Ukrán elnökválasztás: érik a csoda

Nagy a tülekedés a kijevi bársonyszékért, a március 31-i elnökválasztásra 83-an jelentkeztek be. A nemrég még leírt Porosenko esélyei látványosan javultak.

Vasárnap éjjel 12 órakor lezárult ugyan a jelentkezés az ukrán elnökválasztásra, de hivatalos eredmény csak február 9-re várható. A választási bizottsághoz 83 személy nyújtotta be jelentkezését a március 31-i megmérettetésre, ebből 28 zöld utat kapott, 22-t elutasítottak és 33 dosszié ügyében az elkövetkező napokban várható a döntés. Nem valószínű, hogy különösebb változást hozzon a jelentkezők végleges száma, bár az utóbbi hetekben igencsak radikális elmozdulás következett be a jelöltek népszerűségi mutatóiban.

Tavaly a legtöbb elemző egy lyukas garast sem adott volna a hivatalban lévő elnök győzelméért, Petro Porosenko ugyanis szeptemberben még hetedikként, 7-8 százalék között mozgott, mára azonban harmadik helyre jött fel, sőt egyes felmérések szerint másodikra. A hétvégén ismertetett közvélemény-kutatási eredmények, amelyek a január közepi helyzetet tükrözik, elsősorban azzal tűntek ki, hogy a két éve stabilan vezető Julija Timosenkót lekörözte az elnökválasztási verseny „fekete lova”, a showman, komikus színész Volodomir Zelenszkij. Előnye egyelőre minimális, 19 százalék a gázhercegnő 18,2 százalékával szemben, de minden intézet felmérésében megtörtént az éllovas csere.

Mint ahogy Porosenko látványos felemelkedése is mindenki mérésében jelen van. A hivatalban lévő elnök a Rating Group szerint harmadik 15,2 százalékkal, a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet és a Razumkov Központ viszont második helyre hozta, 16,4 százalékkal. Ebben a felállásban is Zelenszkij az éllovas, 23 , Timosenko csak harmadik 15,7 százalékkal. A következő három helyen tanyázó jelölt – a Janukovics-rezsim kormánypártjának romjain kinőtt Ellenzéki Blokk elnöke, Jurij Boiko 9,3, a volt védelmi miniszter Anatolij Hricenko 8,1, a radikális Oleh Ljasko pedig 6,7 százalék támogatót tudhat egyelőre maga mögött, ami azt valószínűsíti, hogy az első forduló kimenetelébe nem lesz beleszólásuk, a másodikba viszont, ami eléggé egyértelműen körvonalazódik, annál inkább. Pillanatnyi állás szerint a második fordulót bárkivel szemben megnyerné a politikai újonc showman, amennyiben Timosenko és Porosenko mérkőzik a végső győzelemért, akkor a volt miniszterelnök az esélyes, Porosenko csupán akkor tűnik befutónak, ha a negyedik helyen álló Bojkóval kell megmérkőznie. Csakhogy az utóbbi hetek elmozdulásai azt sugallják, március 31-ig még sok minden, akár csoda is történhet.

Zelenszkij helyezése egyértelműen a hagyományos politikai osztályból való általános kiábrándultságot igazolja, Porosenko felemelkedése viszont azt, hogy Ukrajna az oligarchák országa maradt. A Nép Szolgája című tévésorozat képzeletbeli elnökeként ismertté vált színész nem takargatja, hogy nem ért az országvezetéshez, és azt hirdeti, hogy majd rátermett, tiszta szakembergárdára, illetve a közvetlen demokrácia intézményére, a népszavazásra fog támaszkodni. Vagyis, a maga módján Zelenszkij is populista, mégha messze el is marad az olasz Beppe Grillótól, akihez az utóbbi időben gyakran hasonlítják. Az orosz anyanyelvű komikus nem ígért paradicsomot az ukránoknak, sem békét, sem a mindent fojtogató korrupció felszámolását, sem azt, hogy 2024-re NATO-tag és uniós jelölt lesz Ukrajna (mint tette azt Porosenko), általános rezsicsökkentéssel sem kampányol a gázáraktól szenvedő lakosságnak, mint Timosenko, csupán jövőt ígér. Jelöltsége benyújtásakor leszögezte, egyetlen választási ciklusra indul, hogy „megváltoztassa a rendszert a jövő számára”. Azt viszont nem részletezte, honnan állít ki olyan szakértőgárdát, amely megfelelő államigazgatási ismeretekkel rendelkezik, de nem kötődik a korrupt oligarcha rendszerhez, amely változó szereplőkkel ugyan, de a független Ukrajna elmúlt 27 évet meghatározta. Hitelét csökkenti, hogy mögötte is egy korrupt, az igazságszolgáltatás elől bujkáló oligarcha, a műsorát is sugárzó televízió tulajdonosa, Ihor Kolomojszki, Porosenko szövetségeséből ádáz ellenségévé vált oligarcha áll.

A hivatalban lévő csokoládékirály elnök, aki korábbi választási ígéreteiből semmit sem valósított meg, látványos felemelkedését minden bizonnyal elsősorban annak köszönheti, hogy az ország első embereként és egyik leggazdagabb vállalkozójaként az oligarchák zömét maga mögött tudhatja mindaddig, míg van esélye hivatalban maradni. De mögötte áll a frissen létrehozott ukrán autokefál ortodox egyház, (amelynek vezetőjét – bizonyára nem véletlen egybeesésnek köszönhetően - épp a jelöltállítás utolsó napján szenteltek fel), valamint a teljes államapparátus, hadsereggel, titkosszolgálatokkal egyetemben. A szegénynek ugyancsak nem mondható üzletasszony Timosenko nem rendelkezik sem a Porosenkoéhoz mérhető támogató háttérrel, sem a Zelenszkij politikai kívülállásából adódó vonzerővel, ezért valószínűsíthető további gyengülése a kampány során.