A málnaszőr kavargatása

Piszkos Fred hallgatagon ül a kikötői kocsmában, és málnaszőrt iszik. Ettől pedig a legedzettebb kikötői vagányt is kitöri a frász. Gyengébb idegzetűek látni sem bírják.

Látjuk, amit látunk, bár már nem borzongunk, mert hozzászoktunk a pofátlan kavargatáshoz. Tudjuk: morális kételyeknek itt nincs helyük, a politikai ellenfelet minden módszerrel el kell tiporni. S miután ez általános alapelve a hatalomnak, s mert nem létezik olyan számviteli kimutatás, amelyben a fenti "mestertervvel" felvértezett mameluk ne találhatna hibát, az Állami Számvevőszék elmondhatja ezerszer, hogy “ellenőrzései során mindenben a vonatkozó törvényi előírások szerint, a jogállam védelme, a törvényi előírások betartása érdekében jár el, és minden párt számára ugyanazt a jogszabályok szerinti eljárást biztosítja", nem hiszünk neki. A polgár nyúltagyába csak bekúszik a gyanú: miért, hogy e minden gyanú felett álló számvevők csak az ellenzéki pártok költségvetéséből markolásznak ki büntetendő sorokat, miközben a kormánypártok kimutatásai tökéletes számvevőszéki tanpéldák?

Persze, tudjuk: a magyar pártfinanszírozási rendszer maga a mocsár. A számvevők vigyorától kísérve mindenki úgy cuppog benne, ahogyan tud, mindenki abba kapaszkodik, amibe tud. Markolászik is a teljes ellenzék a Jobbiktól a DK-n, a Momentumon át a Kétfarkúakig. A Fidesz pénzügyi mamelukjai pedig tudják, hogyan kell a levegőtlen sárba taposni a politikai ellenfelet, miközben a Fidesz meg a közpénz feneketlen zsákjából töm milliárdokat a saját pártzsebébe. (A számvevőszéktől azért megkérdeznénk: vajon miért nem turkál az adóhivatal papírjai között is? Merthogy a NAV Szél Bernadett kérdésére csak kibökte: a 2018-as választásokon indult 17 kamupárt 2,6 milliárddal tartozik a költségvetésnek, amiből eddig 8169 forintot sikerült behajtani.)

De ez mellékes. Ami fontos: a Fidesznek minden eszközzel meg kell akadályoznia, hogy a teljes ellenzék közös rendszerellenes platformot találjon, amely a parlamentáris demokrácia rekonstruálása lehet. Ezért az ellenzék pénzügyi fojtogatása csak az egyik eszköz. Van itt morális fojtogatás is. Komikus ugyan egy amorális hatalomtól az aggódás, amely a baloldalt "félti" a náci Jobbiktól, de ez mindegy is. Hirtelen előkerülnek múltbeli videók és hangfelvételek, amelyek el akarnák feledtetni velünk a kiplakátolt Soros Györgyöt, a nemzet zsidó ős-ellenségét, aki muszlimra cserélné Európa zsidó-kereszténységét. Aztán ott áll a „morális” Hír TV kamerái előtt, nyakában az ÁSZ kötelével, nagy zavarban Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke, a baloldal főpolgármester-jelöltje, sarkában az ugyancsak aggódó Köves Slomóval, meg a kormánypárti sajtó szalagcímeivel.

Pedig nem pusztán az idők változnak, a pártok is. Nemcsak a pénzügyi fojtogatás, hanem a parlamentáris demokrácia óhaja is egymás mellé sodorja őket. Óhaja a pártfinanszírozás megtisztításának, óhaja a szabad választásoknak, ahol egyenlő feltételek között a polgárok dönthetnek arról, ki kit győz le. Addig viszont marad a málnaszőr kavargatása a mocsár szélén.