Spájzolnak és pánikolnak a britek

Pánikszerű felvásárlástól, majd akár zavargásoktól tart az üzleti élet és a rendőrség az Európai Unióból távozni készülő szigetországban. Ennivalójuk, gyógyszereik és utazásaik miatt aggódnak a britek

A 2016. júniusi népszavazás előtt az Európai Unióból való kilépés támogatói ismételten azzal vádolták a maradni szándékozókat, hogy megfélemlítési politikával, ún. Project Fear-rel próbálják elvenni a társadalom kedvét a szakítással járó új helyzettől. Most, kevesebb, mint ötven nappal az egyelőre március 29-én, helyi idő szerint este 11 órára tervezett tényleges távozás előtt újult erővel tört ki a riogatás. Öngeneráló jelenségnek látszik, nehéz meghatározni, melyik intézmény indította el, de újabb és újabb szervezetek, vállalatok és persze egyének csatlakoznak hozzá.

Nehéz ezekben a napokban családtagokkal, ismerősökkel, barátokkal, vagy akár szakmai kapcsolatokkal másról beszélni, mint a szigetország életét hamarosan megváltoztató Brexitről. Az embereken eluralkodó feszültséget az az aggodalom erősíti, hogy két és fél évi előkészület után végül rendezett megállapodás nélkül “zuhanunk” ki a minden problematikussága, bolondériái, túlszabályozásai és más tökéletlenségei ellenére biztonságot adó Unióból. Ebben az esetben pedig természetesen semmilyen átmeneti időszak nem kezdődik meg, az Egyesült Királyság magára utaltan keresheti a kereskedelmi együttműködés lehetőségeit.

Attól, hogy március 30-án reggel káoszba zuhan a világ egyik vezető hatalma, nem szabadna félni, hiszen a parlament múlt héten többséget adott a „no deal” kizárásának, még ha a határozatnak nincs is kötelező jogi ereje. Ettől függetlenül folyamatosan érkeznek a kedélyeket felborzoló hírek. Kinek nem megy fel a vérnyomása például attól a tanácstól, amit a rendőrségtől kaptak a kereskedők: fontolják meg kiegészítő biztonsági személyzet alkalmazását, abban az esetben, ha a „szabályozatlan” kilépést követően élelmiszer- és egyéb javak hiánya alakulna ki. A londoni Metropolitan Police által nemrégiben a CNN-hez eljuttatott, nagyon óvatosan fogalmazó közlemény ugyan kifejezetten hangsúlyozza, hogy „nem ad ki elképzelhető fosztogatásra vonatkozó instrukciókat”, de hozzáteszi, „beszélgetések folynak a rendőrségre nehezedő nyomás minimalizálásának szükségéről, ha a boltok előtt nagy tömeg és sorállás alakulna ki”.

Sem e sorok józanságát és a londoni-brüsszeli politikusokba vetett bizalmát még őrző írója, sem e cikk kapcsán megkérdezett ismerősei nem kezdtek meg konzerveket vásárolni és élelmiszer készleteket felhalmozni. A helyi Sainsbury’s szupermarketben azonban máris érzékelik a ha nem is pánikszerű, de bizonyos felhalmozás jeleit. Mint az egyik lengyel eladó említette, az átlagosnál több konzervet és tésztafélét vesznek az emberek. Amit természetesen március végére kell hagyni, akármi is történik, az a friss élelmiszer, hús és zöldség beszerzése. Joggal izgulnak a vásárlók, hogy a határok, kikötők és repülőterek nyitva maradjanak. Bármely szupermarketben elég csak egy rövid időt a zöldséggel és gyümölccsel megrakott polcok előtt azzal tölteni, hogy megnézzük, honnan érkeztek ezek árucikkek. Úgy tűnik, legalább harmaduk az Európai Unió országaiból, különösen Olaszországból és Spanyolországból landolt Délnyugat-Londonban.

Az egészségüket természetesen legalább annyira féltik az emberek, mint a gyomrukat. Amikor a gyógyszerbespájzolásról kérdeztem a helybéli patikát, az egészségügyi ellátásnak egy ezt szisztematikusan megakadályozó tényezőjére emlékeztettek. A rendszeresen szedett gyógyszerek elektronikusan kezelt receptjei maguktól újulnak meg egy-, két-, vagy háromhavonként. A családi orvosi rendelő honlapján keresztül pedig csak röviddel az adag kifogyta előtt lehet megrendelni a következő mennyiséget. Ugyan minden szupermarketben kaphatók a legalapvetőbb, felírást nem igénylő gyógyszerek, az előírásoknak megfelelően a leggyakrabban vásárolt paracetamol tartalmú láz- és fájdalomcsillapítóból, annak veszélyessége miatt, alkalmanként legfeljebb két dobozt lehet megvenni. Igaz, azt nem tudja semmilyen rendszer megakadályozni, hogy valaki a következő üzletből bővítse készletét. Ijesztőnek tűnt annak az idős férfinek az egyik hírcsatornán bemutatott módszere, aki úgy próbálja inzulin tartalékát növelni, hogy most az előírt mennyiségnek csak a felét adagolja be magának, a többit pedig bespájzolja.

A rendezett Brexit elmaradásának jelentős áldozata lehet az utazás. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság között már létrejött egy megállapodás a légiforgalom zavartalan folytatásáról. Ám az Európai Unión belül a jelenlegi ismeretek szerint csak a brüsszeli szerződés keretein belül folytatódhatna a Nyitott Égbolt megállapodás. 2019-ben nagy bajokat okozhat az a tény is, hogy „no deal” esetén az Egyesült Királyság légitársaságai nem haladhatják meg a tavalyi járatszámokat. Hiába várható az utazók számának 6,1 százalékos emelkedése és hiába hirdettek meg légiközlekedési vállalatok új időpontokat és desztinációkat, ha a megegyezés nem lép életbe, nem fogják tudni teljesíteni vállalásukat. Előrelátó ismerősök március végi indulásokhoz csak egy irányban váltják meg jegyüket, nyári terveiket pedig jegelik. Brit utazóknak egy további akadállyal is meg kell küzdeniük. Ha Brüsszel és London nem tud megegyezni, britek csak akkor kerekedhetnek fel az EU országaiba, ha útlevelük még legalább hat hónapig érvényes. A Belügyminisztérium ezért sms-üzenetekben figyelmezteti az állampolgárokat, hogy ellenőrizzék útlevelüket. Az úti okmányok cseréjére jelenleg ugyanúgy nem kell várni, mint ahogy a szigetországban élő, a feltételeknek eleget tevő EU-állampolgárok is egy-két napon belül megkapják az állandó letelepedési engedélyt.