Névadójához méltón elesett a Petőfi múzeum?

Február elsejével a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatói posztját Demeter Szilárd tölti be, akinek törekvései alapjaiban kívánják befolyásolni a magyar irodalmi élet alakulását.

„A mai nyugati kultúrában a PIM már pusztán létezése okán politikai állásfoglalásnak számít. A mindenkori magyar kormányzat mint fenntartó azt állítja: létezik olyan, hogy magyar nemzeti kultúra, amelyiknek gazdag múltjára élhető jövőt lehet építeni” – áll Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum élére február elsejével kinevezett főigazgató a posztra benyújtott – s most nyilvánosságra hozott – pályázatában. Az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális melléklet korábbi főszerkesztője, s a Prőhle Gergely menesztését követő időszakban megbízott főigazgatóként az intézményt vezető Demeter tervei között szerepel többek közt szorosabb együttműködést kialakítani a kormányzati oldalhoz köthető intézményekkel, valamint a közmédiával. „Legfontosabb partnerintézmények: Magyar Művészeti Akadémia – közös konferenciák stb. rendezésén túl a PIM vállalja, hogy segít az MMA-ban képződő értékek megmutatásában. Terror Háza Múzeum – jelenleg az emlékezetpolitika legfontosabb centruma. A PIM és a Terror Háza közös munkacsoport keretében irodalmi eszközökkel feldolgozhatnák a kutatások során összegyűlt anyagokat. Századvég Alapítvány – agyközpont, a friss politikai gondolkodás eredője. Miért ne vitatkozhatna értelmesen egy író és egy gondolkodó? Semmi más nem kell hozzá, csak legalább egy közös premissza” – szerepel a pályázatban.

„Jobban örültem volna, egy kiegyensúlyozottabb partneri hálónak; ha az intézmények között helyet kaptak volna nem jobboldali beágyazottságúak is” – mondta lapunknak Papp Sándor Zsigmond író. A pályázatban szereplő azon kijelentést, miszerint „a PIM legyen a kortárs irodalom kovásza és kapuőre”, az író szerint akkor lehetne komolyan venni, ha a legfontosabb partnerek között olyanok is lennének, amelyek nem csak egyféle felfogását képviselik az irodalomnak és az irodalmi életnek. „Azt látom, hogy tulajdonképpen a PIM elesett. Bár könnyen lehet, hogy ez csak az első rossz impresszióm” – fűzte hozzá.

„Szeretnék bizalmat szavazni Demeter Szilárdnak, már csak azért is, mert ismerem őt még az egyetemről. Mindig is értelmes embernek láttam, s mindig igyekszem arra gondolni, akit akkor megismertem: nyitott, jó humorú, senkit a háttérbe nem szorító alkotó. A pályázat szemelvényeit olvasva azonban attól félek, hogy nem ez köszön majd vissza a PIM működésében. Abban bízom, hogy ez a pályázat inkább a kiíró igényének szólt, és a mindennapok gyakorlatában valódi sokszínűség fogja jellemezni a múzeumot, amelyet eddig is képviselt” – mondta Papp Sándor Zsigmond. Ugyanakkor hozzátette, amikor azt olvassa, hogy kiemelten mutatnák be az MMA által „képződő értékeket”, felmerült benne, miért nincsenek megemlítve más értékek is, ez ugyanis azt sugallja, hogy inkább szűkíteni szeretnék a jelenlegi kínálatot. Az író megemlítette, nem biztos, ha ez megtörténne, jó szájízzel menne, már ha egyáltalán hívnák a PIM-be.

A pályázatban számos ötlet, javaslat is szerepel, amelyek közül kiemelkedik a Trianon százéves évfordulójára szervezendő, több részből álló „verseny”. Ennek célja az lenne, hogy kiválasszák „az elmúlt száz év száz legfontosabb magyarországi íróját. És emellé tenni száz olyan külhoni magyar szerzőt, akik az elszakított területeken születtek és alkottak.” Papp Sándor Zsigmond ennek kapcsán elmondta, erdélyi szerzőként mindig is azért harcoltak, hogy ne legyenek ilyen szétválasztások: „ne legyen ötven óvodás és ötven elsőosztályos, hanem ugyanabban a térben mérettessen meg mindenki. Bár abban van igazság, hogy a magyarországi irodalmi élet figyelme nem terjed ki teljes mértékben a határon túli művekre, de nem az lenne a lényeg, hogy minél hamarabb elmossuk ezeket a határvonalakat? Grendel Lajosra, Kányádi Sándorra vagy Láng Zsoltra soha nem gondoltam határon túl íróként, hanem magyar íróként. Abban a pillanatban, hogy kategóriák mentén kezdjük el a szétválasztást, a minőségi szempontok is sérülhetnek. Én nem a kvótában hiszek, hanem a kvalitásban” – hangsúlyozta a szerző. Szerinte bár ez egy gesztus az erdélyi vagy határon túli írók felé, de talán mindenki jobban járna, ha azokat a kötetek kapnák meg a megfelelő figyelmet, amelyek valamiért elsikkadtak az elmúlt években. „Inkább az anyaországi és határon túli irodalmi élet között akadozó vérkeringést kellene felgyorsítani, és nem ötven ilyen és ötven olyan szerzőt kitűzni a dicsőségtáblára. Mert ha komolyan vesszük ezt, akkor csakhamar teljesen értelmetlen kérdésekbe futunk bele: hova rakom Tompa Andreát, Bodor Ádámot, vagy a Marosvásárhelyen született, de hosszú évek óta Magyarországon élő Dragomán Györgyöt?”

Demeter Szilárd azt szintén problémának tartja, hogy „a szomszédos és a közép-kelet-európai országoknak mind van saját nemzetközi irodalmi fesztiválja, nekünk nincsen ilyen.” Papp Sándor Zsigmond szerint azonban a főigazgató az ünnepi könyvhetet nem vette számításba, ami mindenféle szempontból a magyar irodalom saját rendezvénye. Az író úgy látja, ez inkább azt jelenti, hogy a jobboldali írók szemszögéből nézve nincs ilyen esemény. Nincs egy olyan játszótér, ahol csak ők homokozhatnának. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál tengelyében a világirodalom áll, a Könyvhéten pedig a kortárs magyar irodalom mutatkozik be, s ez így igen jól működő rendszer. „A frusztráció nem jó tanácsadó. Persze mindenki szeretne előrébb tartani, mindenki szeretne világhírű lenni, de pusztán ezért én nem kezdenék magamnak és a barátaimnak saját fesztivált gründolni. Abban hiszek, hogy minőség előbb-utóbb úgyis felszínre jut, mesterségesen nem lehet sem kitakarni, sem mást emelni a helyébe.” Az író szerint a remekmű független a politikai beállítódástól. Például a Szépírók Társaságában sem csak baloldali vagy liberális tagok vannak, butaság is lenne ilyen szempontból válogatni a jelentkezők között.

Kukorelly Endre író lapunk megkeresésére elmondta, régóta ismeri Demeter Szilárdot, mindig jó viszonyban voltak, és most is úgy látja, számos korrekt elem és érdekes elgondolás van a pályázatában. A hazai irodalom külföldi terjesztését, menedzselését valóban „siralmasnak” találja, s ha azon a főigazgató tud javítani, „akkor már eléggé sokat tett a magyar irodalomért. A pályázatból kiolvasható, hogy Demeternek fontos a kortárs irodalom presztízsvesztésének megállítása. Erős párbeszédkészség van benne, nem akarja a kultúrharc frontjait tovább egymás ellen hangolni” – hangsúlyozta.

„A Károlyi-palotát mint ingatlant úgy kell fejleszteni, hogy székhelyül szolgálhasson minden nagyobb írószervezetnek. Felajánlhatna székhelyet a Magyar Írószövetségnek, a Szépírók Társaságának, a József Attila Körnek (JAK), A Fiatal Írók Szervezetének (FISZ), valamint a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.- nek (KMTG) – a Magyar PEN Clubnak eleve itt van a székhelye” – áll a pályázatban. Ez Kukorelly Endre szerint jó ötlet, ez az egymás iránti elfogadást segítheti. Ennek kapcsán kerestük a Fiatal Írók Szövetségét is, lapzártánkig tőlük nem érkezett válasz.

Kukorelly azonban nehezményezi, hogy a főigazgató „túlzottan is, deklaráltan a NER-hez köthető szervezetekre akar támaszkodni; figyelmen kívül hagyja a Széchenyi akadémiát, és kötődése a KMTG-hez meglátszik a pályázaton. Az MMA aránytalanul, parodisztikus módon ki van stafírozva anyagiakkal, és ha a PIM ezt tetézi azzal, hogy az MMA tagjaira bazíroz, azt súlyos túlzásnak, félreértésnek tartom” – fűzte hozzá.

Az író szerint a pályázatban megjelölt javaslatok egy része túlmutat a PIM főigazgatói hatáskörén: a DIA, az MMA, valamint a Széchenyi Irodalmi Akadémia működését valóban össze lehetne hangolni, ez viszont nem a múzeum feladata. „A mostani megoldás kétségtelenül nem jó, de az összerántás sem megoldás – ebből megint az az írói csoportosulás jönne ki jól, amelyik amúgy is jól jön ki. Mindenképp normális mederbe kellene a szekértáborosdit rendezni” – vélekedik Kukorelly, aki hangsúlyozta: a pályázaton látszik, Demeter Szilárd nem akarja a helyzetet rontani, ez azonban ténylegesen a gyakorlatban fog eldőlni.