A szabadság zenéje

Publikálás dátuma
2019.02.12 12:30

Fotó: MTI/ Bruzák Noémi
Az Európai Roma Fesztiválzenekar hangversenyén a műfajok sokféleségén keresztül a zenei szabadság felvillanyozó élményét élvezhettük.
Szakcsi Lakatos Béla már régóta szeretett volna egy olyan koncertet, vagy még inkább egy koncertsorozatot, ahogy ma szeretjük mondani projektet létrehozni, melyben roma származású emberek együtt játszanak különböző műfajú zenéket. Terve most végre megvalósult, az Európai Roma Fesztiválzenekar megtartotta bemutatkozó hangversenyét a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A produkció létrehozásában Szakcsi segítségére volt az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is, az ő hathatós támogatásukkal alakult meg az Európai Roma Fesztiválzenekar, amely a következő időkben számos európai városban is fellép, gondot fordítva arra, mindenhol ízelítőt adjon az adott ország kisebbségeinek zenéjéből is. Ezek a tudni való, száraz tények, de hát a cigányzene és a roma zenészek és sohasem számító kimértségükről voltak híresek. A virtuóz cigányprímásokat, az intuitív roma dzsesszzenészeket, az eredetei cigány népzenét és persze bármilyen más zenét játszó, éneklő roma együtteseket, énekeseket pontosan azért szerettük mindig is, mert ott volt előadásukban az a szabadság, amelyről az egyre inkább a kottához kötődő európai műzenének még a könnyedebb műfajai is az elmúlt évszázadokban szinte teljesen lemondtak. Hogy mit nyertünk és mit veszettünk, azt emblematikusan mutatta fel rögtön a műsor első száma, amely Liszt II. rapszódiájának a 37 tagú cigányzenekarra és zongorista szólistára hangszerelt változata volt. Szakcsi a jazz és a klasszikus zene elemeinek felhasználásával olyan improvizatív módon alkotott saját játszanivalót, amely tükrözte azt a bizonyos szabadságot, valódi új értékeket adva a jól ismert régen papírra rögzített dallamokhoz. De halottunk tőle és a Fesztiválzenekar vezetőjétől, Kathy Horváth Lajostól az elmúlt évtizedek avantgárd zenéjének elemeit is felhasználó duót is. Színtiszta dzsesszt játszott Szakcsi Lakatos Róbert, az alma nem esett messze a fájától, a tehetség a családban maradt, eszünkbe juthattak a híres prímásdinasztiák. Hogy a műfajok listája teljesebb legyen Michaela Reinhardt, Django Reinhardt unokája dzsesszzenész társai közreműködésével a cigány népzene elemeit is felhasználó számokat énekelt, a kiváló muzsikusok szintén az improvizációra helyzeték a hangsúlyt, megjelent velük egy újabb műfaj a színpadon, a világzene. Cigányzenekar műsora nem létezhet cimbalomszóló nélkül, Iordache nem mindennapi virtuóz erényeket kívánó művében Csík Gyula remekelt. A Repülj fecske Reményi Ede rapszódiája: ebben a zenei vezető hegedűvirtuóz szólista mellett a tagok legkiválóbbjai is szólóhoz jutottak. Azután dzsessz ismét, nyilván nem véletlen, hogy a modern zenei utakon járó cigányzenészek közül sokan ebben a műfajban találták meg azt a lehetőséget, amelyben a bennük rejlő szabadságvágy kifejeződhet. Emilio jelent meg újabb szereplőként, énekelt, szájdobolt, dobolt, majd a Gipsy jazz, blues blokk Patai Anna énekével ismét a világzenét hozta elénk. Hirtelen és merész váltás volt, amikor ifj. Kathy Horváth Lajos - egyébként a zenekari a tagok sorából kiállva – a híres belga hegedűvirtuóz, Ysaÿe rendkívüli nehézségű szólószonátáját játszotta, tegyük hozzá mintaszerűen. Tessék, ismét egy dinasztia! A spanyol Sarasate szintén a tizenkilencedik századból származó műve, amely a cigányok által játszott dallamokból építkezik, a műsorkezdő Liszt rapszódiával együtt, zárásként szintén azt bizonyította, ez a zene az elmúlt évszázadokban európai kulturális örökségünk szerves részévé vált.     
Frissítve: 2019.02.12 12:30

Kiírták a pályázatot a természettudományi múzeum főigazgatói posztjára

Publikálás dátuma
2019.02.21 13:03

Fotó: MTVA/ Róka László
Csütörtökön jelentette meg a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatói pozíciójára kiírt pályázatot az Emberi Erőforrások Minisztériuma - írja az MTI. A Népszava keddi számában jelent meg cikk a múzeum esetleges költözésével kapcsolatos dilemmákról, amelyben megírtuk: "A múzeum főigazgatói posztját betöltő Korsós Zoltán megbízatása is lejárt, feltehetően megnyerte a tavaly márciusban kiírt pályázatot, és augusztustól ismét ő tölti be a pozíciót. Forrásaink szerint megbízása azonban csak egy évre szól, július 31-én lejár. A pályázat eredményeiről érdeklődtünk az Emberi Erőforrások Minisztériumánál, megkeresésünkre nem reagáltak. A pályázat, valamint a költözés jelenlegi előrehaladása kapcsán kerestük kérdéseinkkel Korsós Zoltán főigazgatót is – aki információink szerint kizárólag a minisztérium jóváhagyását követően nyilatkozhat –, lapzártánkig azonban nem érkezett tőle válasz." Az MTI híre szerint az új főigazgató kiemelt szakmai feladatai közé fog tartozni egyebek mellett a 2020 és 2024 közötti időszakra vonatkozó középtávú stratégia kidolgozása és megvalósítása, a Ludovika épületének közös használatából fakadó folyamatos együttműködés a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel (NKE), valamint a múzeum nemzetközi hírű tudományos bázisintézményként pozicionálása - olvasható a kormany.hu portálon csütörtökön megjelent pályázati felhívásban. A pályázatokat március 25-ig lehet benyújtani a minisztériumhoz. A főigazgatói megbízásról a pályázati határidő lejárta utáni 60 napon belül egy legalább öttagú szakmai bizottság javaslatát mérlegelve az emberi erőforrások minisztere dönt. A főigazgatói megbízatás augusztus 1-jétől tölthető be határozott időre, legfeljebb öt évig - derül ki a kiírásból. 
Szerző
Frissítve: 2019.02.21 13:18

A pásztorlány és a cukortolvaj, avagy Munkácsy-tárlat Szolnokon

Publikálás dátuma
2019.02.21 13:00
A válogatás több témát felölel a női zsánerektől a tájképeken át a portrékig
Fotó: MTI/ MÉSZÁROS JÁNOS
A százhetvenöt éve született Munkácsy Mihály festményeiből rendezett szolnoki kiállítás betekintést ad a festő életébe és művészetének teljességébe.
Hazánkban még sosem látott Munkácsy festmény is látható Szolnokon a százhetvenöt éve született festő tiszteletére rendezett kiállításon. A február 20-án kiállított, Az énekes című alaktanulmány – amelyet a Mozart halála című festményhez készített az alkotó – huszonhat millió forintért cserélt gazdát a Kieselbach Galéria decemberi árverésén. A Pákh Imre műgyűjtő képeiből és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumból származó alkotások ilyen összeállításban még nem voltak korábban láthatóak, és számos képpel a korábbi, tizenkét évvel ezelőtti szolnoki kiállításon sem találkozhatott a hazai közönség. Fontos szempont volt az intézmény számára, hogy megismertessék a műveket a legutóbbi tárlat óta felnőtt, új generációval is, akik számára Munkácsy neve, az általa képviselt nemzeti és történeti festészet egyre inkább kezd háttérbe szorulni – mondta lapunknak Csiszár Róbert, a szolnoki Damjanich János Múzeum kiállításszervezője és művészeti írója. „Az a tapasztalatunk, hogy a fiatalok közül egyre kevesebben tudják, ki volt a festő, és hogy hány olyan neves nagy XIX. századi magyar festő volt, aki az európai szintű festészetben is megállta a helyét. Az nyilvánvaló, hogy az idősebb generációknál Munkácsy az egyik legkedveltebb, legismertebb festő. Élete és munkássága az egyik legszélesebben feldolgozott, a művészetirodalomban és a szépirodalomban egyaránt.” Bár gyakran felmerülnek kételyek a festő nemzetközi jelentőségét illetően, a hazai közönséget ez nem befolyásolja a Munkácsy iránti rajongásban. A január 12-én megnyílt kiállítás már túl van a tízezredik látogatón: kisgyermekes családok, nagyobb csoportok és kíváncsi fiatalok mind megfordulnak a Szolnoki Galériában. “A festő iránt mutatott nagy érdeklődés rendkívül széles spektrumú témaválasztásaiból, és sokfajta történeti eseményt feldolgozó, mindenki számára érthető, látványos és szerethető munkáiból is ered; – hangsúlyozta Csiszár Róbert – megkerülhetetlen, hogy ne kerüljön szóba a neve.” A kiállítás képei betekintést engednek abba, hogy az alkotó nagyobb műveit milyen gondolkodásmódon keresztül állította össze – vélekedik a szakíró. Bár több ismert, nagyméretű képe nem látható Szolnokon – ezek a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában vannak –, a kisebb képek között is vannak jelentősek. “A Franciaországban festett tájképei között vannak nagyon friss, üde képek, amelyek nem viselik magukon a műtermi festés hatásait, és nagyságuktól függetlenül kiemelkedő részét képviselik az életműnek. S bár számos mű – ahogy az újonnan kiállított Az énekes – címében a tanulmány olvasható, nagyon kevés az, ami kimondottan tanulmány lenne. A vallásos kompozíciókhoz, vagy a népi zsánerekhez készült alkotások mind kész, önálló művek” – részletezte Csiszár Róbert. A kiállításon jól megfér egymás mellett a Pásztorlány az erdő szélén, a Kompozíció-tanulmány a Krisztus Pilátus előtt című képhez, valamint a Pálmaházban és A kis cukortolvaj szalonok-beli világa is. A szakíró kiemelte, a bemutatott válogatás felöleli Munkácsy életművét a témák tekintetében: a kezdeti női zsánerekkel, a tájképfestészet remekeivel, a portrékkal, a vallásos kompozíciókhoz készült tanulmányokkal és a francia nagypolgári életvitelt tükröző alkotásokkal egyaránt találkozhat a látogató. „A kiállított fotóanyagon keresztül a festő lakhelyeinek egyes részleteibe és a szalonok hétköznapi világába is bepillantást nyerhetünk, ezáltal nem csupán az alkotó világához, de műveinek megértéséhez is közelebb kerülve – vélekedik Csiszár Róbert. Úgy gondolja, fontos szem előtt tartani, hogy a festő és a magánember egy és ugyanaz: „Nem két külön ember ment be a műterembe. Munkácsy éjjel-nappal ezeket a témákat érlelte a lelkében.”  Infó Munkácsy Szolnokon Látogatható április 7-ig a Szolnoki Galériában.
Frissítve: 2019.02.21 13:00