Csak egészség legyen

Valamikor a közelmúltban, egy vasárnap reggel fájó foggal, feldagadt arccal ébredtem. Ez idáig magánügy, az viszont már erősen közügy-jellegű, hogy az orvosegyetem fogklinikáján, ahol a főváros hétvégi fogászati ügyeletét adják, nem volt röntgengép, így semmit sem tudtak kezdeni a beteg foggal, csak a kihúzást ajánlották föl. Budapest egy közel kétmilliós világváros, a nemzeti együttműködés és a jobban teljesítés sokadik esztendejében járunk, pár év múlva utolérjük Ausztriát (ez most a hivatalos kormányálláspont). Talán egyetértünk abban: nincs rá az adó- és tb-fizető állampolgár szemszögéből is elfogadható magyarázat, hogy az ügyeleten ne tudjanak röntgenezni. (Mellékszál, de az egyetemi klinikán egy kínai, a magánorvosnál pedig, ahol végül megcsinálták a fogamat, egy szír fogorvos ügyelt azon a vasárnapon. Mindkettő Magyarországon szerezte a diplomáját.)

Aki esetleg a mostani hétvége híréből – miszerint három egészségügyi reformtervből választja majd ki a kormány azt, amelyet megvalósít – netán azt a következtetést vonná le, hogy a hasonló anomáliákkal már csak átmenetileg kell együtt élnünk, az sajnos csalódni fog. Egészségügyi reform ugyanis nem lesz, hanem volt: rég túl vagyunk rajta, és amit most maga körül lát, vagy a bőrén (fogán) érez a kedves választó, az már a végeredmény. Optimális esetben - merthogy a folytatódó forráskivonás inkább azt valószínűsíti, hogy visszasírjuk mi még a közegészségügy mostani állapotát.

Bizony, a gyógyítás rendbetétele volt az Orbán-kormány első reformintézkedéseinek egyike. Pontosan úgy tették rendbe, ahogyan a devizaadósok ügyeit – vagy még úgyabb: saját magukat kimentették a rendszerből, felélesztve a még a Medgyessy-kormányzat alatt megszüntetett politikusi VIP-szolgáltatást –, a többieket pedig a sorsukra hagyták. Bizonyára sokan emlékszünk még, mekkora felháborodással fogadta a Gyurcsány-időszakban a Fidesz (teljes joggal egyébként) az ország legnagyobb pszichiátriája, az OPNI bezárását. Azóta 12 év telt el, amiből kilencben már ők kormányoztak, és nemhogy a Lipótot nem nyitották újra, de bezártak még jópár pszichiátriai osztályt abban az országban, ahol a lakosságnak legalább a hatodát érintik a különféle pszichés kórok.

2010 óta a tervezett, tudatos alulfinanszírozással orvosok és szakdolgozók tízezreit vonták ki a gyógyításból (nem csak a kórházakban van krónikus szakemberhiány: több száz háziorvosi praxis tartósan betöltetlen); a higiéniai eszközökre is kiterjedő extrém spórolással megágyaztak a kórházi fertőzési hullámnak, kulcsbetegségek gyógyítását szolgáló gyógyszereket tettek elérhetetlenné, miközben egyetlen olyan rendszerszintű változtatásra sem került sor, amit mi, vagyis a páciensek fejlesztésként tudnának értékelni.

Illetve egyre mégis: a régióban Magyarországon fejlődik a leggyorsabban a magánegészségügy, Orbán-közeli oligarchák lelkes közreműködésével. A biznisz pörög, még marketing sem kell hozzá. Az ügyfélszerzést megoldja a kormány azzal, amit az egészségüggyel – nem szavakban, hanem a valóságban – művel.