Nem egyházellenes film az Isten kegyelme

Kínos nyitás után, rendszerostromló versenyfilmek tették helyre a Berlinálét.

Egy biztos: az idén leköszönő igazgató, Dieter Kosslick nagyot hibázott a Berlinale nyitófilmjével: Lone Scherfig The Kindness of Strangers című művét egyöntetű utálat fogadta a kritikusok részéről, főleg, hogy a produkció versenyben van a patinás Arany Medvéért. Persze, lehet azt mondani, hogy milyen jó, ha a hajléktalanságról sikerült egy totális giccset leforgatni ismert színészekkel, és ha egy limonádé – még, ha irritálóan ostoba is – elindíthat egy A-kategóriás mustrát, mert erősíti a vörös szőnyeget. Mert különben idén messze elkerülik a nagy filmcsillagok a fesztivált. Így érthető volt a kétségbeesett igyekezet, hogy legalább egy filmet beválogassanak, amihez vannak húzónevek. Így került be az Egyesült Államokban két hónapja futó Alelnök Christian Bale, Amy Adams és Sam Rockwell főszereplésével, előbbi kettő éppen ma fog némi izgalmat okozni a Potsdamer Platz környékén.

De, hogy ne csak a mélypontokról legyen szó: a versenyprogram egészen izgalmas műveket is felvonultat. Klasszikus, politikusan kritikus és szemtelenül provokatív darabokat. Mondjuk, a tematikáját tekintve pontosan ezt vártuk a francia film egykori fenegyerekétől, a ma már inkább mesternek nevezhető Francois Ozontól. Isten kegyelméből című legújabb alkotása a katolikus papok okozta pedofil bűnöket mutatja be. Egészen pontosan egyetlen lelkész, a lyoni Preynat atya tevékenységét elemzi, aki több száz gyermeket molesztált, illetve erőszakolt meg harminc évvel ezelőtt. A filmben három olyan áldozat történetét látjuk, akik ma már képesek beszélni az átélt traumáról: Alexandre, a nagycsaládos katolikus (Melvil Poupaud), Francois az ateista forradalmár (Denis Ménochet) és Emmanuelle, akit lelkileg teljesen tönkretettek a múltbéli események (Swann Arlaud). A dráma felépítése kicsit olyan, mint Hitchcock Psychojáé, azaz látunk egy főszereplőt, aki a mű harmadában háttérbe szorul, hogy helyet adjon egy másik karakternek, csak Ozon ezzel a dramaturgiai fogással is duplázik. Azt egyértelműen állíthatjuk, hogy a három színész remek és az Isten kegyelméből című film igen friss, éppen ezért biztosan nagy botrány lesz belőle. A titokban, Alexandre munkacímen forgott film ugyanis elképesztően komoly kutatás eredménye, konkrét levelezések és beszélgetések dramatizált változata. Ahogy Ozon lapunknak fogalmazott, a tényekre hagyatkozott inkább, mintsem az egyházra, mivel a Preynat „tevékenységéről” tudó, Barbarin lyoni kardinális többször hazudott a médiában dátumokról. Nem mellékesen, Barbarin és számos társa jelenleg is bíróság előtt áll, amiért nem tettek semmit lelkésztársuk „problémáit” illetően, sőt a tényeket elhallgatták és a szülői panaszokat félresöpörték: az ítéletet március 7-én fogják kihirdetni. Peynat esetében még nem tudni mikor lesz ítélet. mert mint a film is korrekten ábrázolja, egy pszichésen zavart egyénről van szó. De Francois Ozon a Népszavának adott interjújában elmondta: őt elsősorban az áldozatok szemszöge érdekelte. Egészen pontosan, hogy mennyire kiszolgáltatottak a rendszerrel szemben. Hangsúlyozva: az Isten kegyelméből nem egyházellenes film. A nagy gépezet ellen tiltakozik, mely lehetett volna akár egy multinacionális cég vagy politikai struktúra.