Bihari Tamás: A bratyó

Tanár úr! Nem ugrik fel egy koccintásra?- invitálta a Vörösmarty Mihály Gimnázium kemény magja Cz.-t, a tornatanárt. Eredeti foglalkozására nézvést gróf volt, aki a Fejér megyei ősi fészekben született, de az ismert történelmi események okán a ’60-as évek derekán egy belvárosi középiskolában kamatoztatta grófi előéletében megszerzett sport-tapasztalatait. A baráti kör, a fiúk nevének kezdőbetűiből alapított TóZaBiKa Rt. ugyanis egy kültag Ötpacsirta utcai otthonában tartotta hosszan elhúzódó közgyűlését. A megjelentek jelentős mennyiségű alkoholt halmoztak föl, hogy az utolsó cseppig elpusztítsák. Egyikük az ablakon kipillantva meglátta, ahogy Cz. tanár úr Velorexe, azaz „bőregere” felé siet. Mire Cz. neveltetéséhez híven csak annyit válaszolt: „Megyek fiúk, de előbb kiveszem a kocsiból a fogkefémet meg a pizsamámat!”. Így a buli már tanári felügyelttel folytatódott.

A tanár és tanítványai közötti példás együttműködés persze nem egyik pillanatról a másikra alakult ki. Az rt. egyik tagja, Gyuri bátyám, a bratyó, igazi barátságai a Vörösmarty gimiben alakultak ki. Új nevet is ott kapott. Cz. az egyik órán odaszólt neki, hogy "Jenő, húzd ki magad!" A bratyó udvariasan felhívta a figyelmét, hogy ő György, mire a tanár úr közölte, hogy az lehet, de van benne valami Jenő-szerű. A régi osztálytársak azóta is így hívják. Az egyik első barátságot is Cz. tanár úrnak köszönheti. T. Edével bagóztak az öltözőben, majd amikor Cz. kérdésére, hogy „ki cigizett az öltözőben”, őszinte feltáró jellegű vallomást tettek, mindketten kaptak egy-egy egészségügyi felvilágosító pofont. Néhány évtized múlva le is szoktak a dohányzásról, viszont a barátságuk 53 éve töretlen.

A pofonok ellenére Cz. tanár úr és a kemény mag, Ede, Péter, Jankó, Tibi, Hank és a bratyó megkedvelték egymást. Cz. ugyanis vitatható nevelési elvei mellett talpig becsületes, egyenes ember volt, s az ilyenből akkor is kevés akadt. Néha segítséget is kért a fiúktól. Ede, aki később aranykezű autószerelő lett, és akkoriban egy csodás Csepel motorkerékpár, a híres Sztrovacsek tulajdonosa volt, a tanár úr Danuviájának hátsó defektjét javította. Cz. gyakran kérte meg valamelyik ráérő tanítványát, aki ezzel fizikai erőnlétét is karban tarthatta, hogy pumpálja föl a Velorex leeresztett kerekét. A város határában disznókat hizlalt és egy öreg Opellel régi olajos hordókban hordta – a bratyó szerint a gimi konyhájáról – a moslékot. A vezetőülés kivételével az összes ülést kiszerelte, helyüket a moslékos hordók foglalták el. Előfordult, hogy Edét és Jenőt, vagyis a bratyót kérte meg, segítsenek kiszállítani a tápot, a két fiú a hordókba kapaszkodva, zötykölődve jutott el a sertésobjektumig.

Akadt persze másik tanár, mint K., aki néha együtt kocsmázott a TóZaBiKa Rt.-vel. De ez nem akadályozta abban, hogy matekból megbuktassa a bratyót - ami talán nem is volt teljesen indokolatlan. Igazi gyöngyszemeket szórt a diákok elé F. tanár úr, akiről az iskolai legenda azt tartotta, hogy Hunyadi páncélosként igyekezett föltartóztatni a dicsőséges Vörös Hadsereget, eredménytelenül. Végül egy légnyomással megúszta. Ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudta senki, de furcsa mondatfűzései némileg meglapozták a gyanút. Mármint a légnyomást. Szólásait szorgos tanítványai följegyezték és megőrizték az utókornak.

A kókadozó tanulóifjúság figyelmét e szavakkal hívta fel magára: „Szemed rajtam, füled rajtam! Gyere ki a táblára!” Petőfi barangolását így írta le: „Petőfi egy fillér nélkül mászkált a zsebében”. Olykor idézett is a lánglelkű költőtől: „Ej, mi a kő anyám tyúkja!" Zola Germinal-jának egyik fontos pillanatát pedig így örökítette meg: „Szerelmüket a hányó mellett teszik”. Mármint a meddőhányó mellett. De a tragikus sorsú Szerb Antalról sem feledkezett meg: "Szerb Antal használatát nem tudtad teljesen magadévá tenni". F. tanár úr tudott katonásan szigorú is lenni, ha valaki fegyelmezetlen volt: „Ha nem váglak ki fiam, akkor ebben a pillanatban”. Vagy: „Akár nyakon, akár pofon, de megkapod a magadét".

Az rt. tagjai a nyarat sem töltötték tétlenül. Az egyik nyáron például a szeszipari vállalat Ipar utcai egységében szolgálták ki a keményen dolgozó kisemberek rövidital igényeit. Úgy vélték, a dolgozó népnek nem szabad bármi lőrét ledönteni a torkán, azért folyamatos minőség-ellenőrzést tartottak. Egyesek a Duna-parti lépcsőkön várták meg, amíg kijózanodnak és úgy mentek haza, mások, mint a bratyó, ugyanezt inkább az otthon meghitt falai között oldották meg. Amikor beléptem a ajtón, tudtam, a bratyó már otthon van, mert a cefreszag valósággal orrba vágott. Mire a harmadik héten kirúgták, a bratyó nadrágja már a gazdája nélkül is megállt a sarokban, mert a szeszipari termékek szilárd alapot adtak a ruhadarabnak. Az rt.-ből Imre követte őt, de akadtak, akik kitöltötték a négy hetet.

A közösségi érzés erejét mutatja, hogy az rt. építőtáborokban is dolgozott a szocialista mezőgazdaságért. Bár több kárt okozott, mint hasznot. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy példádul Vaskúton néhány szem főtt krumplit és szalonnát adtak a gyümölcsösben munkát szimuláló pesti gimnazistáknak. A Mama küldött élelmiszercsomagot éhező fiának, aki megosztotta sorstársaival a küldeményt.

Hogy egyik kedvenc dalom sorát parafrazeáljam, az rt. alapítói korán elkezdtek élni, van hát mit mesélni.