Nem a jól ismert íveket rajzoljuk - interjú Kárpáti György Mórral

Publikálás dátuma
2019.03.08. 08:45

Fotó: Molnar Adam / Népszava
Az elsőfilmes Kárpáti György Mór azokról a magyar katonákról készített filmet, akik az 1848-49-es szabadságharc bukása után is folytatták a harcot: legtöbben azért, mert nem tudtak világosi fegyverletételről.
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen általában afelé orientálják a rendező szakos hallgatókat, hogy az első nagyjátékfilmjük személyes legyen. Adódik a kérdés: miért pont 1849-ben játszódó történetet mesél el a Guerillában? A személyes érdeklődésem miatt: mérhetetlenül érdekel a történelem, sokat gondolkodom róla. Milyen kontextusban? Azok a hétköznapi percek, órák izgatnak, melyekről nagyon keveset tudunk. Most épp a Rákóczi úton beszélgetünk, az egyik épület falára ki van írva a falra, hogy Petőfi itt is lakott. Ilyenkor azon kezdek el elmélkedni, hogy akkoriban vajon hogyan nézhetett ki ez az utca? Még nem volt lekövezve, hintók jártak? Na, és milyen volt a kocsma, ahová Petőfi néha betért? Melyik erdőben sétált, amiről beugrott, hogy itt gerillák voltak az 1848–49-es szabadságharc leverése után? Volt egy kisfilmem, mely egy erdőben játszódott, szóval, nem most gondoltam először erre a környezetre. Amikor pályáztam az inkubátor programra, az olcsó megvalósíthatóság szempontjából célszerűnek tűnt, hogy az erdő legyen a díszlet. A patak, a sziklák, a mezők dramaturgiailag sokat adnak hozzá a történethez és a hangulathoz. Ha azt mondom, hogy a Guerillában magyar szabadságharcosok bujkálnak az erdőben, azt hittem volna, hogy kizárólag osztrák katonák vadásznak rájuk és nem kozákok. A film a világosi fegyverletétel és az aradi vértanúk kivégzése közötti bizonytalan időszakban játszódik. Fontosnak tartottam ábrázolni, hogy két oldalról támadta a magyarokat az osztrák császári és az orosz cári hadsereg. Amikor elkészült a forgatókönyv, elküldtem Fónagy Zoltán történésznek, akivel később jelenetről jelentre átbeszéltük az egészet. Jó kritikának vettem, amikor azt mondta: ez így megtörténhetett. A legfontosabb kérdésfelvetése a Guerillának, hogy nem egyértelműen lehet kimondani, hogy mikor ér véget egy háború. Történelemről sokszor kész tételekkel, heroizáló történetekkel beszélnek. Engem a fontos időszakok hétköznapjai érdekelnek, azoknak az ambivalens hangulata. Innen jött az ötlet, hogy egy olyan ember sorsán keresztül mutatom be a háborút, aki sosem akart részt venni benne, de végül bekeríti a kegyetlenség. Fontos volt, hogy sok olyan tudáselem legyen a filmben a korabeli emberek világáról, ugyanakkor az is, hogy külföldön értsék, egyetemes kérdéseket vessen fel a film. Méghozzá a főhős akkor szembesül a kegyetlenséggel, amikor papíron már nincs is háború. Pont ez az ellentmondásos helyzet érdekelt, az úgynevezett holtidő. Nem mellékesen, még 1850-ben is voltak felkelés-kísérletek. Voltak, akikhez lassan jutott el a hír, mások pedig továbbra is hittek a szabadságharcban. Igaz, ha nem mondjuk ki, 1849-ben járunk, akár egy sci-fiként is el tudnám képzelni a filmet. Olvastam egy interjút Lucretia Martellel, a Zama rendezőjével, aki azt mondta: a történelmi film olyan, mint a science-fiction, egyfajta képzeletjáték, mert nem tudhatjuk, mi zajlott le pontosan a múltban. Mai gondolkodásunkkal és eszközeinkkel próbálkozunk. Mi szükség volt még mindemellett a szerelmi háromszögre? Attól még hogy háború van, az emberek keresik és vágynak az életre. Említette, hogy az erdő költséghatékonyság miatt lett a helyszín. Viszont a Guerillát 16 mm-es filmre forgatták, mely ma már sokkal drágább és macerásabb, mint a digitális technológia. A digitális kép nagyon steril. Vannak olyan eljárások, melyekkel lehet szemcsésíteni, illetve roncsolni, de soha nem lesz olyan a karaktere és a rajzolta, mint a celluloidé. A filmnyersanyag atmoszférája sokat ad ahhoz, hogy egy kosztümös film hiteles legyen. Mundruczó Kornél executive producer volt a Guerillában. Mennyire folyt bele a kreatív folyamatokba? A forgatókönyvet és a nyersvágott verziót véleményezte, és nagyon jó tanácsokat adott. Például a zenehasználat terén. Van egy zavar mostanság Magyarországon, hogy pontosan mi is a történelmi film. Még kultúrharc is szerveződött a téma köré. Tisztában vagyok azzal, hogy a „történelmi film” címke milyen asszociációkat kelthet, de ha valaki megnézi a Guerillát, nagyon remélem, hogy megfogja majd az „alulról nézet”, melyet mi mutatunk. Nem a nagyon jól ismert íveket rajzoljuk, mint a hintós-parókás darabok. Nem mellékesen, sokkal hamarabb kezdtem bele a Guerilla fejlesztésébe, mielőtt a zsáner kitűzött irányzattá vált volna. Ha felajánlanák egy milliárdos hintós-parókás produkció rendezői székét, vállalná a feladatot? Inkább készítenék filmet mai témáról, problémáról. Igen? Például? Több terven dolgozom egyszerre. Amit most a leginkább megvalósítanék, az egy mai tizenévesekről szóló filmterv.   

Névjegy

Kárpáti György Mór (1984. október 8. – ) rendező – forgatókönyvíró. Kisjátékfilmjei (Éjfél, Erdő, Provincia, Gólyatábor) Berlinben és Cannes-ban értek el sikert. Első egész estés nagyjátékfilmje, a Guerilla (2019) a göteborgi fesztiválon debütált. 

Témák
film interjú

Magyar vezér turbánban: MNB képvásárlás 128 millióért

Publikálás dátuma
2019.03.07. 19:56

Fotó: Népszava
Újabb festménykollekciót vásárolt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Értéktár programja – derült ki az európai közbeszerzési értesítőből. Az MNB 400 ezer eurót, mintegy 128 millió forintot fizetett Carlton Hobbs New York-i műkereskedőnek nyolc olajképért, amely történelmi és legendabeli magyar hősöket mutat be. Az életnagyságú portrék Árpád, Gyula, Kadocsa, Kund, Lehel, Örs vezéreket, valamint Attila hun fejedelmet és I. Mátyás királyt ábrázolják. 1700 körül készültek, ismeretlen festő alkotásai, előképei Nádasdy Ferenc történelmi krónikájának, a Mausoleumnak a metszetei. A vásárlás nem jelenti azt, hogy az MNB Értéktár programja – amely mintegy 11 milliárd forintot költött műkincsekre − váratlanul feltámadt volna: december 4-i közleményében – amelyben a program lezárását jelentette be – jelezte azt is: e nyolc képet közbeszerzési eljárás keretében meg kívánja szerezni. A festmények a Magyar Nemzeti Múzeumba kerülnek letétbe A művek egykor a magyar báró és gróf Berényi család tulajdonában voltak, a család karancsberényi kastélyából származnak, ahonnan a háborús évek alatt Berényiek a képeket az Egyesült Államokba vitték – írta a művek eredetéről az Értéktár program. 2016-ban kerültek Carlton Hobbs tulajdonába, akinek galériája a világ egyik legnagyobb képzőművészeti vásárán, a maastrichti TEFAF-on mutatta be a nyolc festményt. (Az Értéktár program egyik szerzeménye, Jan Van Der Heyden Városlátképe szintén itt és ekkor tűnt fel, szintén 400 ezer eurót adott érte az MNB.) Carlton Hobbs a képekről akkor úgy nyilatkozott: rendkívül érdekes, hogy az ábrázolt magyar történelmi hősök viseletét mennyire meghatározta a XVII. századi török öltözködés. A magyar krónikákban hun hadfiként és honfoglaló magyarként is feltüntetett Kadocsát például turbánban ábrázolta az ismeretlen alkotó.
Frissítve: 2019.03.07. 20:01

A paradicsomdobálás ma már elmarad - beszélgetés Varga Judit zeneszerzővel

Publikálás dátuma
2019.03.07. 12:00
A Studio 5 tagjai: Bella Máté, Kutrik Bence, Varga Judit, Virágh András Gábor, Solti Árpád
Ismét egy beszélgetős zeni estre készül a Studio5, az öt fiatal magyar zeneszerzőt tömörítő csoport. A társaság egyik legelismertebb tagja Varga Judit, ő mesél terveikről.
- Mindannyian abban hiszünk, hogy a zenei minőség és bizonyos fokú stiláris azonosság tart minket össze - meséli Varga Judit. Sokkal inkább vagyok tagja a csoportnak azért, mert ezeknek a feltételeknek megfelelek, mint azért, mert valamiféle férfi-nő arányt kell tartani. A meghatározó az, amit a zene szerepéről és arról vallunk, milyennek kell lennie egy hangversenynek, azaz, hogyan tudunk kommunikálni a közönséggel – fejti ki a zeneszerző. Sok az olyan koncert ma már, ahol moderátor magyarázza, próbálja meg közelebb vinni a – nem csak a kortárs - zenét a közönséghez, de Varga Judit szerint azért ennyivel nem lehet megúszni a dolgot, ők ennél sokkal többre törekszenek, a beszélgetős hangverseny egészét is megpróbálják megkomponálni. Ilyen volt az is, amikor legutóbb Varró Dániel költővel léptek fel. Most azonban a zenész legfőbb ellenségét, a kritikust szólítják színpadra, és rákérdeznek egy-két kellemetlen megnyilvánulására. - A kritikák ma már főleg előadásokról szólnak. Vannak olyanok, amelyek új művekről próbálnak meg keményebben beszélni? – kérdeztük. - Épp Molnár Szabolcs az egyik ilyen kritikus, ráadásul mind az ötünkről írt már, de tény, hogy zeneszerzőnek úgy megbukni manapság, hogy kifütyüljék, paradicsommal dobálják, vagy a recenzió másnap elképesztően botrányosnak minősítené az estjét, nem nagyon lehet – hangzik a válasz. Ez persze lehet kellemes, de egy kis ellenállás, egy kis szigor rosszat még nem tett az alkotóművésznek. Megkérdezik Molnár Szabolcsot, miért nincs már ilyen. Őt régóta ismerik, olyan kérdéseket válogattak össze neki, amelyek nem csak a felszínt kapargatják. Az egyik régi írásában például, amely Varga Juditról a kezdő zeneszerzőről szól, azt hozta fel, hogy nőisége meglátszik, finomabb dolgokat vesz észre, mint a férfiak, és azt jósolja, hogy ez veszélyeket hordoz magában, mert ezzel a férfiak dominálta zeneszerzői világban nem fogja megállni a helyét. Erre biztosan rákérdez Varga Judit: tizenöt év után is tartja-e álláspontját. Az elmúlt tíz évben a zeneszerzőnő egyfajta elismerő kritikából, díjakból öt rangost is összegyűjtött, ezek mit jelentenek számára, tettük fel a - majdnem - záró kérdést. Nem a díjakért dolgozik, mégis csak egyfajta jelzés, hogy jó irányba halad. És jelzés a külvilág számára is. Vagyis befolyásolhatja a kritikust is? – érdeklődünk. Igen, de ez akár rossz irányba is elsülhet, ha egy adott darab éppen még sem elég jó, nem győzi meg őt. A koncert egyébként Alessio Bembe művével kezdődik, amely – erről lapunk is beszámolt – a Bartók Világversenyen különdíjat kapott a csoporttól, ugyan is fontosnak tartják, hogy az utánuk jövő generációt is támogassák. Az ötük darabjait úgy válogatták össze, hogy emelkedő vonalat rajzoljanak fel. Lesznek különleges hangszerek, cimbalom, szaxofon és az is újdonság lesz, hogy Solti Árpád és Varga Judit saját alkotásaik előadójaként lépnek fel. Kutrik Bence Rituáléjának jelentőségét pedig az adja, hogy a Rostrum zeneszerzői versenyen bekerült a tíz mű közé, amelyet az európai rádiók számára lejátszásra ajánlott a zsűri, és most élőben hangzik el.

Kritikán felül - A Studio 5 szerzői estje

A koncerten hallható zeneszerzők kérdéseket tesznek fel Molnár Szabolcs korábbi, róluk írt kritikáiról. A műsorban elhangzik:  Alberto Alessio Bembe Bella Máté Visions Virágh András Gábor Tetra Solti Árpád Amit szívedbe rejtesz Varga Judit Escapex2 Kutrik Bence Rituale  Március 9., Zeneakadémia

Szerző
Témák
zeneszerző
Frissítve: 2019.03.07. 12:10