Nem apró és nem technikai

Apró technikai probléma - nyilatkozta a Városliget Zrt. vezetője a Közigazgatási és Munkaügyi Bírósági ítéletről, melynek következtében vissza kellett vonni a Néprajzi Múzeum építési engedélyét.

A valóság az, hogy a probléma nem apró, hanem súlyos, nem technikai, hanem rendszerszintű. A Néprajzi Múzeummal kapcsolatos ítélet az ötödik az elmarasztaló ítéletek sorában. Minden városligeti épület esetén megsértik, semmibe veszik az ügyféljogokat, az információhoz való hozzáférés jogát és a tisztességes eljáráshoz való jogot. Nem tekinthető apróságnak, ha az ügyfelek nem ismerhetik meg a benyújtott építészeti-műszaki tervdokumentációt. Ha a házunkkal szomszédos telekre építeni akarnak valamit, de mi szomszédként, ügyfélként nem ismerhetjük meg a tervet, nem tudhatjuk, hogy egy légies nyári lakot építenek vagy egy 10 emeletes panelházat, netán egy éjszakai mulatót. Látatlanban se elfogadni, se megtámadni nem lehet valamit.

A tervek gondos tanulmányozása teszi lehetővé, hogy a szomszéd észrevételeket tegyen, a véleményeket ütköztetni lehessen. Az építtetőnek is érdeke, hogy a szomszéd jogainak megsértése nélkül építkezzen, hiszen ez a szomszédság a következő néhány generáció életét is meghatározza. Ha nem tanulmányozhatjuk a terveket, érdemben nem élhetünk a fellebbezés jogával, mert nem tudjuk, hogy szomszédunk számunkra kedvező vagy kedvezőtlen beavatkozásra készül-e a telkén.

A fentiekből következik, hogy ha egy hivatali ügyintéző gépén negyedórára belekukucskálhatunk egy több száz oldalas iratba, abból nem tudjuk megállapítani, hogy a benyújtott építészeti, műszaki tervdokumentációban foglaltak megfelelnek-e a hatályos jogszabályoknak, építészeti, környezetvédelmi, katasztrófavédelmi és egyéb követelményeknek. Pl. tervezett-e elegendő parkolót, vagy vendégei a mi kapunk előtt fognak parkolni? Az ügyfél (szomszéd) tehát jogosult valamennyi irat megismerésére és azokról másolat készítésére. Így válik lehetővé számára, hogy otthon a foteljában ülve tanulmányozza az összes dokumentumot, és érdemi fellebbezéssel élhessen.

Sántít a Városliget Zrt.-nek, illetve az V. kerületi kormányhivatal dolgozóinak az az érvelése, hogy a benyújtott tervdokumentáció szerzői jogi védelem alá esik, ezért nem ismerhetik meg azt az ügyfelek. Az ügyfél és ügyvédje csak a perben, saját indokai bizonyítására használhatja a megismert információkat. A „célhoz kötött felhasználáshoz” szerzett jogot, nem arra, hogy a tervek alapján építsen magának egy mini Néprajzi Múzeumot a kertjébe. Nem teheti közzé a Facebookon (sajnos). Azaz a tervező szerzői jogai nem sérülhetnek.

Ez az apró „technikai hiba” sérti az ügyfelek tisztességes eljáráshoz való jogát, ami olyan súlyos szabálytalanság, hogy új eljárásra kell kötelezni az építtetőt, mielőtt (!) a tervek tartalmi kérdéseit vizsgálat tárgyává tennék. Időközben mind az Alkotmánybíróság, mind a Kúria döntései megerősítették, hogy az ügyféljogok megsértése vagy korlátozása az ügy érdemére kiható alapjog-sértés. (Ez más ügyekben is gyakran megesik.) Ezért törvénytelen ez a közigazgatási eljárás, és ezért kellett hatályon kívül helyezni az építési engedélyt. Az alperes ingatlanfejlesztőnek a szükséges intézkedéseket meg kell tennie az ügyfelek jogorvoslati jogának és tisztességes ügyintézéshez való jogának érvényesüléséért.

A jogállam megcsúfolása ezeket a jogsértéseket elkövetni és apró technikai problémaként bagatellizálni, ezzel lejáratni a jogorvoslatért folyamodó magánszemélyeket és civil szervezeteket. A tiltakozó ügyfelek kifárasztása idején az építkezés természetesen zavartanul folyik. Ez sem apró technikai hiba, hanem súlyos, rendszerhiba.

Ugyanígy sérti az alapvető jogainkat, hogy államosították csaknem az összes hírforrást, melyeken keresztül nagyüzemben folyik a lakosság félretájékoztatása.

Hogyan lehetséges az, hogy egyetlen szervezet tiltakozik mindezek ellen? 2016-ban 200-nál több szervezet és magánszemély fogalmazott meg kritikát a Városliget beépítése ellen. Ezekről a véleményekről akkor kimondta a magas hivatal, hogy „nem a témához szóltak hozzá”, mivel mindannyian más helyszínen képzelték volna el a múzeumi negyedet. Értelmetlennek látták a további harcot.

Hogyan fárasztották ki az építészeket? Sokan indultak el 2014-ben az ún. elhelyezési ötletpályázaton. Rengeteg megoldást vázoltak fel arra, hogyan lehetne a Liget megőrzésese mellett, máshol múzeumokat építeni. Őket kizárták, mert csak arra lehetett ötletelni, hogy melyik sarkon melyik múzeum legyen. Arra nem, hogy hol legyen máshol! Aki máshova tervezett, azt kizárták! Aki betöltötte a 65 évet, azt is.

Ezekkel a kizárásokkal még nemzetközi szerződést is sértett a főváros és a kormány. Magyarország ugyanis 2001-ben (!) csatlakozott az aarhusi egyezményhez, melyben kötelezte magát, hogy környezeti ügyekben biztosítja a legszélesebb közvélemény hozzáférését az információkhoz, részvételét a döntéshozatalban és az igazságszolgáltatáshoz való jogot.

Hogyan lehetne „apró technikai probléma” ez a folytatólagosan elkövetett alaptörvény-sértés? Egy cinikus mondattal negligálhatjuk a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségünket?

Hogy miért nem akarja a hivatal, hogy a széles nyilvánosság megismerje a terveket? Alapos oka van rá! Nem andalodnának bele sokan a fejlesztés mítoszába, de sokan vonulnának az utcára, tiltakozni ellene.