Mindenki azt gondolja, hogy ez vele biztosan nem eshet meg

Publikálás dátuma
2019.03.03 10:13

Fotó: SZŰCS ÉDUA RAJZA
„Jogállamban élünk, vagy mi” – mondja az ember magában. Elég egy szabályosan eladott autó, egy figyelmetlen hivatalnok vagy egy életszerűtlen jogszabály, és egyetlen pillanat alatt pokollá lesz az életünk.

Első történet: Kafka Budapesten

„Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták.” Így kezdődik a világirodalom egyik legabszurdabb és legszomorúbb története, Franz Kafka A per című regénye. (Főhősét, ő sem tudja, miért, letartóztatják, rejtélyes per folyik ellene, végül elítélik és kivégzik.) „Karácsony előtt kaptam egy levelet a végrehajtótól, hogy azonnal fizessek be 72 ezer forintot, különben levonják a nyugdíjamból” – meséli Vera. Az asszony természetesen megpróbálta kideríteni, miről is van szó, de a megadott telefont nem vették fel vagy egész nap foglaltat jelzett. Másnap elment arra a címre, amit a levélben olvasott, de nem került sorra. Kará­csony lévén, két héttel később jutott el ismét a végrehajtóhoz, ahol elmondták neki, hogy egy parkolási ügye jutott ebbe a stádiumba, másodfokú bírósági határozat van ellene, nem tehetnek mást. Sőt: kiderült, hogy a végrehaj­tó már át is küldte a fizetési meghagyást a nyugdíjfolyósítónak. „Mikor történt a dolog, és milyen autóról van szó?” – kérdezte Vera. „Egy ilyen és ilyen rendszámú Suzukiról – mondta az ügyintéző kedvesen –, az eset pedig 2009-ben történt.” „De hát miféle emberek ezek? Miről beszélnek? Milyen hatósághoz tartoznak? K. elvégre jogállamban él, mindenütt béke van, érvényben minden törvény, ki merészel rátörni a lakásában?” „De hiszen azt az autót én 2003-ban eladtam!” – képedt el Vera, és úgy gondolta, hogy akkor nincs is semmi baj, tévedés történt, mindjárt szólnak, hogy korrigálják a hibát. A végrehajtási ügyintéző azonban közölte, hogy ezt a felszólamlást csak akkor vehetik figyelembe, ha Vera behozza annak a gépkocsinak az adásvételi papírját. A papír természetesen nem volt meg, Vera az azóta eltelt 15 évben több autót vett és eladott, de az ügyintéző biztatta, hogy semmi gond, az okmányirodában potom 1250 forintért kiállítják a szükséges papírt, feltéve persze, hogy Vera annak idején bejelentette a tulajdonosváltást. Szerencséje volt, nemcsak ő, hanem a vevő is megfelelően járt el 2003-ban, úgyhogy egy héttel később már a papírral felvértezve ment vissza az ügyintézőhöz. Ahol majdnem minden rendben ment, kivéve, hogy nem működött éppen a számítógép, ezért nem tudták felvenni a jegyzőkönyvet, de megnyugtatták: menjen haza, és levélben elküldik neki a papírokat. Így is lett. A levélben az állt, hogy a kérelmét befogadták, és jogos, és 15 napon belül intézkednek. „K.-t telefonon értesítették, hogy a következő vasárnap egy kis vizsgálatot tartanak ügyében. Felhívták rá a figyelmét, hogy ezek a vizsgálatok rendszeresek lesznek, s ha talán nem is minden héten, de elég sűrűn követik majd egymást.” De nem intézkedtek. Vera viszont kapott egy levelet a nyugdíjfolyósítótól, hogy a következő hónaptól kezdve levonják a megfelelő összeget a nyugdíjából. Vera ekkor visszament a végrehajtóhoz, hogy számon kérje a dolgot, de az ügyintéző széttárta a karját, hogy ők valószínűleg időben elküldték a papírokat, de hát így alakult. „Forduljon bírósághoz, és perelje vissza a pénzét” – tanácsolta a jó szándékú ügyintéző. Vera ekkor érezte szükségét először, hogy ügyvéd tanácsát kérje. Az ügyvéd pedig azt tanácsolta, hogy menjen el a másodfokú határozatot meghozó bíróságra, ahol működik egy úgynevezett jogsegélyiroda. Ott adja be a papírjait, és segíteni fognak neki. El is zarándokolt oda, megmutatta a papírjait, de a jó szándékú, fiatal bírósági fogalmazó észrevette, hogy túl vannak a 15. napon, és visszaküldte Verát a végrehajtóhoz. Ekkor jött meg a januári nyugdíj (75 ezer forint, eredetileg), amiből levonták a 32 500 forintot. Vera másnap visszament, hogy beszéljen a végrehajtóval. Azt nem lehet. A végrehajtó igen elfoglalt ember, és különben sincs bent. „Tessék levelet írni neki” – mondta a korábban jó szándékú ügyintéző. Ekkor fordult az újsághoz. Az újságíró kérdésére, az elmúlt kilenc év alatt észrevette-e, hogy eljárás folyik ellene, Vera határozottan nemmel felelt. „A végrehajtói irodában azt állították, hogy valamikor 2015-ben (sic!) kapnom kellett egy levelet, de nem kaptam. Kértem, mutassák meg a tértivevényt vagy bármit, ami igazolja, hogy átvettem a levelet, de azt mondták, egyelőre nem tudnak ilyet mutatni.” „Egyetlen akta sem vész el, a bíróság nem felejt. Egy napon – senki se várja – valamelyik bíró figyelmesebben veszi kezébe az aktát, észreveszi, hogy ebben az esetben a vád még érvényes, és elrendeli az azonnali letartóztatást.” „Bármilyen rosszul hangzik is, a végrehajtó ebben az esetben csak a munkáját végzi” – mondja a Visszhangnak Sándor Zsuzsa. Az egykori bíró, publicista szerint nem egyedi eset, hogy egy ilyen ügy, akár a jogerős határozatig, végigmenjen anélkül, hogy az érintett tudna róla. A kulcskérdés – mondja – az, hogy került elő Vera neve a parkolási társaságnál, amely a büntetést kiszabta, majd – mivel azt behajthatatlannak ítélte – a bírósághoz fordult. „A bíróság a felperestől kapott címre kézbesíti az idézéseket. Ha kétszer nem veszi át, azt a törvény értelmében kézbesítettnek kell tekinteni, és megindítani a pert, akár az alperes távollétében is. A bíróságnak nincs módja nyomozni.” Márpedig Vera többször költözött az elmúlt években. És bár az új címe sosem volt titkos – hiszen a végrehajtó meg is találta –, előfordulhatott, hogy a hivatalos iratok (például egy bírósági idézés) nem találták meg a korábbi címén. Levelet írtunk a parkolási társaságnak. Szerettük volna megtudni, milyen adatbázisból halászták elő Vera nevét kilenc évvel ezelőtt. Azt válaszolták, utánanéznek. Még egy hét, és a postás újra hozza Vera nyugdíját. Mínusz 32 500 forint. Az ügyvéd egyébként azt tanácsolta Verának, forduljon bírósághoz.

Második történet: Ellentmondás

Használt autót nemcsak venni, hanem eladni is igen kockázatos vállalkozás. Magyarországon. Mert hiába jelenti be az eladó az előírásoknak megfelelően, időben az okmányirodában, hogy túladott a kocsiján, ha az államapparátus lassan mozdul, és még hónapokig ő szerepel tulajdonosként az adatnyilvántartásban. Ha pedig összejön a lassú állam-kókler vevő páros, máris kész a baj – ezt saját bőrén tapasztalhatta meg az öreg, kicsi autóján túladó főhősünk.

Bizonyítási kényszer

A vevő közvetlenül az üzlet megkötése után többször elfelejtett fizetni a parkolásért. Meg az autópálya-használatért. Meg elmulasztotta átíratni a kocsit. Mivel így a tulajdonosváltást hosszú hónapokig nem vezették át a nyilvántartásban, rendre az eladónak postázták a bírságok soráról szóló leveleket. Hősünk, nevezzük Andrásnak, jó ideig türelmesen álldogált a postán kígyózó sorokban, hogy átvegye a hivatalos küldeményeket, és lelkiismeretesen járta az ügyfélszolgálatokat, ahol újra meg újra igazolta az adásvételi szerződéssel: nem, már rég nem ő a kocsi tulajdonosa. Úgy három hónappal lehetett túl az eladáson, amikor megelégelte, hogy még mindig neki kell bizonygatnia az igazát, csak azért, mert sem a vevő, sem a hivatal nem tartja be a szabályokat. Nagy levegőt vett, széttépte a legutolsó bírságról szóló levelet és kidobta a kukákba. Pórul is járt rögtön. Nemsokára ugyanis már nem a parkolási társaság, hanem egy közjegyző kereste: fizetési meghagyást küldött neki, mert nem fizette be a legutolsó parkolási bírságot és a járulékos költségeket. Vörös fejjel hívta a közjegyzőt, hogy elmondja: nem ő volt az autó tulajdonosa a büntetés idején. A közjegyző pökhendi ügyintézője azonban kioktatta: ők nem nyomoznak, nem vizsgálódnak, ha kifogásolja a fizetési meghagyást, akkor „terjesszen elő ellentmondást”, és bizonyítsa a bíróságon, hogy tényleg nem volt már az övé a kocsi a büntetés idején. „Én bizonyítsam?” – hüledezett az eladó. „Végtére is maga kifogásolja a büntetést, vagy nem?!” – vágott vissza az asszisztens. Emberünk dühöngött még egy sort, majd „ellentmondást terjesztett elő”, hogy aztán néhány héttel később hitetlenkedve olvassa a bíróságtól kapott levelet: keresetet kell benyújtatnia, ha bizonyítani akarja az igazát, ellenkező esetben auto­matikusan a parkolási társulás a nyertes.  

Pontosan tudják

Főhősünk eltökélten vonult a bíróságra, ahonnan azonban lógó orral távozott: harmincoldalas paksamé­tát nyomtak a kezébe, és rögtön kiderült, a jogi szaknyelv nem segíti elő a helyes kitöltést. Hogy például a bírságcédula, az „dokumentum”, „csatolmány” vagy „bizonyíték”? Jobb a békesség, gondolta András, és ügyvéd segítségét kérte. A mű végül elkészült, aláírta, csatolta a csatolnivalókat, iktattatta, amit iktatni szükséges, és várta a pert. Ami a hosszas csaták után váratlanul gyorsan véget is ért: a parkolási társulás elegáns öltönyt, méregdrága karórát viselő fiatal ügyvédje már a bíróság folyosóján jelezte, nem kell aggódni, elállnak a pertől, hiszen ők is pontosan tudják, más a tulajdonos. Főhősünkben ebben a pillanatban megállíthatatlanul törtek fel az emlékek a postai sorokban töltött órákról, a gyomorgörccsel átvett hivatali levelekről, az egyre dagadó bírság és járulékos kiadások miatti aggodalomról, az elvesztegetett időről, felesleges költségekről, de nem volt ideje igazán dühbe gurulni. Mire felocsúdott, már bent volt az apró, csupasz falú, nyomasztó tárgyalóteremben. Némi elégtételt jelentett, hogy az elcsigázott bíró gyorsan, határozottan, érthetően szolgáltatott igazságot az autósnak – nem is kicsit. Az eredetileg 15 ezer forintos büntetés ugyanis a bírósági tárgyalás napjára a késedelmi pótlék, a közjegyzői díjak és más tételek miatt 160 ezer forintra hízott. Ez csak leheletnyivel volt kisebb összeg, mint amennyiért valamikor hónapokkal korábban elkelt a kicsi, öreg autó. Egyébként tanulsága van a két történetnek. Több is. Egy: ne vegyünk autót. Kettő: ne adjuk el. Három: ne költözködjünk, csak bajt okoz. Négy: bízzunk a jogállamban! Hiszen értünk van.
Frissítve: 2019.03.03 10:13

Álmatlanságunk kora

Publikálás dátuma
2019.03.17 17:20

Fotó: AFP or licensors/ MLADEN ANTONOV
Nem alszunk eleget. Vagy ha igen, nem pihentető az alvásunk. Pedig elemi szükségletünk a regeneráció, enélkül krónikus és szomatikus betegségek támadnak meg bennünket. De az alvatlanság eleve már meglévő betegségeink tünete is lehet. Jól kell tudnunk tehát aludni – a hosszú, egészséges élet feltételeként. Az alvás világnapja alkalmából megjelent Magyar alváskönyvnél jobb sorvezetőt pedig álmodni sem lehet.
Az emberek egyharmada nem alszik megfelelően, állítják felmérések alapján a szakemberek. Nem reprezentatív kutatásom igazolja az állítás igazát. Jobbik énem, éjszaka a jobbomon fekvő feleségem napi szinten mutat rá alvásproblémájára. Aki a balján fekszik, horkol és túl korán kel. Pedig az ő jó közérzetéhez tíz óra alvás lenne szükséges. Legalább. Alvásigénye aztán a hétvégéken csúcsosodik ki, amikor is pótolni igyekszik a hétközi elmaradást. Én mint az emancipációban a végletekig hívő férj pedig lehetőséget látok végre az elhanyagolt teendőim ellátására, csakhogy meglepetésszerűen kápráztassam el a nejemet. Hajnalban a szokottnál is korábban kelek, teszek-veszek, csörgök-zörgök, mosogatok, porszívózok (a sövényvágást direkt későbbre hagyom). És nem, egyszerűen nem tudok a kedvére tenni mindezzel. Sőt, azt sem értem, miért nézi rosszalló tekintettel, hogy ebéd után egy órára bebólintok, szunyókálok egy kicsit. Hiszen én keltem korán, nem ő. 

Rosszalvó magyarok

A válóperek jelentős hányada a hálótárs horkolásával, pontosabban annak a másik fél felé tagadásával magyarázható – tudtam meg a Magyar Alvás Szövetség (MASZ) által március 12-én, kedden, az alvás világnapja alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián rendezett konferencián. (Az alvás világnapja március 15-én van hivatalosan, de a magyar nemzeti ünnep miatt nálunk előrébb hozták pár nappal – forradalom idején nincs alvás!) Az egészséges élet egyik kulcsának számító egészséges alvás érdekében, figyelemfelhívó szándékkal rendezett világnapot 65 országban ülik (fekszik?) meg, Magyarországon ezúttal a 11. alkalommal. Sőt, az Alvás Világszövetség (World Sleep Society) egy éve alakult hazai tagjának rendezvényét már kormányfigyelem is övezi, államtitkári jelenlét is pártolta (dr. Horváth Ildikó személyében), hogy (amiként elhangzott) a hazai egészségügyi átrendeződés, mely nem beteg-, hanem egészségközpontú (tehát a megelőzésre koncentráló) kíván lenni, az egészséges alvás megteremtésére is figyelmet szán, nemcsak a megfelelő táplálkozás, mozgás és életmód kialakításának támogatására. Már csak annál is inkább, mert a jelen társadalmak munkavégzési szokásai alaposan felforgatták természetes, biológiai szükségleteinket, így az alvási ciklusunkat is. Nem annyit és nem úgy alszunk, ahogy azt igényelné a szervezetünk. Ebből aztán mindenféle komplikáció származik: vérnyomás- és cukorbetegség, mentális problémák, elhízás, hogy csak a legalapvetőbbeket említsem. S ha nem ijedtem volna meg már ettől, akkor a konferencia idejére kiértékelt, legfrissebb alváskutatások eredményei igencsak felébresztettek – nagyon úgy néz ki, ha továbbra is házasságban kívánok élni (kívánok!), teljes körű életmódváltozást leszek kénytelen bevezetni. Húszezer éjszakányi alvás monitorozása alapján állítható, hogy a magyar emberek kevesebb mint 20 százaléka gondolja úgy, az alvás számára igazán pihentető – értékeli az adatokat a MASZ alelnöke, Vada Gergely. Harmincöt százalékuk véli csak úgy, hogy az éjszakák alkalmasak számukra a regenerációra – a kétharmaduk tehát nem! Míg egy ember alvásigényét átlagosan 7–9 órára szokás belőni, addig a magyar életkörülmények mindössze 7 óra 20 percet tesznek lehetővé. Az alelnök ehhez még hozzáteszi, hogy ez a 7.20-as átlag összességében az idegrendszer 55 százalékának tényleges regenerációjára elég. Ha még ez sem lenne elég a hervadáshoz, azt is megtudom, hogy a magyar alvók egynegyedének éjszakai ­pihenése fizikai túlterhelésről tanúskodik. G. Németh György, a MASZ elnöke és a Benyovszky Budapesti Alvásközpont vezetője az adatok summázatában utal a mindmáig legfrissebb európai és a párhuzamként általuk végzett, 4 éve készült országos alváskutatás eredményeire is: az unióban a lakosság 29,6 százaléka, itthon 31,3 százaléka szenved alváspanaszoktól. A magyarok harmada tehát – amibe ezek szerint a feleségem és én is tartozunk – komoly egészségügyi problémával küszködik. Ahhoz, hogy megfeleljünk a világnap aktuális jelmondatának – „Aludj jól, élj sokáig!” –, tennünk kell valamit. 

Álomfejtés helyett

De mit? Az alvásnapi konferencia, mely tulajdonképpen egy ünnepi könyvbemutató volt, erre mindenekelőtt az olvasást ajánlja. Nevezetesen a MASZ által felkért szakemberek (pszichológusok, neurológusok, tüdőgyógyászok, fül-orr-gégészek, ortopéd szakorvosok, dietetikusok, szexológusok, fogászok stb.) által jegyzett és a Galenus Kiadó gondozta Magyar alváskönyvet, mely nemcsak pihentető olvasmány, de hasznos is, mert útmutatóul és gyakorlati tanácsokkal szolgál az alvásismeretek és -nyugtalanságok terén. Ami annál is inkább fontos, mert az alváshiány (vagy éppen a túlzott aluszékonyság), a nem minőségi pihenés az esetek döntő többségében társbetegségek tünete. (Pél­dául, ha hátfájás miatt nem hunyjuk le a szemünket egy pillanatra sem éjszaka, akkor mozgásszervi problémáink lehetnek, a horkolásból adódó hálótársi csetepaté okai pedig légzőszervi elégtelenség, elhízás felé mutatnak. Ha pedig hajnali 3-kor azon morfondírozunk, miért nem tudunk aludni, s nem azon, hogy „jaj, de jó, van még 3 óránk szunyálni”, akkor pszichés eredetű gondjainkkal nem árt orvoshoz fordulni.) Jó hír, hogy mindezek holisztikus és komplex diagnosztizálását a jövőben a most bejelentett alvásterapeuta-képzést elvégzőknél orvosolhatjuk majd. 

Pihenj jól, hasznosan!

De ma már az egyénileg használható technológia is nagy segítségünkre lehet az alvásunk optimalizálásában. Köztudott, hogy a Távol-Keleten külön nevük van a túlmunkától, a túlterheltségtől bekövetkező haláleseteknek: Japánban „karosi”, Dél-Koreában „gvarosza”, Kínában az öngyilkosságba menekülő extrém munkaerő elnevezése „kolaoszi”. Az asztalra boruló, alvó kollégák látványa mindennapos ezen országok munkahelyein, megkülönböztetett tisztelettel is bánnak velük, suttogva, lábujjhegyen közlekednek a munkaérdemrendes, szuszogó társuk mellett. Ám a vállalattulajdonosok nem ennyire udvariasak és elégedettek, mivel a kialvatlan munkaerő kevésbé hatékony és döntéseiben is megbízhatatlan. Végeredményben kevesebb pénzt termel. Így aztán a hasznosság érdekében érdemes a megfelelő mennyiségű és minőségű alvást biztosítani számára. Ezzel a szó szerinti be- és lefektetéssel ugyanis még több hozam várható. Bár attól még némileg távol vagyunk, hogy alvószobák álljanak rendelkezésre a munkahelyeinken, ha ledőlnénk vagy 20 percre szundikálni (ebéd után főleg, ugye-ugye!), de az alvás szerepét az egészségmegőrzésben már felismerték a nagyobb cégeknél. És minden mai technológiát be is vetnek a dolgozóik ágyban töltött minőségi pihenése érdekében. Az alvásipar felívelő szakaszú ágazat. Okospaplan, okosmatrac, okospárna, szenzoros csuklópánt, ami az éjszakai off módunkban figyeli a légzés-, vérnyomás-, szívverés-, testhőmérséklet-változásainkat – ma már nemcsak a munkahelyi egészségmegőrzés érdekében és az alvásbarát szállodákban (távol a lift, az utca zaja, párnázott csöndszoba a lakosztályunk, masszázs- és spa-szolgáltatások) érhetők el ezek a diagnosztikai monitorozásra képes kütyük. Megvásárlásukkor azonban érdemes a szenzoros kivitelezésűt választani, mert egy okostelefonra letölthető applikáció pusztán az éjszakai zörejekből képes méréseket végezni – okosít ki minket a kötetben az alvásipar legújabb vívmányairól Vada Gergely. Ami pedig a feleségem alvásproblémáit (engem) illeti… Nos, a horkolás elmulasztására számos megoldás akad (fogyás, kevesebb alkoholbevitel, cigaretta elhagyása stb.), hogy nemalvótárskénti neszezésem okozta sokkhatást kerülendő pedig magam is jóízűen, stresszmentesen aludjak – akár szenzorok hálója nélkül is.

Nem mindegy, mikor

A cirkadiánritmust szabályozó molekuláris mechanizmus felfedezéséért Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young kapta 2017-ben az élettani és orvosi Nobel-díjat. Azaz az emberek (és más élőlények) belső, biológiai órájának (ez a cirkadiánritmus) vizsgálatáért, biokémiai működésének elkülönítéséért díjazták az amerikai tudósokat. A természetes környezet (bolygónk forgása, a nappali és éjjeli órák [fény-sötétség]) váltakozása nagyban hatással van az életműködésünkre, jóllétünkre – ezért sem mindegy, mikor alszunk. Nem véletlen, hogy a WHO 2017-ben rákkeltő hatásúnak nevezte a váltott műszakot.

Téli vagy nyári?

2021-től minden valószínűség szerint megszűnik az évszakokhoz kötött óraátállítás, mely sokak időérzékét zavarta össze és alvásszükségletét tette tönkre ideig-óráig. Az Európai Parlament már tavaly nyáron támogatásáról biztosította a tervezetet (miután a konzultáció­ján 4,6 millió EU-s állampolgár 80%-a a megszüntetésre voksolt, a magyarok 2/3-a), de időt szeretne hagyni a tagországoknak a harmonizációra. Ugyanis, hogy nyári vagy téli időszámításra tér-e át maradandóan egy ország, az nemzeti hatáskör. De hasznos lenne például a légi közlekedés terén, ha nem kellene Londonig repülve háromszor átállítanunk az óránkat. A jelenlegi évszaki váltást Magyarországon 1980-ban vezették be. A Magyar Alvás Szövetség az egészségünkre károsan ható átállítás eltörlése mellett tette le a voksát, és az eredeti, vagyis a téli időszámítás megtartását szorgalmazza.

Életünk egyharmadát átalusszuk

26 évet alszik egy átlagos magyar – nem valami Rip Van Winkle-szindróma áldozatai vagyunk, de ha a születéskor várható élettartam (kb. 78 év) alvással töltött harmadát nézzük, akkor összesen ennyi évet alszunk életünk során. Nem mindegy, hogyan!

Frissítve: 2019.03.17 17:20

Szudoku: a kihívás, a megfejtés misztériuma

Publikálás dátuma
2019.03.17 15:00

Fotó: YASUYOSHI CHIBA
Egy ráérős külföldi turista az újságoshoz lépett Tokióban, és rejtvényfüzetet vásárolt, hogy agyonüsse a várakozás perceit. Nem sejthette, mit indít el. Az általa „felfedezett” szudoku azóta népszerűbb lett a világban, mint bármely logikai játék Rubik Ernő bűvös kockája óta.
Van, aki nem próbálta még? A szudoku egyszerű játék. Adott egy 9×9-es négyzetháló, amely 9 darab 3×3-as kisebb táblázatra oszlik. Minden számjegy (1–9) csak egyszer szerepelhet minden sorban, minden oszlopban és minden kis négyzetben is. A számjegyek egy részét előre beírják, a többit ezekből kell kikövetkeztetnie a játékosnak. Ábrával illusztrálva szempillantás alatt felfogható a fel­adat. Ebben rejlik a vonzerő: csupán a fenti szabályt kell tudni, semmi mást. Elég a feladvány meg egy ceruza vagy internetkapcsolat, és már lehet is próbálkozni. A megfejtés fortélyaira menet közben jön rá az ember. A jutalom a sikerélmény, ahogy egyre nehezebb feladványokat oldunk meg, egyre könnyebben és gyorsabban. 

Japán varázsa

A szudoku elnevezése japán eredetű, a szúdzsi va dokusin ni kagiru kifejezés rövidítése, ami annyit tesz: „a számjegyek csak egyszer szerepelhetnek”. A játék távol-keleti szigetországból indult világhódító útjára, miután a bevezetőben említett turista, Wayne Gould hongkongi bíró véletlenül rábukkant egy tokiói standon, 1997-ben. Megkedvelte, majd népszerűsíteni kezdte Nagy-Britanniában, méghozzá elképesztő eredménnyel. A londoni Timesban 2004. november 12-én jelent meg az első szudokufeladvány, onnantól futótűzként terjedt el. Hamarosan már Pesten, a körúti villamoson sem okozott meglepetést, aki ezzel múlatta az időt. Ami vicces, hogy Nyugaton „egzotikus ázsiai játékként” hódított az újdonság, pedig… Pedig a szudoku nem szamuráj­vívmány. Svájci matematikusok már a 18. században foglalkoztak a „mágikus latin négyzet” hasonló problémájával. 1895-től párizsi lapok publikáltak számrejtvényeket, amelyek alig különböztek a modern változattól, aztán ezek pár év elteltével érdeklődés hiányában elmaradtak. Howard Garns amerikai fejlesztő pedig pontosan ugyanazt találta ki 1979-ben, ami negyedszázaddal később világsiker lett, de az általa Number Place névre keresztelt játék még akkor sem izgatta fel a nagyközönséget. Japánban csak öt évvel később indult a szudoku, ott viszont nyomban bejött, az ezredfordulóra már százezrek ismerték. Kézenfekvő magyarázat, hogy a szó- és szótagírás nem alkalmas betűs keresztrejtvény készítésére, ezért a japán ingázók hiánypótló szórakozást kaptak a hosszú munkába vonatozásra. Az viszont talány, 2000 után miért (miért pont akkor) lett szenzáció a szudoku világszerte. Másfél évtized alatt hatalmasan kinőtte magát. A legtöbb lap rendszeresen közöl feladványokat, online portálok ajánlanak ingyen felületet játékosok mil­lióinak. Ma már sokan sportként űzik, egymással vetélkedve, időre; nagy nemzetközi versenyeket rendeznek. Tavaly, a prágai világbajnokságon új világrekordot állított fel egy 14 éves kínai lány: Vang Si-jao 54,44 másodperc alatt oldotta meg a rejtvényt. (Csapatban és egyéniben is a japánok nyertek.) A novemberi vb-n 33 ország 247 versenyzője vett részt. A szervezők szerint látványos a fejlődés, egyre gyorsabban töltik ki az üres mezőket a versenyzők. Nem ritka, hogy a menők tehetségesnek bizonyulnak sakkban is. Ha valaki lesajnálja, komolytalannak tartja a szudokut mint sportágat, annak éppen a sakk példájával vágnak vissza. 

Agytorna vagy függőség?

A rajongók szerint a szudoku nagy jótétemény. Serkentő agytorna, pozitív hatások sokaságával. Kikapcsol a hétköznapi stresszből, eltérít a fölösleges gondolatoktól, miközben figyelemre és logikus gondolkodásra ösztönöz. Dolgoztatja a memóriát, segít átlátni struktúrákat. A megoldás szellemi kielégülést okoz, önbizalmat ad a játékosnak. Az amerikai Alzheimer-kórosok szervezete kifejezetten javasolja is a szudokuzást, egészségmegőrző céllal. A Kaliforniai Egyetem kutatói szerint a kognitív tréning stimulálja az agyműködést, segíthet az időskori elbutulás (demencia) megelőzésében, illetve lelassításában. Az igazi megszállottak némelyike a meditációhoz vagy ezoterikus élményhez hasonlítja a hiányzó számok kitalálását. És itt kezdődnek a gondok. Gyorsan kiderült az is, hogy az eltúlzott szudokuzás kóros függőséget okoz. Van, akit csúnyán beszippant, különösen, amióta online is játszható. Max Davidson az angol Telegraph hasáb­jain osztotta meg gyötrelmes történetét. Másfél évig kényszeresen szudokuzott az okostelefonján, nem tudta abbahagyni; több időt töltött ezzel, mint amennyit utólag be mer vallani. Amikor pedig elhatározta, hogy leszokik, a szenvedélybetegek jellegzetes elvonási tüneteitől szenvedett. Másra sem bírt gondolni, csak a bűvös négyzethálóra, azt látta mindenütt, kínzó vágyat érzett a játék után. Az átéltek hatására lesújtó véleménnyel van a szudokuról: „Puszta habarcs, időkitöltés, mentális gyakorlat pancsereknek, agytakarmány egy generációnak, amelyik elveszítette örömérzetét.” Will Shortz feladványszerkesztő, eredeti végzettsége szerint enigmatológus, azaz a rejtvények tudora. Nem titkolja, ő maga is rákattant a szudokura. Így értelmezte a játék varázsát a Newsweeknek adott interjúban: „Ugyanazért csábító, amiért bármelyik rejtvény. Ott a kihívás, ott a megfejtés misztériuma, ott a jó megoldás öröme. A szudoku az egyik legaddiktívabb rejtvényjáték, amit valaha kitaláltak.” Ehhez laikusként, illő tisztelettel csak annyit tehetünk hozzá: minden játékot, a legjobbat is túlzásba lehet vinni, de arról a játékos tehet. A szudoku esetében sem lehet másként. Aki nem ismer mértéket, az a négyzethálóra és a számjegyekre haragudhat a legkevésbé.   

Matek és káosz

A szudoku egészen másfajta problémákat is felvet, nevezetesen matematikaiakat. Ahogy említettük, meglehetősen egyszerű játék – de csak amíg elemezni nem kezdik. Márpedig sok tudós fantáziáját mozgatta meg a szudoku. Ma már bizonyított tény például, hogy legalább 17 számjegyet kell megadni a táblán, hogy a feladványnak egyértelmű megoldása legyen. Ha ennél kevesebb van a kiinduláskor, akkor mindig többféle megoldás létezik. Ezt tapasztalatból régóta gyanították a játékosok, de hosszú évek munkájába telt, mire megtalálták rá a formailag tökéletes algebrai levezetést. Bármilyen meghökkentő, még olyan feladvány is készíthető, ahol a 81 számból 77 adott, ám a fennmaradó 4 üres helyet mégis kétféleképpen lehet helyesen kitölteni. Kiszámolták, hogy a 9×9-es négyzetben 6 670 903 752 021 072 936 960 különféle módon rendezhetők el a számjegyek az alapszabálynak megfelelően. Ha ebből leszámítják a szimmetriákat és permutációkat, még mindig jóval több mint 5 milliárd jó megoldás létezik – attól tehát a mániákus fogyasztóknak sem kell félniük, hogy elfogynak az új feladványok, amilyennel korábban még nem találkoztak. A szudoku számos további matematikai és számítógépes programozási tanulsággal szolgált a tudománynak, ezeket ne bolygassuk – a bonyolult képletek józan szerénységet parancsolnak. A káoszelméletet is alkalmazták a szudokura; szívme­lengető, hogy a téma élenjáró kutatói között két magyar elméleti fizikus, Toroczkai Zoltán és Ercsey-Ravasz Mária neve is felbukkan. 

5 472 730 538

„esszenciálisan különböző” szudoku-feladvány készíthető a matematikusok számítása szerint.

Frissítve: 2019.03.17 15:00