Nem a jól ismert íveket rajzoljuk - interjú Kárpáti György Mórral

Az elsőfilmes Kárpáti György Mór azokról a magyar katonákról készített filmet, akik az 1848-49-es szabadságharc bukása után is folytatták a harcot: legtöbben azért, mert nem tudtak világosi fegyverletételről.

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen általában afelé orientálják a rendező szakos hallgatókat, hogy az első nagyjátékfilmjük személyes legyen. Adódik a kérdés: miért pont 1849-ben játszódó történetet mesél el a Guerillában?

A személyes érdeklődésem miatt: mérhetetlenül érdekel a történelem, sokat gondolkodom róla.

Milyen kontextusban?

Azok a hétköznapi percek, órák izgatnak, melyekről nagyon keveset tudunk. Most épp a Rákóczi úton beszélgetünk, az egyik épület falára ki van írva a falra, hogy Petőfi itt is lakott. Ilyenkor azon kezdek el elmélkedni, hogy akkoriban vajon hogyan nézhetett ki ez az utca? Még nem volt lekövezve, hintók jártak? Na, és milyen volt a kocsma, ahová Petőfi néha betért?

Melyik erdőben sétált, amiről beugrott, hogy itt gerillák voltak az 1848–49-es szabadságharc leverése után?

Volt egy kisfilmem, mely egy erdőben játszódott, szóval, nem most gondoltam először erre a környezetre. Amikor pályáztam az inkubátor programra, az olcsó megvalósíthatóság szempontjából célszerűnek tűnt, hogy az erdő legyen a díszlet. A patak, a sziklák, a mezők dramaturgiailag sokat adnak hozzá a történethez és a hangulathoz.

Ha azt mondom, hogy a Guerillában magyar szabadságharcosok bujkálnak az erdőben, azt hittem volna, hogy kizárólag osztrák katonák vadásznak rájuk és nem kozákok.

A film a világosi fegyverletétel és az aradi vértanúk kivégzése közötti bizonytalan időszakban játszódik. Fontosnak tartottam ábrázolni, hogy két oldalról támadta a magyarokat az osztrák császári és az orosz cári hadsereg. Amikor elkészült a forgatókönyv, elküldtem Fónagy Zoltán történésznek, akivel később jelenetről jelentre átbeszéltük az egészet. Jó kritikának vettem, amikor azt mondta: ez így megtörténhetett.

A legfontosabb kérdésfelvetése a Guerillának, hogy nem egyértelműen lehet kimondani, hogy mikor ér véget egy háború.

Történelemről sokszor kész tételekkel, heroizáló történetekkel beszélnek. Engem a fontos időszakok hétköznapjai érdekelnek, azoknak az ambivalens hangulata. Innen jött az ötlet, hogy egy olyan ember sorsán keresztül mutatom be a háborút, aki sosem akart részt venni benne, de végül bekeríti a kegyetlenség. Fontos volt, hogy sok olyan tudáselem legyen a filmben a korabeli emberek világáról, ugyanakkor az is, hogy külföldön értsék, egyetemes kérdéseket vessen fel a film.

Méghozzá a főhős akkor szembesül a kegyetlenséggel, amikor papíron már nincs is háború.

Pont ez az ellentmondásos helyzet érdekelt, az úgynevezett holtidő. Nem mellékesen, még 1850-ben is voltak felkelés-kísérletek. Voltak, akikhez lassan jutott el a hír, mások pedig továbbra is hittek a szabadságharcban.

Igaz, ha nem mondjuk ki, 1849-ben járunk, akár egy sci-fiként is el tudnám képzelni a filmet.

Olvastam egy interjút Lucretia Martellel, a Zama rendezőjével, aki azt mondta: a történelmi film olyan, mint a science-fiction, egyfajta képzeletjáték, mert nem tudhatjuk, mi zajlott le pontosan a múltban. Mai gondolkodásunkkal és eszközeinkkel próbálkozunk.

Mi szükség volt még mindemellett a szerelmi háromszögre?

Attól még hogy háború van, az emberek keresik és vágynak az életre.

Említette, hogy az erdő költséghatékonyság miatt lett a helyszín. Viszont a Guerillát 16 mm-es filmre forgatták, mely ma már sokkal drágább és macerásabb, mint a digitális technológia.

A digitális kép nagyon steril. Vannak olyan eljárások, melyekkel lehet szemcsésíteni, illetve roncsolni, de soha nem lesz olyan a karaktere és a rajzolta, mint a celluloidé. A filmnyersanyag atmoszférája sokat ad ahhoz, hogy egy kosztümös film hiteles legyen.

Mundruczó Kornél executive producer volt a Guerillában. Mennyire folyt bele a kreatív folyamatokba?

A forgatókönyvet és a nyersvágott verziót véleményezte, és nagyon jó tanácsokat adott. Például a zenehasználat terén.

Van egy zavar mostanság Magyarországon, hogy pontosan mi is a történelmi film. Még kultúrharc is szerveződött a téma köré.

Tisztában vagyok azzal, hogy a „történelmi film” címke milyen asszociációkat kelthet, de ha valaki megnézi a Guerillát, nagyon remélem, hogy megfogja majd az „alulról nézet”, melyet mi mutatunk. Nem a nagyon jól ismert íveket rajzoljuk, mint a hintós-parókás darabok. Nem mellékesen, sokkal hamarabb kezdtem bele a Guerilla fejlesztésébe, mielőtt a zsáner kitűzött irányzattá vált volna.

Ha felajánlanák egy milliárdos hintós-parókás produkció rendezői székét, vállalná a feladatot?

Inkább készítenék filmet mai témáról, problémáról.

Igen? Például?

Több terven dolgozom egyszerre. Amit most a leginkább megvalósítanék, az egy mai tizenévesekről szóló filmterv.