ellenzék;

2019-02-20 09:39:00

Súlyos helyzet

Egykori kollégám, aki évtizedek óta elszánt harcot vív az ly ellen, most keserű elégtétellel veregetheti meg a saját vállát: lám, ő megmondta, hogy csak a baj van vele. 

Persze valójában nem azon a nyavalyás mássalhangzón múlt az ellenzéki kikelet, az csak a tehetetlenség tárgyiasult jelképe. Annak visszaigazolása, hogy amitől két hónapon át tartottunk, az az első adandó alkalommal valóra válhat: akár fél nap alatt bebizonyosodik, hogy az ellenzék radikális parlamenti fellépése, akárcsak tízezrek elszánt vonulgatása ugyanoda vezet, ahová az elmúlt nyolc évben minden. A lelombozott beletörődésbe. 

A csapda persze tökéletes. Az ellenzék, ha eljátssza a neki osztott segédszínészi szerepet a parlamentben, legitimálja a rendszert. Ha varieté-produkciókkal igyekszik áttörni a közte és a társadalom között rezignációból épült falat, akkor kéjjel bünteti szénné a pedellusi szerepébe belegyönyörödött Kövér László. És a permanenssé váló kommunista szombat még hagyján, de az attrakciók választéka is erősen korlátozott: át lehet még mászni néhány kerítésen, lehet még egy darabig mantrázni, hogy milyen csúnya dolog a rabszolgatörvény. De idővel muszáj lesz észrevenni, hogy a kormány ezredszer is ellopta a showt, az állampolgárok pedig momentán Dacia-katalógusokat és használtlakás-hirdetéseket nézegetnek a tavaszi napsütésben.

A figyelmet csak egyetlen módon lehet visszaszerezni: önálló cselekvéssel. Valamivel, ami több a Fidesz-akarat puszta tagadásánál, a Fidesz-tematikára való felelgetésnél. Csak van valami, ami az embereknek fáj, és az ellenzékre vár, hogy követelje a megoldását. Csak létezik egy olyan politikai akció, amely magában rejti az előrelépés lehetőségét. Ez az elmúlt két hónap sajnos ment a levesbe, de az EP-választásig még van másik kettő, az önkormányzatiig meg további négy. Hát erősen drukkolunk.