbaum szerint Orbán „rendkívüli módon megbízott” Finkelsteinben. Orbán szóvivői nem kívánták kommentálni ezt az értesülést. „Orbán politikája számára senki sem volt fontosabb, mint Finkelstein”, mondja egy volt magyar fideszes közvélemény-kutató. „És Finkelsteinnek még sosem volt nála jobb tanítványa.” Orbán számára a Soros elleni kampány kül- és belpolitikai szempontból is okos húzás volt: Putyinnak tetszett, és jól illeszkedett Schmidt Mária narratívájához, aki meg volt győződve arról, hogy a revizionista meséjét bíráló amerikai demokraták mögött Soros áll.  Magyarországon Finkelstein már-már mitikus alak. Birnbaum az első, aki erről a Das Magazin hasábjain beszélt. Azt viszont mindenki láthatta, hogy mi történt az következő években. Az első lövés 2013. augusztus 14-én „dördült el”, pont a következő választás előtt kilenc hónappal. A kormányközeli Heti Válaszban megjelenik egy cikk, amely az állítólag Soros által irányított civil szervezeteket támadja. Ekkor született meg a nyilvánosságnak bemutatott kép, amely szerint Soros egy Magyarország elleni összeesküvés szervezője. A következő lépés a magyar államapparátus fellépése az állítólag Soros által irányított Ökotárs Alapítvánnyal szemben. Hónapokon keresztül folytak a perek és a vizsgálatok. És annak ellenére, hogy a nyomozók végül semmit sem találtak, megszületett a veszélyesen összefonódó civil szervezetek rémképe. Erre az időszakra esik a szíriai polgárháború, és jelentősen megnő az EU-ban menedéket keresők száma – tetőzik a menekültügyi válság. 2015 őszén Soros megjelentet egy esszét, amelyben azt javasolja, hogy az EU-ban „közös tervet” kell kidolgozni a menekültekkel való bánásmód tekintetében. Azt írja, hogy az EU-nak „fel kell készülnie arra, hogy belátható időn belül évente egymillió menekültet fogadjon”. Alig néhány nappal azután, hogy a magyar kormánynak fel kell adnia a harcot az Ökotárs Alapítvány ellen, Orbán Viktor beszédet tart. Ebben elmondja, hogy Soros György személyesíti meg a nyugati gondolkodásmódot, amely „gyengíti a nemzetállamot”, és menekültekkel árasztja el Európát. Itt jelenik meg először Soros menekülteknek nyújtott támogatása egy nagyobb összeesküvés részeként. Minden olyan szervezetről, amely valaha támogatást kapott a Nyílt Társadalom Alapítványoktól, „Soros által ellenőrzött” szervezetként kezdenek beszélni. A civil szervezetek munkatársait végül külföldről finanszírozott „zsoldosoknak” nevezik. Mindez a felkavaró „leleplező” cikkek és hivatalos kormányzati reakciók rendkívül rafinált váltogatásával történik. A rágalomkampány egyre gátlástalanabb: Magyarország Putyin nyomdokaiba lép, aki visszavonta egy Soros által társfinanszírozott szentpétervári egyetem működési engedélyét. 2017 februárjában megkezdődtek a CEU elleni támadások.
Megszületett a veszélyesen összefonódó civil szervezetek rémképe
Fotó: Németh András Péter
Világhírűvé vált plakátkampány  2017 júliusában az ország megtelik Soros György arcképét viselő plakátokkal: „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!” A „Stop Soros” szlogent folyamatosan ismételgetik, és képmontázsokon mutatják be Sorost kéz a kézben az állítólagos szövetségeseivel, akikkel egy szétvágott drótkerítésen halad át. Orbán azt állítja, hogy Soros György maffiahálózatot tart fenn. 2017 őszén a kormányzat „nemzeti konzultációt” tart. A kérdőíveket több millió polgárnak kiküldik. A kérdőíveken bejelölhetik, hogy támogatják-e a „Soros-tervet”, amelynek célja, hogy évente egymillió embert telepítsen Európába. A Nyílt Társadalom Alapítványok 2016-ban összesen 3,6 millió dollárt osztottak szét. A Soros elleni 2017-es kampány ennek több mint tízszeresébe, 40 millió euróba került. A kampány hatékony volt: Soros vált a gonosz megtestesítőjévé, miközben ő maga is csapdába esett. „Minél jobban visszaütött volna, annál inkább alátámasztotta volna azt az állításunkat, hogy beavatkozik a politikába”, mondja Birnbaum. „A tökéletes ellenfél az, akit újra és újra meg lehet ütni, és aki soha nem üt vissza”, mondja Birnbaum. A mai napig lelkesen beszél róla. „.Annyira kézenfekvő volt. A lehető legegyszerűbb termék. Csak be kellett csomagolni, és el kellett adni.” A „termék” olyan jó volt, hogy gyakorlatilag saját magát adta el, és körbevándorolta a világot. 2017-ben Olaszországban Soros által finanszírozott menekültcsónakokról szőttek meséket. 2018-ban az Egyesült Államokban felröppent az a feltételezés, hogy a mexikói „migránskaraván” mögött is Soros áll. Olaszországban Matteo Salvini azzal sértegette az ellenfeleit, hogy Soros fizeti őket, az Európai Parlamentben Nigel Farage, Németországban pedig az AfD két képviselője, Stephan Brandner és Jörg Meuthen állították ugyanezt. Kolumbiától Izraelen át Kenyáig és Ausztráliáig mindenhol felbukkantak a Soros elleni érvek. Egy lengyel parlamenti képviselő Sorost„ a világ legveszélyesebb emberének” nevezte. Putyin a Trumppal tartott közös helsinki sajtótájékoztatóján megvetően nyilatkozott róla. Trump 2016 végén ugyancsak bevette Sorost a kampányvideójába.
Ki sem mondták, hogy zsidó Birnbaum elutasítja azt a feltételezést, hogy Magyarországon kívül is folytatott volna Soros elleni kampányokat. Lehet azonban, hogy erre nem is volt szükség. Finkelsteinnel Magyarországon a jelenkori jobboldali mozgalom legerőteljesebb ellenségképét hozták létre – amely tökéletes alapanyag az internet számára. A Breitbart és a Russia Today felkarolta a magyar kampányt, lefordították különböző nyelvekre, és különböző érveket adtak hozzá. A közösségi hálózatokon a gonosz Soros mémként függetlenítette magát. Ezen a ponton beszélnünk kell róla: két zsidó származású politikai tanácsadó egy antiszemita felhangokkal rendelkező kampány célpontjává tett egy zsidót. Finkelstein és Birnbaum terméke tökéletesen illeszkedik a nyugati történelem egyik legrégebbi antiszemita toposzához: a gonosz, pénzéhes zsidó képe ez, aki világuralomra tör. A kampányban soha nem használták a „zsidó” szót, ám Orbán Viktor arról beszélt, hogy egy „ellenség” ellen kell küzdeni, aki „más”, aki „hazátlan” – és a világot akarja magának. Logikus tehát, hogy a Soros-plakátokra zsidó csillagokat firkáltak – a választók csak kiegészítették a kampányt.  Birnbaum visszaemlékszik, hogy egyszer az Egyesült Államokban a Rágalmazásellenes Liga egyik tagja félrevonta, és beszélt neki erről. A szervezet évek óta azt tapasztalja, hogy az interneten nő a zsidógyűlölet, és egy tanulmányában a Soros elleni kampánynak saját fejezetet szentelt. Birnbaum szerint, aki tartja a Sabbatot, és számos izraeli szervezet tagja, a kampány „pusztán ideológiai” projekt volt. „Egy pillanatra sem gondoltunk arra, hogy Soros zsidó.” Azt állítja, hogy ezt akkoriban nem is tudta. Soha nem dolgozott együtt antiszemitákkal. És különben is: „Ha zsidó, akkor már nem is támadhatom?” Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy mindketten évtizedek óta ismerték Soros nevét, és Finkelsteinnek már az 1980-as években volt egy botránya, amelyben megvizsgálta és hasznosította egy jelölt választóinak antiszemita beállítódását. Ezúttal a következmények súlyosabbak voltak. Október végén az Egyesült Államokban Soros egy Trump-támogatótól levélbombát kap. Öt nappal később egy fegyveres férfi megrohamoz egy pittsburgh-i zsinagógát, és tizenegy embert gyilkol meg. A zsidó összeesküvés ellen akart harcolni. Amikor ezekkel a tényekkel szembesítem, Birnbaum rezignáltnak tűnik: „Visszanézve talán őrültségnek tűnik, amit csináltunk, de az akkori nézőpontból ez volt a helyes (…) Az antiszemitizmus örök és kitörölhetetlen. A kampányunk senkit sem tett antiszemitává, aki már előtte nem volt az. Lehet, hogy felmutatott egy új áldozatot. Más nem történt.” 2018 decemberében a CEU rektorának be kellett jelentenie az egyetem elköltözését Budapestről Bécsbe. A Nyílt Társadalom Alapítványok Berlinbe helyezték át a nemzetközi irodájukat. Orbán Viktor közben tovább bővíti a médiabirodalmát otthon, de más országokban is. Hatalmas tervei vannak. Májusban lesznek az európai parlamenti választások. Magyarország a jobboldaliak példaképévé vált világszerte. És Orbán új kormányzati formát alakított ki, mondja egy belső fideszes forrásunk. Minden lépést közvélemény-kutatásokkal tesztelnek. A politikusoknak nem kell már elképzeléseket megfogalmazniuk, hanem csak azt kell leképezniük, ami a lakosságot a jelenben foglalkoztatja. Orbán ezt „illiberális államnak” nevezi. Arthur Finkelstein 2017 augusztusában meghalt. Magyarország volt az utolsó projektje. 2011-ben, az utolsó nyilvános beszédében a következőket mondta: „Meg akartam változtatni a világot. Sikerült. Rosszabbá tettem.”
Frissítve: 2019.01.23. 12:59

Kovács László: Magyarország helye Európában, az aacheni találkozó után

Publikálás dátuma
2019.01.23. 11:53
Illusztráció: Shutterstock
Az európai egység gondolata először több mint ezer éve, 768-ban, Nagy Károly Karoling birodalmában öltött testet. Akkor lett Aachen az egykori Római Birodalom nyugati részének központja, a későbbi európai civilizáció bölcsője. Nagy Károlyt 800-ban Rómában koronázták Európa császárává, ezzel történt meg a szakítás Bizánccal. István király a kereszténység felvételével, a Rómától kért és kapott koronával tette Magyarországot, alig több mint száz évvel a honfoglalás után, ennek az Európának a részévé. Szent István, Szent Imre és Szent László szobra az aacheni dóm magyar kápolnájában erre emlékeztet. Magyarországnak alapvető érdeke, hogy Európa erős, és hazánk az erős Európa része legyen. Kövesse az elmúlt ezer év alatt kialakult európai civilizációs hagyományokat, az Európai Unió alapszerződésekben rögzített értékrendjét, normáit és szabályait, amelyek tiszteletben tartását a többi tagállamhoz hasonlóan a csatlakozáskor vállaltuk. Ennek a közös értékrendnek alapjai a Demokrácia, a Jogállamiság, a Szabadság és a Szolidaritás. Orbán Viktor ezzel szemben az erős nemzetállamok Európáját tekinti célnak. A történelmi tapasztalatok azonban nem ennek az útnak a helyességét bizonyítják. Mind a két világháború Európában, erős nemzetállamok között robbant ki és korábban elképzelhetetlen mértékű pusztítást, szenvedést okozott. Egy valószínűleg még pusztítóbb világháború megakadályozása érdekében hozták létre és írták alá 1957. március 25-én Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, valamint Belgium, Hollandia és Luxemburg között a Római Szerződést, ami 1958. január 1-jén lépett életbe. Ebből jött létre az Európai Közös Piac, majd az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Közösségek, majd az Egyesült Királyságot még beszámítva 28 tagállamot magába foglaló Európai Unió, amihez hazánk népszavazással is megerősítve 2004. május 1-én csatlakozott. Az integráció nem csak az újabb világháború elkerülését tette lehetővé, de azt is, hogy az Európai Unió a világgazdaság és a világpolitika egyik meghatározó, a konfliktusok megoldását segítő, a stabilitást erősítő tényezőjévé váljon.  A 2008-09-es pénzügyi és gazdasági világválság súlyos nehézségeket okozott szinte minden tagállamban és feszültségeket keltett a tagállamok között, illetve a tagállamok és az uniós intézmények viszonyában is. A tagállamok többségében a kormányok igyekeztek magát az integrációt, illetve az uniós intézményeket felelőssé tenni a nehézségekért, bár az igazság az, hogy az Európai Unió tompítani tudta a válság hatásait és segítette az egyes tagállamokban a problémák megoldását. A válság okozta nehézségeket egyes tagállamokban a populista, szélsőjobboldali pártok igyekeztek a saját javukra kihasználni, áttörést jósoltak a soron következő választásokon. Bár pozícióik szinte minden uniós tagállamban erősödtek, a remélt áttörésük elmaradt Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Finnországban és Svédországban is. Csak Ausztriában került be a Szabadság Párt kisebbik koalíciós partnerként a néppárti vezetésű kormányba. Ausztriában a 2000-es választásokon ez már megtörtént, de a Haider vezette pártról kiderült, hogy nem képes a hatékony kormányzásra. A 2002-es előrehozott választásokon kiestek a kormányból és 18 évig ismét ellenzékbe kényszerültek. Olaszországban két populista pártnak legutóbb sikerült kormányt alakítaniuk, de egymás közötti viszonyuk eléggé feszült, ami nem ígér stabil, tartós kormányzást. Az Európai Unió számára a legtöbb problémát a magyar és a lengyel kormány integráció ellenes politikája, a közös értékrend, a szabályok és normák nyílt megsértése, valamint az uniós intézmények elleni durva támadások okozzák. Ezek miatt mindkét ország kormánya ellen elindult az eljárás. A lengyel kormány van nehezebb helyzetben, mivel Kaczynski pártja nem tagja a Néppártnak és így nem számíthat a legnagyobb jobboldali pártcsalád, Néppárti Frakció támogatására. A Fidesz a közelmúltig megkapta a néppárti támogatást, de a közös uniós értékrend sorozatos megsértését az utóbbi időben már az eddigi frakcióvezető, a Bajor CSU politikusa, Manfred Weber sem volt hajlandó tolerálni. Annál is inkább, mert az Európai Bizottság elnöke akar lenni és ezért nem kíván a tagállamok többségében egyre népszerűtlenebb Orbán Viktor mellé állni, amivel kockáztatná a megválasztását. Orbán és a Fidesz pozícióit az is gyengíti, hogy a CSU új elnöke, akit nemrég választottak meg Bajorország miniszterelnökének, elődjével ellentétben saját legfontosabb feladataként a szélsőséges populisták visszaszorítását határozta meg. Orbán Viktor és a kormánypárti magyar sajtó egy ideje azt jósolják, hogy az Európai Parlamenti választásokon a szélsőjobboldali populisták jelentik majd a meghatározó erőt. Az olasz belügyminiszter, a korábban szélsőbaloldali, most pedig szélsőjobboldali populista Matteo Salvini már többször kijelentette, hogy az Európai Parlamenti választások után ő és Orbán lesznek Európa vezetői. Ennek és közös fellépésüknek a valószínűségét azonban csökkenti, hogy például a menekültek elosztásának, a kötelező kvóták alkalmazásának ügyében teljesen ellentétes álláspontot képviselnek. Magyarország számára jelentős előnyökkel járt a 15 évvel ezelőtti csatlakozásunk az Európai Unióhoz. Az uniós támogatások nélkül például a mostaninak csak kevesebb mint a fele lenne a magyar gazdaság növekedése. Uniós tagságunk előnyei viszont még nagyobbak lennének, ha a magyar gazdaság felzárkózását szolgáló támogatás jelentős része nem az oligarchák zsebébe kerülne. Ezt kizárná, ha Magyarország csatlakozna az uniós ügyészség intézményéhez. Nem véletlen, hogy ezt az Orbán kormány kategorikusan elutasítja. Ezért azt népszavazással kellene kikényszeríteni. Az aacheni találkozó és a két kormányfő, Merkel és Macron között létrejött megállapodás jelentősége elsősorban abban van, hogy teljes az egyetértés közöttük a szélsőjobboldali populisták visszaszorításának fontosságában. Ez meg fogja akadályozni azt, hogy a szélsőséges pártok saját hatalmi törekvéseik akadálytalan érvényesítéséhez, ahogy azt már többször beígérték, szétverjék az Európai Uniót. Jó érzés tudni, hogy ezt az Európai Unió két legerősebb tagállama meg fogja, mert meg akarja és meg is tudja akadályozni. Ami viszont a mi feladatunk, minél előbb le kell rombolnunk a NER-t, a Nemzeti Együttműködés hazug, a demokráciának csupán a látszatát keltő Rendszerét! Magyarország alapvető érdekeivel ellentétes mindaz amit az Orbán kormány 2010 óta tesz, ez az út a teljes elszigetelődéshez vezet. Ezt kell mérlegelniük a választóknak tavasszal az Európai Parlamenti, majd ősszel az önkormányzati választásokon. A szerző az MSZP korábbi elnöke, volt külügyminiszter és európai biztos