Bonta Miklós;
kamat;
2019-01-31 09:19:00
Manapság a történelmi jelző erősen inflálódik, az emberek - elsősorban a politikusok - nyakra-főre használják. Van azonban egy olyan pénzügyi esemény, amelynek jelentősége tényleg annak mondható: a csiaozi képének megtalálása tavaly a dél-nyugat-kínai Csungking tartományban valóban csak történelmi mértékkel mérhető. A csiaozi nem volt más ugyanis, mint a világ első papírpénze, amelyet pontosan 1000 éve használtak.
A Matolcsy György elnök által vezetett magyar jegybank eközben ugyancsak egy ha nem is történelmi, de - igaz, kétes hírű - történeti tettet mondhat magáénak. 2016 májusában 0,9 százalékos szintre vitték le a forint alapkamatát, amelyhez fogható döntésre a magyar monetáris politika történetében még nem volt példa. Ezzel a 0,9 százalékos szinttel nem az a gond, hogy megszületett - bár számos hozzáértő mindvégig bírálta a túlzott mértéket -, hanem az, hogy mereven ragaszkodnak hozzá.
Ráadásul egy olyan időszakban, amikor biztosra vehető, hogy az infláció hagyományos számítású értéke idén nemcsak eléri, de meg is haladja a 3 százalékot. Ennek fényében különösen nehéz megérteni, hogy a hazai pénzügyi elemzők többsége rábólint arra a jegybanki jóslatra, mely szerint az alapkamatot 2020-nál előbb nem lehet megváltoztatni, esetleg akkor is csak az esztendő második felében. A jelek szerint nem számolnak azzal, hogy eljön majd egy olyan időszak, amikor a kamatemelés után már csökkenteni kellene, de nem lesz miből!
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az alapkamat mára már elvesztette hagyományos szerepét, amely az volt, hogy a kereskedelmi bankok ilyen hozammal helyezték el pénzeszközeiket meghatározott időre a jegybanknál, és a saját betéti kamataikat is ehhez igazították. Mivel a pénzintézeteknek elég forrás áll rendelkezésükre, hogy hitelkihelyezéseiket finanszírozni tudják, így nem túlzottan inspirálja őket, hogy ügyfeleiket megtakarításra ösztönözzék.
Akad azonban egy kivétel, nem is "akárki". Úgy hívják, hogy költségvetés, és ennek hiányát folyamatosan állampapírok kibocsájtásával finanszírozzák, méghozzá csábító kamatokkal felcicomázott papírokéval. Egy jövőre lejáró, eredetileg három éves futamidejű állampapír éves hozama 6,40 százalékos. Lám, az államnak világos, hogy milyen áron tudja biztosan az átmenetileg szabad lakossági pénzeket bevonni. Az alapkamat több mint hétszereséért viszik hozzá az emberek a megtakarításukat! Egy ilyen monetáris politika persze vékony jégen táncol, egyszer ugyanis vissza kell adni a kölcsönt, amit a háztartások végeredményben meghiteleztek.
A kormány és a jegybank a gazdaság növekedésére számít, bár maguk is leírták: 2019-ben lassulásra lehet számítani. Matolcsy ismét elővette régi receptjét, a laza monetáris politikájával ráönti a hitelt a vállalkozókra, akik azonban felettébb óvatosak. Tudják, hogy mindez a gyenge forint környezetében történik. Ha késlekedik az MNB a majdani kamatemeléssel, csak álom maradhat a hazai fizetőeszköz elvárható izmosodása.
A forint nem csiaozi, hogy kamatát kőbe véssék.