film;

2019-03-02 10:30:00

A színészektől lop érzelmet - interjú Philippe Godeau rendezővel

A 9. Frankofón Filmnapok keretében mutatják be először az Omar Sy főszereplésével készült Yao című drámát. Philippe Godeau rendezővel – aki a ma esti vetítés díszvendége – még Párizsban beszélgettünk.

A neves francia rendező-producer, Philippe Godeau biztosra ment. Legújabb filmje, a Yao forgatókönyvének írásakor folyamatosan az Életrevalók egyik főszereplője, Omar Sy járt a fejében. Így nem véletlen, hogy a Yao főszereplője a francia sztár lett, de nem ez az egyetlen kötődés, hiszen Sy kvázi önmagát alakítja a filmben: egy Seydou Tall nevű – szenegáli bevándorló szülőktől származó – francia filmcsillagot, aki a történet szerint épp Dakarban turnézik a frissen megjelent könyvével. A mese szerint, ezt a hírt meghallva egy fiatal fiúcska, Yao útnak indul az észak-szenegáli kis szülőfalujából, hogy lássa a nagy embert. Több mint háromszáz kilométert tesz meg, és amikor a színész ezt meghallja, akkor úgy dönt: maga kíséri vissza a fiút otthonába. Talán mondanunk sem kell, ez egy életre szóló élmény lesz mindkettőjüknek, hiszen Yao a példaképével lehet, míg Seydou felfedezi a saját gyökereit.

„Nem Omar személye miatt készítettem el a filmet, hanem azt szerettem volna, ha a nézők kapnak némi bepillantást arról, milyen, ha Afrikába utaznak – mondta a Népszavának Philippe Godeau, aki elismeri azt, hogy a film az ő számára is egyfajta hazatérés. Elmesélte: édesapja gyermekkorában Maliban dolgozott, ő meg rendszeresen látogatta. Ezek az utazások pedig nagy hatással voltak rá. Ami a főszereplő személyét illeti, nem omlott volna össze a projekt, ha például Omar Sy nem vállalta volna a főszerepet, mert a rendező szavai szerint elsősorban nem feltétlenül színészt keresett, hanem olyan világsztárt, aki afrikai származású, de még sosem járt ott. Ez pedig, lehetett volna akár egy híres futballista. A nehezebb dolga a Yao alakító fiatal gyerek megtalálása volt: ha itt hibázik, akkor úszott volna az egész film. Innen nézve érthető, miért tartott több mint egy éven keresztül a casting, amelynek keretében mintegy hatszáz gyerekről készült próbafelvétel. A befutó végül Lionel Louis Basse lett, aki nagyon szegény keresztény családban nőtt fel, korábban soha nem szerepelt semmiben.

Arra a kérdésünkre, miért éppen Szenegálban játszódik a történet, Philippe Godeau elmondta: Szenegálban olyan ország, ahol probléma nélkül lehet forgatni és tökéletesen megfelelt annak az elképzelésnek, hogy ott félig fikciós, félig dokumentarista stílusú művet készítsen. Godeau mindig is fontosnak tartotta, hogy egy színésznek valós kapcsolata legyen az általa megformált karakterrel: a 2009-es A javulás útján című – egy elvonóban játszódó – drámájának főszereplője például, Francois Cluzet korábban valóban alkoholproblémákkal küszködött. (Egyébként Cluzet volt Omary Sy partnere az Életrevalókban.) Azon érdeklődésünkre, pontosan mit jelent az, hogy könnyű forgatni Szenegálban, rövid válasz érkezett: ott kedvesek az emberek. Hogy pontosan értsük: Szenegálban teljesen másképpen tekintenek a privát szférára, az emberek nem zárkóznak be, hanem mindenbe beavatnak. Példaként Godeau elmondta: többen mondták a film bemutatóin, nem értik, hogyan lehetséges, hogy egy kisgyerek megtesz egyedül több mint háromszáz kilométert. „A gyerekek Szenegálban sokkal nagyobb önállóságot kapnak, már egészen korán” – húzta alá Philippe Godeau.

Mivel az elmesélt történetben túlteng az érzelem, kíváncsiak voltunk, hogy Philippe Godeau szerint mi az a határ, ameddig filmkészítőként e téren el lehet menni. A direktor szerint erre a kérdésre azért nem lehet igazi választ adni, mert minden néző más. Lesz, aki nem érez semmit a látottakból, míg más giccset fog kiáltani a film miatt. Egy alkotó előtt több lehetőség áll az érzelemkeltés terén: egyrészt lehet közeli képekkel és a vágási technikával elérni ezt a hatást, a másik viszont, ha hagyja az ember a színészt játszani és tőle lopja el az érzelmeket. Godeau elismerte: az ő módszere sokkal inkább az utóbbi, és készülő filmjeinek ő maga a feltételezett nézője. Azaz: csak abból tud kiindulni és arra tud támaszkodni, amit ő maga érez egy-egy forgatási jelenet során.