Névadójához méltón elesett a Petőfi múzeum?

Publikálás dátuma
2019.02.02 10:30

Fotó: Google Street View
Február elsejével a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatói posztját Demeter Szilárd tölti be, akinek törekvései alapjaiban kívánják befolyásolni a magyar irodalmi élet alakulását.
 „A mai nyugati kultúrában a PIM már pusztán létezése okán politikai állásfoglalásnak számít. A mindenkori magyar kormányzat mint fenntartó azt állítja: létezik olyan, hogy magyar nemzeti kultúra, amelyiknek gazdag múltjára élhető jövőt lehet építeni” – áll Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum élére február elsejével kinevezett főigazgató a posztra benyújtott – s most nyilvánosságra hozott – pályázatában. Az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális melléklet korábbi főszerkesztője, s a Prőhle Gergely menesztését követő időszakban megbízott főigazgatóként az intézményt vezető Demeter tervei között szerepel többek közt szorosabb együttműködést kialakítani a kormányzati oldalhoz köthető intézményekkel, valamint a közmédiával. „Legfontosabb partnerintézmények: Magyar Művészeti Akadémia – közös konferenciák stb. rendezésén túl a PIM vállalja, hogy segít az MMA-ban képződő értékek megmutatásában. Terror Háza Múzeum – jelenleg az emlékezetpolitika legfontosabb centruma. A PIM és a Terror Háza közös munkacsoport keretében irodalmi eszközökkel feldolgozhatnák a kutatások során összegyűlt anyagokat. Századvég Alapítvány – agyközpont, a friss politikai gondolkodás eredője. Miért ne vitatkozhatna értelmesen egy író és egy gondolkodó? Semmi más nem kell hozzá, csak legalább egy közös premissza” – szerepel a pályázatban.
„Jobban örültem volna, egy kiegyensúlyozottabb partneri hálónak; ha az intézmények között helyet kaptak volna nem jobboldali beágyazottságúak is” – mondta lapunknak Papp Sándor Zsigmond író. A pályázatban szereplő azon kijelentést, miszerint „a PIM legyen a kortárs irodalom kovásza és kapuőre”, az író szerint akkor lehetne komolyan venni, ha a legfontosabb partnerek között olyanok is lennének, amelyek nem csak egyféle felfogását képviselik az irodalomnak és az irodalmi életnek. „Azt látom, hogy tulajdonképpen a PIM elesett. Bár könnyen lehet, hogy ez csak az első rossz impresszióm” – fűzte hozzá.
„Szeretnék bizalmat szavazni Demeter Szilárdnak, már csak azért is, mert ismerem őt még az egyetemről. Mindig is értelmes embernek láttam, s mindig igyekszem arra gondolni, akit akkor megismertem: nyitott, jó humorú, senkit a háttérbe nem szorító alkotó. A pályázat szemelvényeit olvasva azonban attól félek, hogy nem ez köszön majd vissza a PIM működésében. Abban bízom, hogy ez a pályázat inkább a kiíró igényének szólt, és a mindennapok gyakorlatában valódi sokszínűség fogja jellemezni a múzeumot, amelyet eddig is képviselt” – mondta Papp Sándor Zsigmond. Ugyanakkor hozzátette, amikor azt olvassa, hogy kiemelten mutatnák be az MMA által „képződő értékeket”, felmerült benne, miért nincsenek megemlítve más értékek is, ez ugyanis azt sugallja, hogy inkább szűkíteni szeretnék a jelenlegi kínálatot. Az író megemlítette, nem biztos, ha ez megtörténne, jó szájízzel menne, már ha egyáltalán hívnák a PIM-be.
A pályázatban számos ötlet, javaslat is szerepel, amelyek közül kiemelkedik a Trianon százéves évfordulójára szervezendő, több részből álló „verseny”. Ennek célja az lenne, hogy kiválasszák „az elmúlt száz év száz legfontosabb magyarországi íróját. És emellé tenni száz olyan külhoni magyar szerzőt, akik az elszakított területeken születtek és alkottak.” Papp Sándor Zsigmond ennek kapcsán elmondta, erdélyi szerzőként mindig is azért harcoltak, hogy ne legyenek ilyen szétválasztások: „ne legyen ötven óvodás és ötven elsőosztályos, hanem ugyanabban a térben mérettessen meg mindenki. Bár abban van igazság, hogy a magyarországi irodalmi élet figyelme nem terjed ki teljes mértékben a határon túli művekre, de nem az lenne a lényeg, hogy minél hamarabb elmossuk ezeket a határvonalakat? Grendel Lajosra, Kányádi Sándorra vagy Láng Zsoltra soha nem gondoltam határon túl íróként, hanem magyar íróként. Abban a pillanatban, hogy kategóriák mentén kezdjük el a szétválasztást, a minőségi szempontok is sérülhetnek. Én nem a kvótában hiszek, hanem a kvalitásban” – hangsúlyozta a szerző. Szerinte bár ez egy gesztus az erdélyi vagy határon túli írók felé, de talán mindenki jobban járna, ha azokat a kötetek kapnák meg a megfelelő figyelmet, amelyek valamiért elsikkadtak az elmúlt években. „Inkább az anyaországi és határon túli irodalmi élet között akadozó vérkeringést kellene felgyorsítani, és nem ötven ilyen és ötven olyan szerzőt kitűzni a dicsőségtáblára. Mert ha komolyan vesszük ezt, akkor csakhamar teljesen értelmetlen kérdésekbe futunk bele: hova rakom Tompa Andreát, Bodor Ádámot, vagy a Marosvásárhelyen született, de hosszú évek óta Magyarországon élő Dragomán Györgyöt?”
Demeter Szilárd azt szintén problémának tartja, hogy „a szomszédos és a közép-kelet-európai országoknak mind van saját nemzetközi irodalmi fesztiválja, nekünk nincsen ilyen.” Papp Sándor Zsigmond szerint azonban a főigazgató az ünnepi könyvhetet nem vette számításba, ami mindenféle szempontból a magyar irodalom saját rendezvénye. Az író úgy látja, ez inkább azt jelenti, hogy a jobboldali írók szemszögéből nézve nincs ilyen esemény. Nincs egy olyan játszótér, ahol csak ők homokozhatnának. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál tengelyében a világirodalom áll, a Könyvhéten pedig a kortárs magyar irodalom mutatkozik be, s ez így igen jól működő rendszer. „A frusztráció nem jó tanácsadó. Persze mindenki szeretne előrébb tartani, mindenki szeretne világhírű lenni, de pusztán ezért én nem kezdenék magamnak és a barátaimnak saját fesztivált gründolni. Abban hiszek, hogy minőség előbb-utóbb úgyis felszínre jut, mesterségesen nem lehet sem kitakarni, sem mást emelni a helyébe.” Az író szerint a remekmű független a politikai beállítódástól. Például a Szépírók Társaságában sem csak baloldali vagy liberális tagok vannak, butaság is lenne ilyen szempontból válogatni a jelentkezők között.
 
Kukorelly Endre író lapunk megkeresésére elmondta, régóta ismeri Demeter Szilárdot, mindig jó viszonyban voltak, és most is úgy látja, számos korrekt elem és érdekes elgondolás van a pályázatában. A hazai irodalom külföldi terjesztését, menedzselését valóban „siralmasnak” találja, s ha azon a főigazgató tud javítani, „akkor már eléggé sokat tett a magyar irodalomért. A pályázatból kiolvasható, hogy Demeternek fontos a kortárs irodalom presztízsvesztésének megállítása. Erős párbeszédkészség van benne, nem akarja a kultúrharc frontjait tovább egymás ellen hangolni” – hangsúlyozta.
„A Károlyi-palotát mint ingatlant úgy kell fejleszteni, hogy székhelyül szolgálhasson minden nagyobb írószervezetnek. Felajánlhatna székhelyet a Magyar Írószövetségnek, a Szépírók Társaságának, a József Attila Körnek (JAK), A Fiatal Írók Szervezetének (FISZ), valamint a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.- nek (KMTG) – a Magyar PEN Clubnak eleve itt van a székhelye” – áll a pályázatban. Ez Kukorelly Endre szerint jó ötlet, ez az egymás iránti elfogadást segítheti. Ennek kapcsán kerestük a Fiatal Írók Szövetségét is, lapzártánkig tőlük nem érkezett válasz.
Kukorelly azonban nehezményezi, hogy a főigazgató „túlzottan is, deklaráltan a NER-hez köthető szervezetekre akar támaszkodni; figyelmen kívül hagyja a Széchenyi akadémiát, és kötődése a KMTG-hez meglátszik a pályázaton. Az MMA aránytalanul, parodisztikus módon ki van stafírozva anyagiakkal, és ha a PIM ezt tetézi azzal, hogy az MMA tagjaira bazíroz, azt súlyos túlzásnak, félreértésnek tartom” – fűzte hozzá.
Az író szerint a pályázatban megjelölt javaslatok egy része túlmutat a PIM főigazgatói hatáskörén: a DIA, az MMA, valamint a Széchenyi Irodalmi Akadémia működését valóban össze lehetne hangolni, ez viszont nem a múzeum feladata. „A mostani megoldás kétségtelenül nem jó, de az összerántás sem megoldás – ebből megint az az írói csoportosulás jönne ki jól, amelyik amúgy is jól jön ki. Mindenképp normális mederbe kellene a szekértáborosdit rendezni” – vélekedik Kukorelly, aki hangsúlyozta: a pályázaton látszik, Demeter Szilárd nem akarja a helyzetet rontani, ez azonban ténylegesen a gyakorlatban fog eldőlni.
Frissítve: 2019.02.02 11:47

Hangok várjátéka

Publikálás dátuma
2019.04.23 10:30

Fotó: Népszava/ Draskovics Ádám
Kodály Zoltán öröksége megelevenedett a homokhátságban. A Budapesti Fesztiválzenekar Közösségi Hét programján gyerekek játszottak világhírű művészekkel. Egyenrangú partnerként.
A hárfaszóló elején még le-leestek az izgő-mozgó gyerekek alkalmi hangszerei, Marcel Tournier: Sonatine-jának igazán csendes részeinél azonban már mindenki elhalkult. A Budapesti Fesztiválzenekar közösségi hetének Zenevár című programján Kiskunfélegyházán, az Aranyalma Népmesepontban, a Mesevárban jártunk. Tojástartó-befőttes gumival, műanyag flakon színes cukorkákkal – a gyerekek tudják, hogy nem létezik olyan tárgy, ami valójában nem hangszer. És tudják ezt az együttes művészei is. Tizenöt muzsikus és nagyjából száz gyerek – együtt játszanak. „Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy karmester-király. Országának lakói, a nemesek, udvarhölgyek és lovagok mind-mind örömmel engedelmeskedtek a királyi varázspálca intésére. Így lett a Zenevárban a káoszból rend és a zajongásból harmónia. Saját készítésű hangszereinkkel együtt mi is vendégei lehetünk ennek az országnak, amelynek neve: Zenekar.” - szól Illési Erika meséjének eleje. „Minden családban vannak örök lázadók, kételkedők, kicsit cinikusok – ő a cselló”- hangzik a különleges jellemzés, ami tökéletesen illeszkedik a mesébe. A Mesélő első megszólalásuk előtt egyenként bemutatja a vonós, rézfúvós és fafúvós hangszereket felvetve az obligát kérdést is: hogyan lehet fafúvós hangszer a fuvola? A csellót nagyon sok gyerek felismeri, a fuvolát öten-hatan, a klarinétot többen, a fagottnál csak három kéz lendül a magasba. Szomorúan tapasztalhatjuk a világ múló dicsőségét: a legismertebb magyar fagott-dallam, a valaha volt Tévémaci főcímzenéje, Vajda József műve hallatán egyetlen gyerek arca sem derül fel, csak mi felnőttek mosolygunk némi nosztalgiával. Az egy órás programba belefért Hacsaturján és Dittersdorf, Strauss, és charlestone is. A gyereksorokat pásztázva látszott, hogy ragtime-ot hallva nagyon nehéz mozdulatlannak maradni, a hangos rézfúvós zene alatt viszont befogott fél füllel is jól lehet táncolni. A Mesélő a két széksor között perdül táncra egy-egy kisfiúval, a király pedig hiába király, nem tudja, mire való a hatalmas fakard, Hacsaturján: Kardtánca közben vívás helyett inkább bohóckodni kezd. Viszont bebizonyítja, hogy a fából készült szék éppúgy alkalmas dobolásra, mint a hangszere. A záróakkord, Susato: Mór indulója papír tojásdobozokon lévő befőttes gumik pengetésével és a műanyag flakonokban zörgő színes cukorkák rázásával válik igazivá, a közös zenélés végénél pedig kiderül, amit profi zenekarokat hallva is tapasztal néha a koncertjáró: karmesteri leintés ide, utolsó akkord oda, egy több mint száztagú alkalmi együttesben nem ritmust tartani, nem dinamikát mozgatni és tökéletesen intonálni nehéz igazán, hanem egyszerre befejezni. 

Műsor

A királylány Bernard Andres: Dal Marcel Tournier: Sonatine, Op.30 – I. tétel Polónyi Ágnes - hárfa A királyi család Johann és Joseph Strauss: Pizzicato-polka Carl von Dittersdorf: g-moll kvintett – I. tétel Bíró Ágnes, Illési Erika – hegedű Bolyki László – brácsa Szabó Péter – cselló Lévai László – nagybőgő A nemesek és udvarhölgyek Norman Hallam: Táncszvit – I. Waltz, II. Bossanova III. Quickstep, IV. Charleston Varga Fruzsina – fuvola Berta Bea – oboa Csalló Roland – klarinét Tallián Dániel -fagott A lovagok Tom Hurpin: Harlem Rag Aram Hacsaturján: Kardtánc Póti Tamás, Tóth Zoltán – trombita Bereczky Dávid – kürt Szakszon Balázs – harsona Bazsinka József – tuba A király Beautiful Love – jazz-dal Herboly László – ütőhangszer Csalló Roland – klarinét Lévai László – nagybőgő A zenekar Tielman Susato: Mór induló A gyerekekkel közösen a Zenevár lakói Mesélő: Illési Erika Király: Herboly László  Résztvevő kiskunfélegyházi iskolák: József Attila Általános Iskola, Dózsa György Általános Iskola és a DGYÁI Platán utcai tagintézménye, Göllesz Viktor Általános Iskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény

Ki a menő?

- Nekem a hárfa tetszett a legjobban, és amikor mindannyian együtt zenéltünk. Nekem a fagott, nekem a fuvola, nekem a hegedű! Voltunk már szabadtéri koncerten és van kedvem zenélni – csacsogja három kislány. Osztálytársak, a tanítónőjük hozta el őket. - Nekem is a hárfa szóló, és az tetszett a legjobban, amikor kardoztak és amikor táncoltunk. Zenélni nem szeretnék, csak olyat szoktunk csinálni, hogy áthívom a barátomat, van egy játékgitárja, azt pengeti, én pedig két fakanállal dobolok – mondja Gillion Gergely. A kérdésre, hogy nehéz volt-e egyszerre abbahagyni? bólintanak. - Igen, van aki direkt tovább csörgött, hogy menőnek tűnjön, de a mi osztályunk megpróbálta egyszerre befejezni, amikor leintett a király – mondják.  (A képen balról jobbra: Urbán Jázmin (9), Kiss Dorina (10), Gillion Gergely (9), Czombos Petra (8))

Megszállók másképp

Illési Erika, hegedűművész, a Zenevár Mesélője anyaként tudja, hogyan közelíthet a gyerekekhez. – Azért írom ezeket a meséket, hogy a gyerekeknek bemutassuk, hogyan épül fel egy zenekar. Lehet, hogy számukra távolinak tűnik egy zenész, azt hihetik, hogy egészen másfajta életünk lehet, mint nekik. A játékkal megpróbáljuk közel hozni hozzájuk, elképzelhetővé tenni, hogy a saját életük része is lehet a zene és a tánc. Hiszen – Kodállyal szólva - a zene mindenkié – mondja Illési Erika, a Mesélő. - Az ingyenes Közösségi Hét programja négy éve szerveződik, ilyenkor kisebb produkciókkal szinte az egész országot megszálljuk. A zenekar minden muzsikusa fellép valahol, ki templomi koncerten, ki zsinagóga koncerten, más idősek otthonában, mi pedig a gyerekekhez jövünk el a Zenevárral – részletezi.- Nagyon sok mesénk van, a műsor mindig más, most hat-hét mesét játszunk váltogatva. Minden évben születik bennem új történet, koreográfia- és jelmezterv. A kollégákat is bármire rávehetem. Bár mi adni jövünk, nagyon sok mindent, rengeteg inspirációt, ötletet kapunk tőlünk -.utal a kettősségre. - Egyszer egy ózdi kisfiú a produkció előtti hangolásnál a hárfa hallatán megszólalt: hamis! Kiderült, hogy abszolút hallása van. Addig otthon csak úgy mellesleg szoktak az édesapjával gitározni, de zeneiskolába nem járt. A Zenevár előadása után felkarolta őt az ózdi Van Helyed Alapítvány és támogatta a tanulását – választ egy különlegeset a rengeteg élmény közül Illési Erika, hegedűművész, a Zenevár kitalálója.

Hősök

"A Fesztiválzenekar évadonként három Közösségi Hetet szervez, melynek keretében kamaraformációink idősotthonokban, gyermekgondozási intézményekben, iskolákban, templomokban, zsinagógákban muzsikálnak. Elhatároztuk, hogy nemcsak mi megyünk el a hátrányos helyzetű térségekbe, hanem az ott élőknek is megadjuk az esélyt, hogy eljöjjenek Budapestre, és közösen hozzunk létre egy fontos és nagyszabású eseményt. Így jött létre a TérTáncKoncert; a zenekar élő muzsikájára idén is több száz hátrányos helyzetű fiatal táncol együtt, egy napra valódi hőssé válva." (BFZ) Infó: TérTáncKoncert június 16. 19.00 A Bazilika előtti téren (Szent István tér 1.)  

Frissítve: 2019.04.23 10:30

Tao már, támogatás pedig még nincs - talán májusban

Publikálás dátuma
2019.04.23 06:45
Az egri Gárdonyi Géza Színház erre az évadra 61 millió forintos taotámogatást kapott
Fotó: MTVA/ Faludi Imre
Az eddiginél több pénzt is kaphatnak a színházak, ha a kormány valóban rájuk költi az erre a célra félretett 37 milliárd forintot. A vidéki teátrumok azt remélik, hozzájuk is „csorog” majd ebből, bár egyelőre csak ígéreteket kaptak, többletfinanszírozást még nem.
- Talán májusban – ezt válaszolta több vidéki direktor is arra a kérdésünkre, mikor kapja meg az általuk vezetett teátrum is azt a többlettámogatást, amelyet a fővárosi önkormányzat által fenntartott 11 színháznak - 3,5 milliárd forint értékben - már kiutaltak. A jegybevételek alapján számolt előadó-művészeti taot idén megszüntették, helyette lehet többlettámogatásra pályázni. A rendszer működése egyelőre bizonytalan, beszéltünk olyan vidéki színházigazgatóval, aki szerint nem is kell pályázni, mert az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő égisze alatt működő EPER-programban ezt automatikusan leosztják majd a teátrumoknak. Az EMMI a támogatási rendszerrel kapcsolatos kérdéseinkre – például arra, hogy a többlettámogatására szánt keretből mennyi jut a fővárosi és mennyi a vidéki színházaknak, s hányan adtak be eddig támogatási kérelmét – egy hét alatt sem válaszolt.

Több, általunk megkérdezett vidéki igazgató azt mondta: a budapestieknek könnyebb, mert "Tarlós István érdekérvényesítő képessége” nem vethető össze egy megyeszékhely polgármesterének lobbierejével. Ezzel utaltak Fekete Péter kulturális államtitkár szavaira, miszerint a főpolgármester „oroszlánként harcolt a budapesti színházak támogatásáért.” Miként lapunkban beszámoltunk, Tarlós maga is hangsúlyozta, hogy a 3,5 milliárd forintos támogatás 540 millió forinttal haladja meg azt az összeget, ami 2018-ban a fővárosi színházak tao-befogadása volt. Tucatnyi vidéki színház vezetőjét kérdeztük meg arról, hogyan épül fel a költségvetésük, s mire számítanak a tao kivezetése után, de a legtöbben nem válaszoltak. Arról, hogy egy ilyen színháznál nagyjából hogyan épül fel a költségvetés, s miként terveznek a jövőben, Blaskó Balázstól, az egri Gárdonyi Gáza Színház igazgatójától kaptunk precíz adatokat. Eszerint az intézmény idei évadra tervezett költségvetése 677 millió forint, ebből 180 millió az önkormányzati támogatás, 218 millió az előadó-művészeti törvény által meghatározott állami normatíva, 150 millió a saját bevételük, amelynek kétharmada a jegybevételből, a többi terembérleti díjakból származik. Erre az évadra 61 millió taot kaptak, s a költségvetésükből még hiányzó csaknem hetvenmillió forintot pedig pályázatokból fedezik. Blaskó Balázs azt reméli, hogy a színházakra szánt 37 milliárdos keretből is hatékonyan pályáznak majd olyan programokra, amelyek például a fiatalok színházba szoktatását segítik, s arra szolgálnak, hogy minden gyerek legalább évente egyszer jusson el egy darabra. - Tavaly 155 millió forint taóhoz jutottunk a jegybevételeink alapján – mondta Rázga Miklós, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója -, ha maradt volna a rendszer, az idei évben 172 millióra lettünk volna jogosultak. Hozzátette: egyelőre nincs információjuk, mekkora kiegészítő támogatás kerül hozzájuk. A várostól biztosan nem kapnak többet, mert ahogyan legutóbb, úgy most is 250 millió forintot szavazott meg a közgyűlés. Felvetésünkre, hogy az évadtervezés közepén okoz-e bizonytalanságot, hogy nem tudnak konkrét összegekkel számolni Rázga Miklós úgy reagált: ugyanúgy készülnek a 2019-20-as évadra, mint a korábbi években. - Optimisták vagyunk, nem gondolkodunk megszorításokban – mondta -, pontosan ugyanazon elvek alapján zajlik az előkészítő munka, mint esztendők óta. A vidéki teátrumok másutt sem igen számíthatnak plusztámogatásokra a településeiktől.
- A város költségvetésében csak az állami normatíva és az önkormányzati támogatás szerepel – felelte lapunk megkeresésére Kiss Ferenc, a zalaegerszegi közgyűlés MSZP-s tagja. – Annak idején, a büdzsé tárgyalásakor rá is kérdeztem, ha úgy adódik, lesz-e forrás a Hevesi Sándor Színház esetleges megsegítésére, ám kiderült, nem számol ilyesmivel a városvezetés, s az önkormányzati támogatás sem nőtt tavaly óta. A város ugyan elég komoly tartalékkerettel rendelkezik, de ez elvileg bizonyos pályázatok majdani önrészéül szolgál, vagyis nehezen elképzelhető, ha valamiért a korábbi taónál kisebb lesz a kiegészítő támogatás, akkor majd az önkormányzat csak úgy kipótolja. Ezt erősítette meg Besenczi Árpád, a teátrum igazgatója is: a várostól kapott támogatásuk ugyanannyi maradt – igaz, szerinte nem is lesz szükség pótlásra. - A tavalyi évben 76,79 millió taót vehettünk igénybe – tájékoztatott a Hevesi Sándor Színház vezetője -, viszonyításképpen: az összköltségvetésünk 735,25 millió forint volt. A tao kivezetése után az idei évre 80 millió forintra számítunk az EMMI-től, elvileg májustól, több részletben kapjuk meg a pénzt, vagyis – tette hozzá – a tao kiesése tehát nem befolyásolja a következő évad biztonságát. 

Nehéz tervezni

Az egyik legismertebb és legsikeresebb független vidéki társulat a 2000-ben alakult kaposvári Roxínház, amelynek belvárosi színházépülete a bérletes és bérletszünetes előadásokra is megtelik, s vendégjátékai is telt ház előtt futnak. Repertoárjukban megannyi népszerű felnőtt és gyerekdarab szerepelt és szerepel, emellett színitanodát is működtetnek több mint hatvan gyerekkel. Bérleteseik száma közel 4000 egy olyan városban, ahol a Csiky Gergely Színház is működik.

- Mennyire hiányzik majd a jegyek után járó tao-támogatás a büdzséjükből?
- Tavaly 21 millió forintot kaptunk – felelte Pintér Kata, a Roxínház egyik alapítója és rendezője -, ami nagyjából a negyven százalékát jelentette a költségvetésünknek. - Ekkora lyukat nehéz saját erőből betömni. - Beadtuk a kérvényünket az előadóművészeti többlettámogatásra. Miután harminc nap a határidő, elvileg április 19-ig eldől, megkapjuk-e az igényelt összeget.
- Mi lesz, ha kevesebbet ítélnek meg?  - Akkor megkezdjük a harcot a túlélésért. De erre nem is gondolunk. Az előzetes információk alapján mindenkinek jut pénz.
- Konkrétumok nélkül hogyan lehet tervezni az új évadra? - Nem egyszerű, máskor ilyenkor pontosan tudtuk, mekkora költségvetésből dolgozhatunk, most azért akad egy meglehetős kérdőjel. Bizonytalanságot okoz, hogy úgy tudjuk, a taopótló támogatás szigorúan erre az évre szól. A jegybevétel után járó taót viszont teljes évadra fel lehetett használni. Egy színház viszont két költségvetési évvel számol egy évadnál, így egyelőre nem tudjuk, mi lesz 2020 első felében, miből működünk majd januártól.  - Vas András

Frissítve: 2019.04.23 06:45