Kristályok vizsgálata segíti a vulkánkitörések előrejelzését

Publikálás dátuma
2019.01.25. 09:09
Illusztráció
Fotó: ELIANO IMPERATO / Controluce / AFP
A tűzhányók egy speciális típusának, a kiterjedt vulkáni mezők működésének jobb megismerését szolgálja a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Vulkanológiai Kutatócsoportjának legújabb vizsgálata, amelyben a Balaton-felvidéki Fekete-hegy történetét rekonstruálták a kristályokból kinyert információk alapján. A kutatók szerint eredményeik felhasználhatóak a vulkánkitörések előrejelzésére is.
A Földön több mint 700 millió ember él potenciális vulkáni veszélyben. Ezért is fontos a vulkáni működés okainak megértése - írta az MTI az MTA honlapja alapján. A vulkáni mezők a tűzhányók egy speciális típusát képviselik. A vulkánok itt mindig máshol lépnek működésbe, nem lehet megmondani, hogy mikor, de azt sem, hogy hol tör fel majd a magma. Ráadásul a kitörések jóval ritkábbak, mint a nagy, központi kürtőjű vulkánok esetében. A kitörések között évszázadok, sőt akár több tíz- vagy több százezer év is eltelhet. Mexikóban 1943-ban lakott település közelében, egy kukoricaföldön nőtt ki egy tűzhányó, Új-Zéland legnagyobb települése, Auckland, pedig egy vulkáni mező kellős közepén található, ahol utoljára mintegy 600 éve volt vulkánkitörés. Ezeken a területeken bármikor bekövetkezhet egy újabb vulkáni esemény, ezért a vulkáni mezők kutatása különösen fontos a vulkanológia területén.     
Mint írják, a Pannon-medence egyfajta természeti laboratórium a vulkáni mezők vizsgálatában, így az ott zajló kutatások fontos hozzájárulást jelentenek a vulkanológiai ismeretekhez. A beszámoló szerint az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport már számos tanulmányt közölt a témában, egy viszonylag újszerű, detektív jellegű kutatás eredményeképpen.
"Ahogy a detektívmunkákban, itt is tanúkat keresünk, akik az események szemtanúi lehettek és ezért fontos információk hordozói"

- idézik Harangi Szabolcsot, a kutatócsoport vezetőjét.

 A kutató magyarázata szerint ebben az esetben a tanúk a vulkáni kőzetekben rejlenek. A kutatók az egyedi kristályokat vallatják, azaz elemzik megjelenésüket, belső felépítésüket, kémiai összetételüket, és ebből következtetnek arra, milyen körülmények között jöttek létre. A mozaikokból pedig összeállítható a teljes történet. A kristályokból kinyert információ alapján rekonstruálható, mi történt a vulkánkitörések előtt a magmatározóban, milyen folyamatok zajlanak a mélyben és esetenként az is, mi vezetett végül a vulkánkitöréshez, és milyen gyorsan tört fel a magma.
A vulkáni mezők tűzhányóinak kialakulását sokan egyszerűnek tartják, mondván mindegyiket egy földköpenyben keletkezett, felszínre tört bazaltos magmatömeg építi fel. A vulkáni működés nem több, mint néhány év, aztán jön valamikor egy másik magmatömeg, amely máshol alakít ki egy új tűzhányót. A kutatócsoport tudományos eredményei azonban arra utalnak, hogy ezek a folyamatok jóval bonyolultabbak.
A Jankovics Mária Éva által vezetett, a nemzetközi élvonalba tartozó kutatótársakkal készített frissen megjelent tanulmányban a kutatócsoport a Balaton-felvidéki Fekete-hegy történetét rekonstruálta. A bazaltokban olivin- és spinellkristályokat vizsgáltak, e kristályok ugyanis a legjobb tanúk a magmafejlődés folyamataira. Jankovics Mária Éva meglepőnek nevezte az eredményeket. Mint fogalmazott: bár a bazaltokat sokan a legegyszerűbb vulkáni kőzeteknek gondolják, az olivin- és spinellkristályok kémiai összetétele rendkívül változatos képet mutatott.
A beszámoló szerint nem volt egyszerű az adatok értelmezése, a mozaikok összeillesztése. A rekonstruált történetben több magma vett részt, amelyek keveredtek egymással a földkéreg alsó részén. Innen indultak el ismétlődően végül azok a bazaltos magmatömegek, amelyek a Fekete-hegy vulkánosságát okozták. A kutatók úgy vélik, a tudományos eredmények felhasználhatóak a vulkánkitörések előrejelzésében is. A rekonstruált magmafejlődési történet arra utal, hogy a földkéreg és földköpeny határán hosszú idő alatt egy kiterjedt magmatározó alakul ki, amibe időszakonként friss magma érkezik. 
Ezeknek az eseményeknek vannak jeleik, földrengések, földrengésrajok pattanhatnak ki, hasonlóak, mint amilyet nemrég a németországi Eifel térségében regisztráltak. Mindez azt jelzi, hogy aktív a mélybeli magmás rendszer, és fontos a folyamatos megfigyelés. Új eszközökkel további jeleket kell fogni, hogy időben észlelni lehessen, ha egy magmatömeg végül elindul a felszín felé. Ekkor azonban már csak néhány nap marad az előkészületekre, mert a magma gyorsan a felszínre érhet - áll a kutatás Journal of Volcanology and Geothermal Research című tudományos szakfolyóirat januári számában megjelent összegzésében.
Szerző

Szörnyű titok az ókorból: "halála" után még hat napig élhetett a lebénult Nagy Sándor

Publikálás dátuma
2019.01.24. 15:18

Fotó: Wikimedia Commons
Lehet, hogy a makedón uralkodó esete a valaha feljegyzett leghíresebb téves halálmegállapítás.
Egy új-zélandi tudós úgy véli, megfejtette Nagy Sándor halálának több mint 2300 éves rejtélyét. Katherine Hall, a Dunedini Orvostudományi egyetem oktatója, gyakorló orvos szerint az ókori uralkodó nem malária, alkoholizmus vagy gyilkosság áldozata lett, ahogy más elméletek állítják. Szerinte Alekszandrosz halálát a Guillain-Barré-szindróma (GBS) nevű ritka, bénulást okozó idegrendszeri betegség okozta - írta a The Ancient History Bulletin című szaklap friss számában. A hadvezér Kr. e. 323-ban bekövetkezett haláláról szóló elméletek nem magyarázták meg kielégítően, minden részletében az eseményt. Mint Hall magyarázta:
"különösen egy olyan tényre nincs kézzel fogható, valószerű magyarázat, amelyet egy forrás említett: Nagy Sándor teste hat nappal a halál után sem mutatta az oszlás jeleit".

A 32 éves uralkodó halála előtt lázas volt, fájt a gyomra, kétoldali, az alsó végtagokban kezdődő, felszálló jellegű, szimmetrikus paralízise volt, amely súlyosbodott, ám elméje a haláláig tiszta maradt. Hall diagnózisa erre a GBS, amelyet a korszakban gyakori Campylobacter pylori baktérium fertőzése okozhatott. A Guillain-Barré-szindróma (GBS) ritka, de súlyos következményekkel járó betegség, amely a mozgató- és érzőidegek védőrétegét támadja meg, ennek következtében a végtagok elgyengülnek, súlyosabb esetben pedig a mozgató- és légzőizmok meg is bénulhatnak, szívritmuszavar, vérnyomás-ingadozás léphet fel. A GBS kialakulásának pontos oka nem ismert, a lehetséges okok között szerepel valamennyi légúti, gyomor- és bélrendszeri fertőzés.
Míg a Nagy Sándor haláláról szóló elméletek legtöbbje a lázra és a hasi fájdalomra összpontosít, Hall a mozgásszervi tüneteket helyezi előtérbe. Az ókorban a halált nem a pulzus, hanem a lélegzet alapján állapították meg, azonban a GBS okozta bénulás és az alacsony oxigénszükséglet csökkenthette a lélegzet láthatóságát. Lehetséges, hogy teste hőszabályozása összeomlott, pupillái kitágultak, pillantása megmerevedett, de még nem halt meg.
Vagyis nem csoda folytán maradt ép a teste sokáig, hanem azért, mert még élt.

"Azt állítom, hogy Nagy Sándor halála az eddig véltnél hat nappal később történt, ezzel új vitát szeretnék indítani. Lehet, hogy a makedón uralkodó esete a valaha feljegyzett leghíresebb téves halálmegállapítás" - mondta Hall.

Meteorit csapódott a fogyatkozó Holdba

Publikálás dátuma
2019.01.24. 13:13
Holdfogyatkozás Prágából nézve
Fotó: MICHAL CIZEK / AFP
Több, egymástól független felvétel is bizonyítja: a hétfő hajnali teljes fogyatkozása idején Holdba csapódott egy meteorit.
Gyakori, hogy a légkör által nem védett égitestek felszínét elérik az óriási sebességgel száguldó kisebb-nagyobb kozmikus törmelékdarabok. A Hold felénk forduló, de a Nap által meg nem világított oldalán feltűnő, ha néha egy kis törmelékdarab becsapódik, és a másodperc töredékéig tartó fényfelvillanást okoz. Ez történt a hétfő hajnali teljes holdfogyatkozáskor is, amikor a már bolygónk teljes árnyékkúpjába merülő és elsötétülő Holdon Petr Horálek cseh fizikus és amatőr csillagász égi kísérőnk elsötétült oldalán egy meteorit váratlan becsapódásának felvillanását rögzítette. Ehhez a Zöldfoki-szigetekhez tartozó Boa Vista szigetére kellett utaznia, ahol a tiszta égbolton figyelhette meg a teljes holdfogyatkozást és a váratlan fényfelvillanást a holdkorongon - írta a Csillagászat.hu.
A becsapódás megfigyeléséhez már egy kis műszer is elegendőnek bizonyult, és persze nagy szerencse is kellett, hogy a másodpercnél rövidebb ideig tartó felvillanást pont akkor “kapja el” a felvétel. Ezen kívül még mintegy tucatnyi fénykép is megerősíti, hogy a holdi becsapódás és a fényfelvillanás megtörtént. A spanyolországi Huelvai Egyetem csillagásza, Jose Maria Madiedo és kollégái, akik évek óta vadásszák a meteoritokat, a szokásos négy helyett nyolc távcsővel figyelték a Hold a különböző tájait. Ezúttal nekik is szerencséjük volt. Bár a New Scientist szerint olyan még nem történt, hogy fogyatkozása közben csapódjon be, a meteoritok által keltett fényfelvillanásokat a NASA észlelőhelyei és néhány, erre a célra szakosodott európai obszervatórium is megfigyeli. Az ilyen felvillanások gyakoriságát mutatja, hogy már 2-3 órás megfigyelés után bekövetkezhet egy becsapódás a Holdon. A becsapódó kis testek mérete a teniszlabdányitól a nagyobb kőtömbök méretéig is terjedhet.
Szerző
Frissítve: 2019.01.24. 13:27