F. Szabó Kata;
elbocsátás;ELTE;
2019-01-26 09:00:00
Összesen 64 dolgozót kénytelen elküldeni az ország legnagyobb egyetemének két kara – az ELTE Bölcsészettudományi Karán 23 nyugdíjas korún kívül 11 aktív oktató és oktatástámogató állása szűnik meg, a Természettudományi Karon 20 főt nyugdíjaznak és 10-et bocsátanak el. Az ok a spórolás, a BTK dékánjának elmondása szerint a szenátus kész tények elé állította őket, „nem volt hova hátrálni”. Összesen 250 millió forintot kell megspórolniuk egy év alatt (ahogy egyébként a TTK-nak is).
A helyzet nem csak azért elkeserítő, mert az egyetemi közegben az idősebb oktatók tekintélyének és tudásának komoly jelentősége van, és nagyon rossz üzenetet hordoz, ha erről egy intézmény kénytelen lemondani. Egészen abszurd, hogy a bölcsészkar kancelláriája 250 millió forintot kapott arra a célra, hogy az elbocsátottak végkielégítését ki tudja fizetni. Igen, éppen annyit, amennyit meg kellene spórolnia a karnak. Így különösen nehéz logikát találni a lépésben, amely előrevetíti: a kormány a jövőben sem szándékozik többet költeni a súlyosan alulfinanszírozott felsőoktatásra.
Lassan érdemes lenne belátni, hogy a kancellári rendszer sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Akárkit ültetnek is a rektorok mellé, a semmiből ők sem tudnak spórolni, a nullával való gazdálkodást nem képesek „racionalizálni”.
Ma Magyarországon egy egyetemi adjunktus fizetése a buszsofőrökével és az áruházi eladókéval „verseng”. Nincs nagyobb kudarc annál, ha már nincs min spórolni, és oktatókat kell elküldeni. De ez nem az egyetemek kudarca, hanem azé kormányé, amely szisztematikusan építi le az egész magyar tudományos életet. Miközben a céljuk néhány kiemelt intézményből (például a Budapesti Corvinus Egyetemből) nemzetközi szinten is sikeres elitegyetemet faragni, a többieket egyszerűen lerohasztják.