Kampánymese

Olyan helyzetet hoz a mostani EP-választás előtti időszak kommunikációja, mint amilyennel az okos lány meséjében találkozhatunk. Ott a lány ment is a királyhoz, meg nem is, köszönt is, meg nem is, vitt is ajándékot, meg nem is. A választások előtt most azt látni, hogy ebben a mesében úgy van kampány, hogy közben nincs, a kormánypárt (vagyis a Fidesz) pedig úgy kommunikál a választókkal, hogy a Fidesz eközben nem kampányol.

A héten a Nemzeti Választási Bizottság után a Kúria is kimondta, hogy nem vizsgálhatók az „önnek is joga van tudni” szlogennel kirakott Juncker-ellenes plakátok. Mégpedig azért nem, mert nincs kampány (az hivatalosan csak a választás előtti 50. naptól, azaz április 6-tól indul). Pedig Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a BBC-nek arról beszélt: a plakátkampány valójában választási kampány. Úgy fogalmazott: „Ez egy választási kampány, úgyhogy nem kellene meglepődni azon, hogy plakátok jelennek meg közterületeken”. Ha nincs kampány, akkor ebből logikusan az következne, hogy a kormány nem folytathatná ezt, és nem rakhatna ki plakátokat sem. Ha mégis, akkor – elvben – tiltott kampánytevékenységet folytat. Gondolhatnánk, hogy ez egyértelmű. Pedig nem az.

A Kúria a döntés indoklásában azt írta, a kampányidőszak kezdő és záró időpontját meghatározza a törvény, ezt nem lehet tágítani. Tehát a hivatalos kampányidőszak előtti plakátolás mégsem választási kampány. Mivel azonban valaki mégiscsak plakátol (némi segítség: a kormány plakátja a Fidesz-KDNP politikai szlogenjével és véleményével azonos üzenetet tartalmaz), most úgy van kampány, hogy nincs.

Aki pedig emiatt feljelentést tesz, ahogy Szél Bernadett, azt beidézik a rendőrségre meghallgatásra. Ebben a mesében így most Szél Bernadetten a sor, hogy úgy menjen be a rendőrségre, hogy nem megy be.