Fallal körülzárt szigetek - interjú Fehér Boldizsárral

„Nagy lépés lenne egy békésebb és boldogabb ország felé, ha elfogadnánk, hogy a világ nyitottabb hely annál, mint ahogy azt mi Magyarországról elképzeljük” – mondja Fehér Boldizsár a bruttó nemzeti boldogság esetleges hazai bevezetését firtató kérdésünkre. Az írót első regénye, a Vak majom kapcsán kérdeztük.

A felelősségvállalás komoly témája mellett nagyon komolyan veszi a humort is a regényében, kiket tart e tekintetében mestereinek?

A Tom és Jerry-rajzfilmek cinizmusa maradandónak bizonyult – számomra felejthetetlen, hogy miközben valaki a Figarót áriázza a színpadon, arcon lövik egy WC-pumpával. Szeretem a burleszket, a Chaplin-filmeket, illetve Woody Allen is nagy idolom. Irodalmi humorban Kurt Vonnegut és Joseph Heller állnak hozzám a legközelebb, de szerintem Franz Kafka is nagyon vicces. Annak ellenére, hogy sokan nyomasztónak tartják az írásait, ne felejtsük el, hogy mikor barátai körében felolvasta az Átváltozást, könnyesre nevette magát.

Nekem Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című regénye és a szerkezet miatt némi Agatha Christie is felsejlett, van valós hatásuk, vagy ezek csak az én olvasói preferenciáim?

A krimis párhuzamon őszintén meglepődöm, mert ha van műfaj, amit nem szeretek, az a krimi. A Rejtő-regény kapcsán értem, hogy nála is, nálam is jelen van a humor, mind a két történet hotelben játszódik, de más, valódi összekötő elemet nem látok. Félek, hajlamosak vagyunk a rejtői jelzőt rásütni minden olyan írásra, ami humorosabb egy kenyérpirító használati utasításánál…

A humor forrása után akkor nézzük, honnan fakad a boldogság. A regénybeli szállodában két tudós közgazdász a Nobel-díját a boldogság mérésének kutatása miatt kapta. Íróként önnek mi jelentene boldogságot?

Ha nem kéne mást csinálnom az íráson kívül, ha meg tudnék élni mint regényíró. Igazából ez a célom. Ha valamiért érdekel, mennyire fogy jól a könyvem, az azért van, mert arra vágyom, hogy ne kelljen vele törődnöm, mennyire fogy jól. Ne az legyen a legnagyobb küzdelmem, hogy a fejemet valahogy a víz fölött tartsam, hanem elég időm legyen a regényírásra.

Magánemberként?

Engem a munkám tesz boldoggá, szeretnék minél többet utazni, nagyon érdekel a világ. Fontosnak tartom, hogy aki írni akar, az minél többet lásson, és a lehető legtöbbet tapasztaljon. Csak így lehet hitelesnek maradni. Hemingway szövegein is látszik, hogy mikor már Kubában letelepedett, hiába írt még mindig a korábbi témáiról, a bikaviadalokról, a bokszról, a vadászatról, már nem volt meg a novelláiban az a plusz, mint amikor még valóban járta a világot, és jelen volt ezeken az eseményeken.

Ahogy a regényében is olvasható, Bhutánban a GDP növelése mellett a bruttó nemzeti boldogság figyelembevétele is a vezető feladata – a magyar társadalom esetében milyen intézkedések okoznának boldogságot?

Ehhez főleg felfogásbeli változások kellenének. Örökölt hagyományunkat, a tipikus magyar ügyeskedést én annak tudom be, hogy az évszázados hódoltság, megszállások miatt az emberek mindig azt érezték, csak magukra számíthatnak a saját boldogulásuk tekintetében. Még most is mindenki csak magával van elfoglalva, fallal körülzárt szigetek vagyunk, individuumként és társadalomként is. Nagy lépés lenne egy békésebb és boldogabb ország felé, ha elfogadnánk, hogy a világ nyitottabb hely annál, mint ahogy azt mi Magyarországról elképzeljük. Ahhoz, hogy ez változzon, először egyénenként kell felismernünk: a másik is számít, egyedül semmi esélyünk nincs.

Jó lenne felnőni a feladathoz. A regénye önnel egyidős főszereplőjének sem megy könnyen, nevelődése a felelősségvállalás, a döntésmeghozatal terén eléggé kitolódik az időben – nemzedéki probléma lenne ez?

Ahogy a mondás tartja: akinek van választása, nehéz lesz döntenie. A mai fiataloknak nem feltétlenül a felelősségvállalással van problémájuk, inkább a döntések meghozatalával, mert rengeteg lehetőségük van, miként merre induljanak el az életükben: külföldre menjenek vagy itthon maradjanak, melyik egyetemi szakra felvételizzenek? Vajon tényleg reklámprojekt-menedzser legyek egy életre, mikor még húsz másik szakma közül választhatok? Nehéz úgy dönteni, ha közben folyton látjuk, miből maradunk ki. A felelősségvállalás kérdése inkább a döntés meghozatalával kapcsolatos: nem lehet másra bízni. Ha nem döntünk, és 30 évesen is a szüleinkkel lakunk, az is egy döntés, persze.

A regény címéül választott három bölcs majom egyike, a vak majom mit jelképez?

A szellemi vakságra utal, az emberek döntések előli menekülésére, hogy azt szeretnék, inkább mások mondják meg nekik, mit tegyenek, és így felmentést kapjanak a valóság tudomásul nem vételének vétsége alól. Miközben ha nem is veszünk tudomást a valóságról, a valóság még tudomást vesz rólunk.

A már említett tudósok szállodai kísérletükben bizonyítják: az irracionalitás legyőzi a racionalitást, a hit a logikát – evolúciós előny mindez vagy hiba?

Sokáig evolúciós előny volt, mert a közös hiedelmek szervezték a társadalmakat. Ezek adták azokat a sokszor irracionális szabályokat és erkölcsöket, amelyek együttműködésre kényszerítették az embereket. Ezáltal erősebbek és ellenállóbb közösségek jöttek létre. Ma már azonban olyan pluralizált világban és társadalomban élünk, hogy az irracionális hiedelmek nem egyesítik, hanem inkább egymással szembenálló egységekre szaggatják az embereket.

+1 kérdés

Mielőtt regényírásra adta a fejét, forgatókönyveket (pl. #sohavégetnemérős c. Wellhello-film), rádiójátékokat, kabarékat is írt. E téren hol mit láthatunk, hallhatunk, olvashatunk a közeljövőben öntől?

A Jurányi Házban most fut a Litkai Gergellyel és a bátyámmal, Gáspárral közösen írt Magyar nátha című produkció, mely körképet ad a magyar nép zivataros századaiból. Év végén kezdenek forgatni egy karácsonyi vígjátékot, amit szintén forgatókönyvíróként jegyzek. Az NKA ösztöndíját elnyerve pedig márciustól végre belekezdhetek az új regényem megírásába.