Csak szívességből játszik a Bond-főgonosz

Publikálás dátuma
2019.03.14 09:30

Fotó: AFP/ JOEL SAGET
Színészként volt már Bond-főgonosz, Wes Andersonnál karikaturisztikus bohóc, és már most gazdag az életműve francia filmekben. Rendezőként sem pihen, legutóbb a francia sanzonénekesnő, Barbara életéről készített játékfilmet. Most a Szabadúszók című komédia apropóján beszéltünk Mathieu Amalric-al, aki a szokásos szakadtra hordott kedvenc ingében és zakójában fogadott Cannes-ban.
Gondolom, most biztosan jobban úszik, mint a forgatás előtt. Kikérem magamnak, kamaszkoromban versenyúszó voltam! A mellúszás volt a specialitásom. Annyira gyűlöltem, hogy tíz és tizenhat éves korom között minden nap edzésre kellett mennem. Már a klóros víz szagát megérezve összerezzentem. Sőt, ez az érzés a mai napig bennem van. Miután abbahagytam, soha többé nem mentem medence közelébe, csak a tengerben voltam képes úszni. Amikor Gilles megkeresett a szereppel, elgondolkoztatott: itt van egy csapat fickó, akik lelkesen mennek be a medencébe, hogy egy teljesen értelmetlen, hasztalan, pénz nélküli, mégis lenyűgöző dologban keressék önmagukat. Megfogott a sztori emberiessége. Így hosszú évek után csak visszatértem a medencébe. De azt tudja, hogy hét évvel ezelőtt volt egy tökéletesen hasonló svéd film, most pedig még angol produkció is, a Férfiak fecskében. Igen, és tudta, hogy a svéd film áldokumentumfilm? Úgy adták elő, mintha megtörtént sztorik rekonstruálnának, miközben kitaláció az egész. Gilles évekkel ezelőtt alakított egy filmben alkoholistát. Több szenvedélybeteggel beszélt, elment az anonim találkozókra és nagyon megfogta őt az, hogy ott senki sem volt semmilyen előítélettel a másik ránt. Ezt az ideát, szellemiséget valósította meg a Szabadúszókban. Egy csapat férfi, akik elfogadják a feminin és a maszkulin oldalukat egyaránt. És szinkronúsznak. Ez gyönyörű. Az is nagyon tetszik, hogy Gilles játszik a tónusokkal. Amit mutatunk nem komédia, nem dráma – hanem maga az élet sója. Nem gondoltam volna, hogy ön ennyire szentimentális. Óh, hát ez a legjobb dolog, ami az emberrel történik, ahogy öregszik. Persze, hogy ha nem cseszi el az ember totálisan az életét. Meg tudom érteni azokat is, akik napról napra jobban bezárkóznak és megkeserednek. Nekem az a szerencsém, hogy színész vagyok, pályafutásom során nagyon sokszor kellett szembenézni a saját frusztrációimmal. Amit viszont a legnehezebb elviselni, az a tested sorvadása. Szóval, adott egy csapat lúzer a medencében, de az ön karaktere emellett még depressziós is. Erre hogyan lehet felkészülni? Nem kell beszélnem senkivel ahhoz, hogy tudjam, milyen a depresszió! Nincs olyan ember, akinek az életében nem lenne nehéz időszak, amit túl kell élni. Sokkal durvább volt a szerep fizikai részét megoldani. A forgatás előtt fél évvel elkezdett minket edzeni a női szinkronúszó válogatott csapatkapitánya. Eleinte még röhögcséltem, aztán csak arra eszméltem, hogy hajtanak minket, mint az állat. Néztem a felkészülés közben, hogy tizenéves lányoknak mennyivel könnyebb nyolc-tíz órákat edzeni. Kicsit olyan érzésem volt a felkészülés közben, amikor anyám kedvesen hajszolt, hogy a lehető legjobb legyek. Persze, ez a szeretet…, szóval, hat hónap után megláttam a szinkronúszásban a költészetet. Nézze csak meg a film végén a versenyt, milyen összetett, csodálatos produkciót nyújtunk. Ők nem dublőrök voltak? Ezt, valójában ugye nem is akarja tudni? Megkérdeztem… Na jó, akkor elárulom: eredetileg dublőrök lettek volna, de annyira bénák voltak, hogy hazaküldték őket és mindent nekünk kellett megcsinálni. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: az úszás vagy a depresszió miatt volt vonzó a szerep? Gilles volt vonzó. Minden munkát személyes alapon vállalok. Ezt már így szoktam meg, hiszen a kamera mögül érkeztem a színészek közé: Arnaud Desplechin osztott rám szerepet Az őrszemben, ekkor már rég elmúltam harminc. Megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy csak akkor vállalok színészi feladatot, ha abszolúte muszáj, különben sokkal jobban szeretek írni és rendezni. Főleg dokumentumfilmeket. Gilles régi barát, teljesen más filmeket készít, mint én, de a kedvéért igent mondtam. A forgatókönyvet sem olvastam el mondván, ha engem akar, akkor megyek. Később gond volt az időzítéssel, mivel a Barbara című dokumentumfilmemet készítettem, ezért el kellett tolni a forgatást hét hónappal. Megvárt. Így nem mertem bevallani, hogy miközben éjjel forgattunk az uszodában, nappal a Barbarát vágtam és hónapokig nem aludtam semmit. Ha már barátokról van szó: mit szólt ahhoz, hogy Roman Polanskit kizárta a soraiból az Amerikai Filmakadémia? Cronenberg Erőszakos múlt című filmje jut az eszembe. Ez a mű tette fel az ide illő kérdéseket. Vajon megváltozhat-e egy ember? Illetve: hogyan fizetünk meg a bűneinkért? Ezek egyetemes kérdések és nem lehet és nem is érdemes egyetlen emberre leszűkíteni a diskurzust. De dolgozna újra Polanskival? Hogyne dolgoznék vele. Morális tökéletesség és hibátlan ember nem létezik. Az emberi kreativitással járó őrület lenyűgöz. Nem tehetek róla. Egy geek-kérdés: A Quantum csendje című Bond-film főgonoszát eljátszani milyen volt? Ember, hát milyen lett volna? Gyerekkori álmom vált valóra. Totálisan váratlanul ért, és mint egy gyermek, úgy játszottam végig a forgatás alatt.

Névjegy

Mathieu Amalric (1965. október 25.) francia színész, író, filmrendező. Anyja Nicole Zand, újságírónő, apja Jacques Amalric, aki a Le Monde és a Libération kritikusa, majd utóbbi szerkesztője volt. Mathieu Amalric édesanyja Lengyelországban született zsidó szülőktől és még a II. világháború előtt Franciaországba költözött, ugyanabból a kis faluból származik, mint Roman Polanski családja. Színészként első nagy sikere az Összeveszésem története, melyért César díjat is kapott. Emlékezeteset alakított a München, Szakfander és pillangó, illetve a Grand Budapest Hotel című filmekben. A Quantum csendje című James Bond film főgonoszaként abszolút világsztárrá vált. Rendezőként Cannes-ban díjazták a Turné című játék-, illetve a Barbara című dokumentumfilmjéért.

Frissítve: 2019.03.14 09:30

Még nincsenek meg a világhírű opera jogai, mégis eladták a jegyek nagy részét

Publikálás dátuma
2019.03.21 18:33

Fotó: Operaház/ Rákossy Péter
A tervek szerint két hét múlva újra látható lesz a Porgy és Bess című opera az Erkel Színházban, a jegyek jelentős része el is kelt. Apró szépséghiba, hogy a játszási engedélyt még nem kapta meg az Operaház a jogtulajdonostól.
A Magyar Állami Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter a Népszava kérdésére válaszolva elismerte, hogy még nem írták alá a megállapodást a Porgy és Bess amerikai jogtulajdonosával, noha hetek óta próbálják, és hat előadást már meghirdettek. A tárgyalások zajlanak, az Operaház vezetése bízik a megegyezésben. Lapunk felkereste a darab jogait kezelő New York-i Tams-Witmark ügynökséget, kérdéseinkre ők is azt felelték, hogy jelenleg tárgyalásokat folytatnak az Operával, ezért nem kommentálhatják a helyzetet. Almási Tóth András 2018-ban rendezte meg az Erkel Színházban Gershwin operáját, de már a premier előtt nagy sajtóvisszhangot keltett, hogy az előadás alkotói nem vették figyelembe az „all black cast” szabályt. A jogutódok akarata szerint ugyanis kizárólag afro-amerikai énekesek adhatják elő a darabot. Az sem elhanyagolható, hogy a dél-karolinai Charleston egy képzeletbeli afro-amerikai közösségében a Catfish Row-n játszódik, az erőszakot és a rasszizmust középpontjába állítva. Ezzel szemben a budapesti előadás cselekménye egy repülőtéri hangár menekülttáborába, hely- és időmegjelölés nélküli térbe helyezte át a művet.
„Olyan szerződéspéldányt küldtek, amelyben nem szerepelt az a bizonyos kitétel, hát gyorsan aláírtuk. Reménykedtünk, hogy feladták New Yorkban ezt a stupid, rasszista elvet. Visszakoznának, de jogilag már késő” - Ókovács Szilveszter 2018 januárjában így nyilatkozott lapunknak. A már aláírt szerződés kötötte a jogokat kezelő amerikai ügynökséget, így betiltani nem tudták az előadásokat, de azt kérték, az intézmény tüntesse fel az előadásról szóló anyagokon a jogtulajdonosok nyilatkozatát, miszerint „A Porgy és Bess produkció jelen formában történő bemutatása nem engedélyezett, és ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel.” Az akkor aláírt, kitétel nélküli szerződés viszont csak négy előadásra szólt, ennek értelmében tehát a 2019-es előadásokra új szerződést kell kötni. Az elvet nem a zeneszerző George Gershwin, hanem öccse, a darab szövegírója, Ira Gershwin fogalmazta meg végrendeletében, a mű születése után negyvennyolc évvel. Bár 1935-ben a zeneszerző is visszautasította a Metropolitan Opera, és Al Jolson szándékát is a darab bemutatását illetően, mivel mindkét esetben feketére festett fehér művészek játszották volna a szereplőket. A Magyar Állami Operaház 1970-ben feketére maszkírozott fehér színészekkel mutatta be a darabot, amely száznegyvennégy előadást ért meg a kitétel 1983-as bevezetése előtt. Az azt követő harmincöt évben nem játszotta egyetlen hazai társulat sem, egészen 2018-ig. Habár 1988-ban az Ódry Színpadon egy emlékezetes vizsgaelőadás keretében is műsorra tűztek egy  erre az alkalomra dramatizált változatot, a Porgyt alkotó Gesztesi Károly arcát feketére festették. Az Operaház jelenlegi vezetése már korábban is szembesülhetett hasonló problémával: 2016 szeptemberében három West Side Story előadást is levett műsoráról az intézmény, mivel a jogtulajdonosok több pontján kifogásolták a magyar színpadra állítás módját. Amennyiben a szerződésnek vagy az adott kitételnek az előadás nem felel meg, a jogtulajdonosok különféle jogi lépéseket tehetnek. Az általunk megkérdezett független jogi szakértő szerint az esetleges jogsértés következményei teljes mértékben a felek viszonyulásától függnek. Április 5-én kiderül, hogy az Ókovács Szilveszter vezette intézmény a tavalyihoz hasonlóan vitatható megoldást választja-e, vagy tiszteletben tartja a Gershwin-család kívánságát.

„Biztosan sikerül megállapodni valahogy”

 Megkerestük Ókovács Szilvesztert, az Opera főigazgatóját, hogy reagáljon a kialakult helyzetre. Leveleztünk a Porgy és Bess amerikai jogtulajdonosának a képviselőivel, akik azt írták, hogy még egyeztetés zajlik a jogokról, ez miként lehetséges, amikor áprilisra hat előadást is meghirdetett az Opera? Tavaly is az utolsó percig egyeztettünk. Minden jogtulajdonossal bíró opera helyzete más, ez éppen ilyen. Miről folynak a tárgyalások? Ugyanarról. Kik éneklik, hol éneklik, milyen nyelven éneklik? Mi a helyzet az ominózus kitétellel? Erről tárgyalunk. Mi történik, ha nem sikerül megállapodni? Biztosan sikerül megállapodni valahogy, tavaly is sikerült. Az előfordulhat, ha kérik, hogy a szereplőket feketére festik? Nem, ugyanis ilyen kérés nem volt.

Ókovács Szilveszter visszakérdez

Az én kérdésem: előfordult-e már a Népszava életében, hogy darabok külföldi jogtulajdonosaival levelezett az adott magyar színházhoz fordulás előtt? És vajon milyen szándékkal? Önök miképp vélekednek az ominózus problémáról? Nem jellemző, valóban. Bár a kérdés sugall némi pikírt számonkérést, semmi mást nem tettünk, mint, hogy utánajártunk egy információnak, és bármelyik színház esetében ugyanígy tettünk volna. A cikk megírásának módszere, a megkérdezettek sorrendje a mi dolgunk. Arra külön figyelmet fordítottunk, hogy a sajtóetikának megfelelően mindkét felet megkeressük, ezért vártuk meg az intézmény válaszait. Tisztelt Főigazgató Úr! Reméljük, ha az utolsó pillanatban is, de jogtiszta, egyértelmű megoldás születik. 

Rasszizmus vagy sem?

Ahogy Ókovács Szilveszter rasszistának nevezte a jogtulajdonosok által előírt szabályt, úgy sokan régóta megkérdőjelezik az elvet. Sokak szerint amellett, hogy politikailag inkorrekt és valóban rasszista a kitétel, meglehetősen értelmetlen is a XX. század elején megírt mű történéseihez tűpontosan ragaszkodni, főképpen a jelenlegi színházi tendenciák fényében. A New York Times kritikusa, Donal Henahan a kitétel érvénybe lépését követően, 1985-ben így fogalmazott: „Ezt a döntést a művészeti vezetésre kellene hagyni akár itt (az USA-ban), akár máshol a világban, és nem jogi megkötésnek kellene lennie.” Anthony Tomassini, szintén a New York Times szerzője a 2000-es évek elején szintén hangot adott kételyeinek: „Talán itt az ideje, hogy a Gershwin-jogtulajdonosok véget vessenek ennek a direktívának. Az elmúlt negyven évben az operavilág egyre inkább a nem hagyományos szereposztások felé mozdult el. Ha Leontyne Price képes volt tinédzser korú gésát kiválóan alakítani a Pillangókisasszonyban, miért is ne lehetne Bess fehér szoprán?” A Guardian 2018-ban Fischer Ádám karmestert is megkérdezte, aki szerint az politikai provokáció lehetett a választási kampány részeként. A Fidelio-nak egy későbbi interjúban részletezte gondolatát: „Azt, hogy ezt a szerepet csak fekete énekelheti, rasszista rendelkezésnek nevezni, definíció szerint igaz. De itt figyelembe kell venni azt, amit úgy nevezünk, hogy pozitív diszkrimináció. Mintha Magyarországon nem ismernék ezt a fogalmat. Azt jelenti, hogy a kisebbséget, a gyengébbet mindig segíteni kell egy kicsit. Gershwin nem rasszizmusból akarta, hogy a Porgyt feketék énekeljék.” 

Frissítve: 2019.03.21 18:42

Győzike újra műsort kap az RTL-en, nagyon kiakadt egy roma jogvédő

Publikálás dátuma
2019.03.21 17:50

Fotó: RTL Klub
Setét Jenő szerint Gáspár Győző lejáratja a cigányságot. Az aktivista az RTL csatorna felelősségét is felveti, ugyanis szerinte az, ahogy "Győzikén" keresztül bemutatják a romákat, csak növeli a rasszizmust.
"Győzike nem mi vagyunk, hanem ti! A ti titkos belső énetek, ahogyan és amilyennek látni akartok minket. Debilnek, bohócnak, gagyarászónak, infantilisnek!"" - üzente Facebook-bejegyzésében Setét Jenő az RTL televíziónak azok után, hogy megtudta, a Romantic zenekar alapítója, későbbi médiaszemélyiség ismét saját műsort kap az egyik hozzájuk tartozó csatornán. 
A roma jogvédő szerint ráadásul az a kép, amelyet Gáspár Győző a tévés megjelenései során a nézőkben kialakít a cigányságról, nemcsak, hogy hamis, de még veszélyes is.
Setét Jenő ugyanis a hvg.hu által észrevett poszt alatti egyik hozzászólásában hozzáteszi: "Majd fog növekedni a rasszizmus de az RTL majd mossa kezeit." Különösen rosszul érinti az aktivistát, hogy, mint írja, éppen ma, azaz az antirasszista világnapon tudta meg, hogy: "az RTL műsorára tűzi ismét Győzikét!
A cigány atomot, ami pusztít!"
- fogalmazott.
A szóban forgó műsor egyébként Mi a vágyad, more? címmel az RTL+ csatornán lesz látható április 1-jétől hétköznap esténként 21:00 órától. A televízió közleménye szerint ez egyfajta kívánságműsor lesz.
Frissítve: 2019.03.21 17:58