kézilabda;

2019-01-25 09:24:00

Lufi

A tizedik helyen végzett a magyar férfi kézilabda-válogatott a dán-német közös rendezésű világbajnokságon, ezzel minden bizonnyal lemarad az olimpiai selejtezőről és a 2020-as tokiói olimpiáról is. A magyarok előtt végző csapatok közül Franciaország, Dánia, Németország, Norvégia, Svédország, Spanyolország és Horvátország nagyobb játékerőt képvisel, Egyiptommal döntetlenre végzett a nemzeti együttes. Brazíliával is nagyjából azonos erejű lehet a válogatott, de a dél-amerikaiakkal nem találkozott Csoknyai István és Vladan Matic együttese.

Az olimpiai selejtezőhöz el kell érni a hetedik helyet - ez erőn felüli teljesítmény lett volna. A nemzeti együttes 2012 óta nem volt ott a nyári játékokon. Ez azonban nem kizárólag a játékosok vagy az őket felkészítő szakemberek hibája. A kormány kiemelt stratégiai ágazatként tekint ugyan a magyar sportra, de a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ellenőrizetlenül ad milliárdokat a szövetségeknek, melyek élén kevés kivételtől eltekintve nem sportszakemberek, hanem politikusok, a rendszer hű szolgái ülnek. A kiemelt támogatás akkor érne sokat, ha a forrásokat szakszerűen használják fel - ehhez azonban sportszakemberek kellenének.

A pénzzel teletömött magyar sport nem más, mint egy lufi, amelyikből fogy a levegő. Tavaly a vívók a sosem látott anyagi támogatás ellenére a sportág történetének leggyengébb eredményével (egy bronzérem, más elődöntőbe sem jutott) zárták a világbajnokságot. A kézilabdázóknál vannak légiósokkal feltöltött, nemzetközileg sikeres klubok, melyekben a magyar válogatott játékosok csak kiegészítő emberek. A szövetség nem tudja kezelni ezt a problémát, elképzelésük sincs a megoldásra, ami szakemberek hiányában nem is csoda.

Ami közös a vívóknál és kézilabdázóknál: az elnök „ejtőernyővel” érkezett a politikából. A jövőkép több mint aggasztó.